A Bertalan Lajos utca 26. több mint 100 éves kora ellenére is meglepően jó formában van, az ember pedig ismeretlenül is hálás az ott élőknek, akik ilyen szépen gondoskodnak a környezetükről. Az épülettel a Lásd Budapestet blog is foglalkozott, nekünk egy városi séta alkalmával tűnt fel. A házat az építési engedélyezési tervdokumentáció szerint 1913-ban Jobbágyi Béla és neje megbízásából tervezte Bach János építész, akinek a környéken nem ez az egyetlen épülete, és a Visegrádi utca környékén is több bérházat tervezett.
Egy pompás épület
A Gárdonyi térhez közeli, klinkertéglás épület külsejének legfeltűnőbb eleme az elegáns, kiugró, kőcsipkés erkélykorlát és a középkori vízköpőket idéző denevéres, sárkányos kődíszek. A historizmus elemei a bélletes kapuzaton is tetten érhetők, a jórészt félköríves ablakoknál elhelyezett, rózsa formájú geometrikus mozaikdíszek a belső térben is visszaköszönnek. A homlokzat jellegzetes eleme a két mozaikkal kirakott alak, a férfi talán kovácsszerszámokat, egy kalapácsot és egy fogót tart, a hölgy a szüret, aratás elemeivel jelenik meg.
Az épület belseje remek állapotban van, a lépcsőházban diszkrét aranyos ragyogás fogad, ez egyrészt a gazdag díszítésnek, másrészt a színes üvegablakokon átsütő fénynek köszönhető. A kapu fölötti ólomüveg ablak motívumai a ház külső mozaikjain is visszaköszönnek, jellegében hasonló díszítés jelenik meg a padlócsempén és a falak oldalsó részén is.
Bár az épület összességében inkább a historizmus stílusjegyeit viseli, a merész színek összhangja és formák szabadsága a szecesszió világát idézi. A sárga falakat nagyjából szemmagasságig lila színű, piros díszes Zsolnay csempe borítja, a szemfülesek az egyik emeleten a gyár emblémáját is észrevehetik. Az egyes emeletek között színes ólomüveg ablakok biztosítják az elegendő fényt, a lengőajtókon martüveg-díszeket találunk. A házban sehol nem fukarkodtak a faragásokkal és a kovácsoltvas munkákkal, a belső udvar is ápolt.
A pazar környezet pedig kisregénybe illő titkokat takar.
Botrányos építtető
A házat építtető Jobbágyi család élete nem volt játék és mese, erről pedig a korabeli újságokból is értesülhetünk. Jobbágyi Béla, a tehetős vállalkozó, akinek több háza és telkei voltak a városban, és felesége, Cosch Anna gyermekeikkel együtt szintén itt élt, több lakásuk is volt a csinos házban. Jobbágyi azonban végrendelet nélkül hunyt el.
Jobbágyi Béla fia, az ifjabb Jobbágyi Béla az újságok szerint nyughatatlan, romantikus karakter volt, aki Nyugat-Indiában kezdett egzotikus gyümölccsel kereskedni, apja halála után azonban hazatért. Két felnőtt nővére annak érdekében, hogy ne prédálódjon el a hatalmas örökség, azt szerette volna, ha az özvegy, Cosch Anna minél hamarabb kiadja a jussukat, amit ő vonakodott megtenni. A családi ügyből végül hosszan húzódó pereskedés lett.
Az első modern nyomozóiroda
Az épület csodás díszei mellett érdemes egy pillantást vetni a ház díszeivel harmonizáló faragott üzletportálra is, amely alatt több izgalmas vállalkozást is találunk. Az alagsori, eredetileg is talán műhelyként funkcionáló helyiségben működik a Cyclonomia kollektív közösségi műhely, ahol a tagok egymást segítve javíthatják meg biciklijeiket. A homlokzaton látható mozaik-nőalak pedig különösen harmonikusan illeszkedik az 1986 óta alatta működő családi vállalkozáshoz, a Borpatikához, amely a környékbeli egyetemisták mellett számtalan törzsvendéget is fogad sajátos, a 80-as évek végét idéző belső terében. A hely egyébként nem csak borozó, hagyományos ízekkel is várnak, meglehetősen jó áron.
A másik nagy méretű üzlethelyiség talán még izgalmasabb, ugyanis itt működött Magyarország egyik első, már modernebb eszközökkel dolgozó magánnyomozó irodája, amit Szabó László, a Kékfény alapító műsorvezetője hozott létre már a rendszerváltás környékén. (A Kékfény születéséről itt olvashatunk részletesebben.) Korántsem volt egyértelmű, hogy ilyen műsort el lehet indítani, hiszen a szocializmus álomállamában egyáltalán nem volt bűnözés, előszeretettel söpörték szőnyeg alá a durva eseteket. 1965-ben azonban mégis az az elhatározás született a Belügyminisztérium és a televízió részéről, hogy induljon egy bűnüldözést izgalmas, közérthető formában bemutató műsor, nem utolsósorban azért, mert a rendőrség nem volt túl népszerű. A műsort negyedszázadon át Szabó László vezette, az alábbi felvételen éppen szerepéből kilépve a Három kívánság című műsorban énekel az Eddával.
Szabó, aki sikeres újságíró és több könyv szerzője, mégis sok szempontból ellentmondásos figura volt, 1989-ben eltűnt a médiából, ekkor alapította meg a magánnyomozó irodát a Bertalan Lajos utca 26. szám alatt. A rendszerváltás környékén elsősorban gazdasági szereplőknek szállított információt, céges háttereket tapogatott le, ellenőrizte egy-egy partner megbízhatóságát. Olyan sikeresen, hogy később a Magándetektívek Országos Szövetségének elnökévé is választották. Az üzlethelyiség sokáig az ő tulajdonában volt, 2015-ben hunyt el.
Irodájának ablakai ma üresen meredeznek. Reméljük, hogy hamarosan egy hasonlóan izgalmas vállalkozás kaphat majd otthont ebben a szépen megőrzött, felújított házban.
Források:
- Bertalan Lajos utca, Budapesti Nap, 2003. április 24.
- Fővárosi Közlöny, 1947. június 28.
- (g.i): Anya és leányainak harca egy nagy pesti örökség körül, Esti Kurir, 1930. január 11.
(Borítókép: Koncz Márton – We Love Budapest)
