Az biztos, hogy a főváros legismertebb átjáróháza a Gozsdu-udvar, és habár ma leginkább a szórakozás fellegváraként él a fejünkben – amit a turisták és a bulizó fiatalok miatt sokszor inkább elkerülünk –, a 20. század elején még utcai árusok tömkelege várta a pesti polgárokat a félhomályos árkádok alatt. A Király utca és a Dob utca közötti Gozsdu-udvar történetéhez az is hozzátartozik, hogy évtizedekkel a névadó mecénás halála után épült fel.
Budapest egyik legérdekesebb épületegyüttesét Gozsdu Manónak, jobban mondva az általa létrehozott Gozsdu Alapítványnak köszönhetjük, akik egy 7 épületből és az azokat összekötő 6 udvarból álló komplexumot építtettek Pest zsidó negyedében. A házakat Czigler Győző tervezte, aki akkoriban elég sokat kísérletezett azon, hogyan lehetne olyan bérházakat tervezni, ahol minden lakás egyenrangú, és elkerülhető a zsúfoltság érzése. Erre lett megoldás az átjáróházas koncepció, ahol a belső terekről, udvarokról minden lakás közel egyenlő fényhez jut. Ez a koncepció annyira jól sült el, hogy a Gozsdu-udvar végül
a főváros leghosszabb átjáróháza is lett.
A névadó mecénás
Gozsdu Manó egy gazdag román család leszármazottja volt, akik még a 19. században települtek át Erdélyből Pestre, de ennél sokkal érdekesebb, hogy Manó amolyan híd volt a magyarok és a románok között. Bár anyanyelve a román volt, magyarul írt verseket, román és magyar népdalokat gyűjtött, és a korszak jól ismert személyeivel ápolt barátságot – így Deák Ferenc, Vitkovics Mihály, a Kisfaludy testvérek vagy Virág Benedek.
Irodalmi karrier helyett ügyvédként futott be, vagyonát leginkább abból szerezte, hogy büntetőügyekből mosott ki arisztokratákat, illetve rablógyilkosok ügyvédje volt. Emellett persze jótékonykodott is: támogatta a román ortodox egyházat, illetve a magyarul beszélő, görögkeleti ortodox román diákokat is. Mivel gyermeke nem volt, minden vagyonát jótékony célokra ajánlotta, és létrehozta a Gozsdu Alapítványt – ők voltak azok, akik évekkel később felépíttették a Gozsdu-udvart.
A passzázsos épület ma már kuriózum
1900-ban indult meg a Gozsdu-udvar tervezése a mai Király utca és Dob utca közötti területen, ami azért is ennyire különleges, mert ma már kevés helyen találunk passzázsos épületet, vagy ha mégis, akkor az az átjáró nem több pár méternél. Felépülte után hamar megtelt élettel – lakókkal, kereskedőkkel – ez az épületegyüttes, ami még az azt létrehozó Gozsdu Alapítványnak is szép jövedelmet biztosított. Ennek a 200 méteres átjáróháznak komoly szerepe volt a környező zsidóság életében: amellett, hogy itt alakultak ki az imaközpontok, az egymásba nyíló udvarok kiválóan alkalmasak voltak a különféle üzleteknek és piacoknak. Ez már csak azért is segítette őket, mert szombatonként úgy járhattak piacra és úgy árulhatták a portékájukat, hogy közben nem hagyták el az otthonukat – így megtarthatták a nyugalomnapot is.
Ha nem a tömeget kerülgetve közlekedünk a Király utcában, hanem lehetőségünk van tüzetesebben szemügyre venni a Gozsdu bejáratát, akkor láthatjuk, mennyire díszes a homlokzat. Czigler Győző az ornamentika jó részét itt a bécsi szecesszió motívumkincséből vette, így kerültek ide a tárcsabetétek, a virágdíszek és az antikizáló férfifejek is. Az viszont érdekes, hogy a Dob utcai homlokzat ennél jóval szerényebb képet mutat. Érdekesség, hogy az épületek alatt húzódó pincék szintén átjárhatók voltak, és az épületekben eredetileg minden szinten két-két lakást képzelt el a tervező.
A kétezres években újították fel, a bulinegyed szíve lett
A II. világháború idején a Gozsdu-udvar is károkat szenvedett, a szocializmus idején államosították, az állapota pedig folyamatosan romlott, mígnem a 90-es évek végén magánbefektetőknek adták el a komplexumot. Ők egy meglehetősen vegyes funkciót álmodtak a helyre: lakásokat, irodákat és szórakoztatókomplexumot szerettek volna kialakítani, ami az építészszakmában és a környékbeli lakosokban is indulatokat, valamint ellenvetéseket váltott ki.
„Erzsébetvárosban példás városrehabilitáció veszi kezdetét, ami turistaattrakcióvá változtatja majd a lerobbant környéket” – olvasható az Építészfórumon a projektről szóló kritika 2005-ben. A kétezres évek elején indult meg a terület felújítása és átalakítása, a nagypolgári lakásokat felosztották kisebbekre, hogy minél több embert idevonzzanak – ezeket többségében külföldiek szerezték meg. A terület rehabilitációja 2008-ra fejeződött be, ekkor vették birtokba a kávézók, éttermek és szórakozóhelyek, amelyek ma is számtalan fiatalt és turistát vonzanak. Azért a valamikori bazári hangulat sem tűnt el teljesen: a hétvégente tartott Gozsdu Weekend Market egy picit megidézi az egykori világot.
Forrás:
- Sebők Péter, Szabó Balázs: A Gozsdu Udvar átépítése (2002–2008), Egy százéves passzázs újjáéledése Budapesten, Magyar Építőipar, 2008, 5. szám
