Bár kívül esik a központtól, a Babits Mihály Emlékházat semmiképp ne hagyjátok ki, ha Esztergomban jártok! A költő és felesége, Török Sophie rendszeresen töltötték ebben a kis házban a nyarakat, ahová az évek alatt a magyar kultúra és irodalom legnagyobb alakjai is gyakran eljöttek látogatóba – az ő emléküket őrzi a híres autogramfal is.

Ha valaki elutazik Esztergomba, a bazilika és a Duna-part az első számú célpontja, ezért egyáltalán nem hibáztatjuk, de ha már ott vagyunk, érdemes felfedezni az olyan kevésbé frekventált helyeket, mint amilyen Babits Mihály egykori előhegyi otthona.

Az 1920-as évek elején épült, szőlőtőkékkel teli présházat 1924-ben vásárolta meg Babits Mihály és felesége, Török Sophie (Tanner Ilona), akik szinte rögtön beleszerettek a környékbe, ami a „hegyi költőt” egyébként szülővárosára, Szekszárdra emlékeztette.

Fecskefészek

Maga volt az idill ez az esztergomi házikó Babits számára, aki feleségével, Török Sophie-val mindig is vágyott egy házra, legyen az bárhol és legyen bármekkora. A boldogság szigete volt ez ott fenn a hegyen, a tornáccal, a hatalmas kerttel és a panorámával, messze a nagyváros zajától és a bérházakkal teleépült, szürke Budapesttől. Amint beköszöntött a napsütés, úgy hagyták maguk mögött a VIII. kerületi, Reviczky utcai lakásukat, és kint voltak Esztergom Előhegyén a házban egészen a hidegebb, esős őszi napok beköszöntéig.

A Dante-fordításért kapott honorárium volt a kulcs, hogy ezt, jobban mondva az akkor eléggé lepukkant állapotban lévő présházat meg tudják vásárolni maguknak – erről eleinte mindenki próbálta lebeszélni őket. Amikor a költő megkapta a viszonylag nagyobb összeget, felmerült bennük, hogy esetleg ruhát vesznek rajta Sophie-nak, de mivel már régóta motoszkált bennük, hogy milyen jó lenne egy kis ház tulajdonosának lenni, ügyvéd barátjukhoz fordultak segítségért. Neki olyan jól sikerült befektetnie a tőzsdén a pénzt, hogy az két hét alatt már a dupláját érte, ebből pedig meg tudták venni a szoba-konyhás présházat, amit innentől kezdve szép lassan kedvükre alakítgattak.

Babits gyakran nevezte az új helyet fecskefészeknek, amit folyamatosan építenek, szépítenek, mint a madarak. Barátainak írt leveleiben mindig így számolt be a helyzetről:

ez a fecskefészek épül, egyre szebb lesz.

A kifejezést egyébként egy Arany János-idézetből kölcsönözte, hiszen amint egy kis pénzhez jutottak, mindig hozzáépítettek valamit a házhoz, vagy kibontottak egy korábbi falat, és átalakítottak vele egy szobát. Pont emiatt van ennyire különleges hangulata a háznak. 

Az autogramfal, amiről mindenki ismeri

Elsőre mindenkinek a híres aláírásfal ugrik be Babitsék házáról, ami tényleg az egyik legérdekesebb része. Izgalmas beleveszni a legnagyobb írók és művészek (Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Szerb Antal, Kosztolányi Dezső stb.) neveinek bogarászásába, és felfedezni, hogy mennyi mindenki megfordult a költőnél. Az aláírásfal ötletét egy kedves barátjuknál, Einczinger Ferencnél látták, és annyira megtetszett nekik, hogy megkérték az esztergomi festőt, hogy meszeljen le a tornácon egy falrészletet, ahová gyűjthetik a náluk vendégeskedők nevét.

Ne higgyük, hogy bárki ráírhatta ám a nevét a falra! Ahogy G. Tóth Franciska, a Babits Mihály Emlékház irodalomtörténésze és kulturális menedzsere mesélte nekünk, hogy bár távozás előtt minden vendég felírta a nevét a falra,

Babits és Török Sophie mindig tanácskozott arról, hogy ki érdemes arra, hogy az aláírását megőrizzék maguknak (meg az utókornak).

Úgyhogy miután kettesben maradtak, az arra méltók nevét átírták azzal a kék festékkel, amit ma is látunk a falon.

„Kertem az egész táj”

A tornácon állva mi is megtapasztaltuk azt a hangulatot és panorámát, ami Babitsot megihlette, és amibe beleszeretett. Rengeteget dolgozott itt, Gellért Oszkár volt az egyik leggyakoribb vendég, hiszen közösen szerkesztették a Nyugatot itt fent. De a szerkesztés mellett rengeteget írt és fordított is itt, itt született többek között Az Istenek halnak, az ember él kötet verseinek jelentős része, ahogy a Jónás könyve is. A verseiben rendszeresen megjelent az esztergomi táj, a bazilika, az idill, a történelem – érdekes olvasni, hogyan érinti, hogy a házukból már egy másik ország partjait látja. A költőt persze a tájon kívül más is vonzotta ide: az otthonra, a szekszárdi tájra emlékeztette.

A kertet egyébként nemcsak szemlélődésre és pihenésre használták, de igyekeztek önellátók is lenni, maguknak termelni a zöldséget, gyümölcsöt. A naplókból, levelekből tudjuk, hogy Török Sophie a tavaszi gyümölcsöktől az ősziig mindig befőtteket készített.

Rossz föld, de megterem itt legalább a csend
virága, nyugtató lótuszom, s odalent
kertem az egész táj, hol óriás csiga
kétszarvú dómjával e bölcs bazilika.

De túl már cseh határ… Idegen katonák
s szuronyos szólamok szorítják a Dunát,
mely ma friss ér helyett zsibbasztó pántlika:
áldástalan nézi a hűs bazilika.

Hogy került Babits egy pegazusra?

A ház terei legalább annyi érdekességet rejtenek, mint a kert meg a panoráma. A beüvegezett verandán látunk egy nagy asztalt, tele Babits- és róla szóló kötetekkel, archív fotókkal meg egy pasziánszkártyával. Utóbbi annak a paklinak a másolata, amivel gyakran játszottak itt a délutánokon, az eredeti paklit pedig attól a családtól kapta a múzeum, akikkel mindig összejártak játszani.

A ház egyik legkülönlegesebb tárgya egy régi rádió, amelyből legendás színészek (Mensáros László, Gábor Miklós) hangján szólalnak meg Babits versei, így a Rádió, a Dal az esztergomi bazilikáról és egy Márai Sándor-írás a költőről, de természetesen maga Babits hangja sem hiányozhat a sorból. 

Babits halála után az eredeti tárgyak jó része eltűnt a házból, ami egyébként is mostoha körülmények között várta a jobb sorsot. Ám van azért itt néhány olyan tárgy vagy festmény, ami már akkor is itt volt, amikor a költő és Török Sophie a házban éltek. Ilyen a dolgozószobában található, Babitsot ábrázoló papírmasé, amit két jóbarátjától (Einczinger Ferenc, Bajor Ágost) kapott Mihály-napra.

Azért is különös ez a papírmasé, mert Babitsról a tudós költő képe él bennünk, nem pedig egy olyan humoros valakié, aki megengedi, hogy az írógépével együtt ráültessék egy pegazus hátára. A jelenetet egyébként Török Sophie alakja öleli át, amint egy olajágat és egy fehér bárányt tart a kezében – utóbbi valójában a házaspár Ádáz nevű kutyája. Babitsot annyira megnevettette ez a jelenet, hogy ki is függesztette a ház falára.

A rejtélyes idézet, amit csak Szerb Antal tudott megfejteni

A dolgozó boltíves bejáratát az esztergomi festő, Einczinger Ferenc pingálta ki virágokkal, indákkal és két idézettel. Míg a külső oldalon egy Horatius-idézet: „Non ebur, neque aureum” (Sem elefántcsont, sem arany) olvasható, addig a belsőn a Szigeti veszedelem sorai állnak: „Adsz nyáron nyugovást és szép csendességet”. Hogy utóbbi honnan való, azt a sok művelt vendég közül egyedül Szerb Antal tudta megfejteni, aki visszafogottan csak annyit mondott, hogy azért ismeri az idézetet, mert épp a Zrínyi-fejezetet írja irodalomtörténeti művében.

Az emlékháznak nem az a célja, hogy felsorakoztassa itt az összes bútort és emléket, ami egykor körülvette Babitsot és Török Sophie-t, sokkal inkább a korszak hangulatát szerették volna megteremteni, és arra vállalkoztak, hogy a műhelytitkok és az alkotás hangulatát érzékeltessék a látogatóval. Mivel a költő halála után Török Sophie már nem jött vissza ide, a ház kiüresedett, a bútorokat elhordták, és ilyen-olyan lakók foglalták el maguknak a teret. A II. világháború után örömlányok tanyája lett, lakott itt egy tanár, egy rendőr törzsőrmester, egy gazdálkodó, aki a kecskéket és a baromfit a lakószobákban tartotta.

Az egykori nyári lakot 1960-ban védetté nyilvánították és valamennyire helyreállították, ekkor egy emlékkiállítás nyílt a költőről benne. A Babits-év során, 2008-ban ismét felújították, restaurálták az autogramfalat, a belső rész díszítéseit, feliratait, értékes képeit, és a költő 125. születésnapján nyitották meg ismét.

„Csodálatos lehetőség arra, hogy megnyissa a lelkeket” – meséli G. Tóth Franciska a helyről, ahol az ott töltött 1-2 óra alatt mi úgy éreztük, hogy nem csupán egy picit jobban megismertük Babits Mihályt, de sokkal közelebb éreztük magunkhoz, mint líráján keresztül.

ELÉRHETŐSÉGEK

Babits Mihály Emlékház

Címkék