Mióta a kiberrablások elterjedtté, „jövedelmezővé” váltak, és az értük kapott büntetés is kevesebb, mint a bankrablásokért kiszabott, a bűnelkövetés ezen „klasszikus” formája egyre kevésbé népszerű. Nemcsak az USA-ban, de Magyarországon is évről évre csökken a bankrablási kedv. Az ORFK adatai szerint míg például 2015-ben 33 eset volt országosan, addig volt olyan év (2019), amikor egyáltalán nem történt bankrablás. Az utolsó nyilvános adat szerint, amely 2021-ből származik, mindössze 1 esetben raboltak bankot. De például a 2009-es év kiemelkedő volt ebből a szempontból, ahogy Viszkisnek köszönhetően a 90-es évek is, vagy ha még korábbra utazunk vissza az időben, a Horthy-korszak. Az alábbiakban most a leghíresebb budapesti bankrablások közül válogattunk.
Az első, 1908
Ma már burleszkbe illő jelenetként írják le, ám akkoriban nem kevés riadalmat kelthetett Budapest első bankrablása, melyet a 22 éves Piaskovszky József és a 23 éves Antosievits Gyula követett el egy-egy Browning típusú fegyverrel. A korabeli sajtó adta nekik a magyar nevet, valójában két orosz gyári munkásról volt szó, akik még csak nem is beszéltek magyarul; külön jegyzetbe gyűjtötték össze, mit üvöltsenek pontosan, amikor majd betörnek a bankba. Az egyik ilyen mondat az újpesti (Árpád utcai) bank fiókvezetőjének, Devellák Károlynak szegezett „Ön vagy most azonnal kifizet nekünk negyvenezer koronát, vagy halál fia” volt, ám mivel ennyi pénz nem állt rendelkezésre, a pénztárból, a bankfiókból és a bezsákolt ezüst aprópénzekből szedték össze a kétségbeesett alkalmazottak, sőt még segítettek is a pénzzel teli zsákok kicipelésében és felrakodásában a bérkocsira.
A botcsinálta bankrablók azonban egy nap alatt rendőrkézre kerültek, hiszen rövid időn belül jelentkezett a kocsis, akinek gyanús módon a 10 koronás viteldíjon felül 100 koronát ajánlottak hallgatásáért. A gödöllői csendőrparancsnoknak is feltűnt az egyik menekülő elkövető, aki világosszőke hajához feltűnő, sűrű, fekete bajuszt viselt. Ő már a célállomásig sem jutott el, társát, Antosievits Gyulát pedig délutáni szundikálása alatt zavarták meg a rendőrök, és ágya mellett megtalálták a parókaszalon címét, ahonnan a bankrabláshoz szükséges álcákat szerezték be, valamint az említett noteszt, amelybe a következő mondatokat jegyezték le magyarul: „ne moccanj”, „aki kiált, lelövöm”. A két férfit 5 és fél év szabadságvesztésre ítélték; a bankrablás során csupán a bank inasa sérült meg, aki telefonon akart segítséget kérni, de az egyik rabló elvágta a telefonvezetéket, és fegyverével halántékánál megsebezte a férfit.
Budapest Chicagóvá változik, 1931
Revolverrel hadonászás, autós üldözés – hollywoodi filmekbe illő hangulat. 1931 novemberében, egy hétfői napon úgy dél felé két cipészlegény „pár percre áttelepítette Chicagót Budapestre” – tudósított az esetről a Budapesti Hírlap. A bankrablás helyszíne az V. kerületi Petőfi Sándor utca 9. szám alatt található Gorzó és társa sorsjegyárusító, bank- és pénzváltó üzlet volt, ahol Funkt György alkalmazott épp egyedül dolgozott asztala mögött. Az ajtó egyszer csak kivágódott, két férfi a helyiségbe lépve revolvert rántott, és a fegyvert a tisztviselő fejéhez szegezve így kiáltott: „Fel a kezekkel, meg ne moccanj, mert agyonlőlek! Úgyis statárium van!” Ám Funkt György, miután a férfiak távoztak, kiszaladt a fiókból, egyenesen utánuk, és hangosan kiabált: „Segítség! Rablók! Fogják meg!” Bár az elkövetők fegyvere sokakat visszatartott, néhányan a nyomukba eredtek. Egy taxisofőr vetett véget a hajszának, aki egyiküket elgázolta, a másik férfira pedig országos rádiókörözést adtak ki, és két nappal később egy Rózsa utcai kocsmában kapták el egy rendőrség által figyelt félvilági hölgy, Szőke Kató társaságában.
A lapok különféleképpen tálalták a történteket: a bulvárosabb Budapesti Hírlap szerint a két férfi munka nélkül maradt, és barátnőik „fenntartásának” ellehetetlenülése miatt kellett törvénytelen eszközökkel pénzhez jutniuk, míg a Népszava arról írt, hogy az éhezés kényszerítette őket rossz útra. Utóbbi teóriának kicsit ellentmond, hogy a férfi, akinek sikerült megszöknie, egy újpesti szabómesternél elegáns öltönyt készíttetett magának, kalapot, cipőt vett, éjszakai mulatozásokra költött, nem pedig kenyérre. A két elkövetőt a bíróság fejenként öt-öt év börtönbüntetésre ítélte.
Véres szilveszter, 1934
A lapok csak gengsztertámadásként hivatkoztak a Szabadság téri bankrablásra, melyet 1934 szilveszterén követett el három fegyveres férfi, Tari Nándor, Radovics László és Szepesi László a Tőzsdepalotával szomszédos Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egyik fiókjában. Míg Szepesi a bejáratot biztosította, a két férfi a bankba lépve felkiáltott: „Fel a kezekkel, aki megmoccan, halál fia”, mire pánik tört ki, a férfiak pedig lövéssorozatot adtak le. A lövések következtében többen megsérültek, köztük dr. Róth Imre, aki két nappal később a kórházban vesztette életét hasi sérülése miatt, és Jójárt Géza banki alkalmazott, aki még a helyszínen elhunyt. A férfira 1913-ban, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank újpesti fiókjában már rálőttek egyszer egy bankrablás során, de akkor megmenekült, és Schäfferről megváltoztatta nevét Jójártra. 1931-ben egy újabb támadás érte a bank Szabadság téri fiókjában, amikor egy pékinas próbálta kirabolni a bankot sikertelenül. Ezen a szilveszteri napon azonban elszegődött mellőle a szerencse, és bár utolsó erejével még kiugrott az ablakon az utcára, még a helyszínen belehalt sérülésébe.
Volt a bankban azonban egy ügyfél, Szalay Miklós, aki mindig revolverével érkezett nagyobb összegű pénzfelvételeire, és fegyverét előkapva a támadókra tüzelt. Egyiküket hátba találta, amitől a bűnözők annyira megijedtek, hogy a pénzzel elmenekültek, de a kijáratnál még agyonlőttek egy kifutófiút, akit főnöke épp pénzt váltani küldött a bankba. A két férfi végül a kint várakozó Szepesi gépkocsijába pattant, és bár egy autószerelő is megpróbálta őket lövéssel feltartóztatni, kereket oldottak. A hamarosan kiérkező rendőrség azonnal nyomozásba kezdett, és rövid idő alatt elfogták a tetteseket. Tari vallomását ezzel fejezte be: „Ez az év is jól kezdődik! Ugye, kapitány úr, nyakravalót kapok?” Sejtése bebizonyosodott: 1936. január 22-én a Gyűjtőfogház udvarán mindhárom bűnözőt felakasztották.
Leszámolás a Hungária körúton, 1977
1977. március 4., péntek, 12 óra, zuhogó eső. A Hungária körúti OTP-fiókban épp ebédszünetet tart a két ötvenéves alkalmazott, amikor egy fegyveres férfi belép, és arra kényszeríti Bukta Józsefnét és Pátrovits Sándornét, hogy menjenek vele a mellékhelyiségbe. Ott letérdepelteti, tarkólövéssel kivégzi őket, majd átugrik a pult fölött, magához vesz 113 600 forintot (érintetlenül otthagyva 28 milliót), és gyorsan távozik egy 1200-as kék Ladával, de előtte még összetalálkozik tekintete a bejáratnál az egyik, fióknyitásra várakozó ügyféllel, aki később részletes személyleírást ad róla. Telik az idő, egyre több elégedetlen ügyfél toporog kint az esőben, majd egyikük, Gál Sándor honvéd főhadnagy vállalja, hogy behatol az épületbe. Ő találja meg a két holttestet is.
A Hungária körúti bankrablás, illetve kettős gyilkosság a 70-es évek egyik legsúlyosabb bűncselekményének számított, amelynek tettesét sosem kerítették kézre. A nyomozás egy ideig jól haladt: kiderült, hogy a gyilkosságot egy 7.62 kaliberű, 48 mintájú, ún. TT pisztollyal követték el, amelyet a Munkásőrség tagjai mellett a Szovjet Hadsereg, a Magyar Néphadsereg tisztjei és egyes rendőrségi dolgozók használhattak, így feltételezték, hogy a közelben lévő katonai főiskola valamely munkatársa lehet az elkövető, ám a katonai szál végül nem vezetett eredményre. Mivel a rendőrök a férfi mozgása alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ismerte a helyet, és tudhatta, kik dolgoznak bent, valamint igen kis összegű pénzt vitt csak magával, felvetődött, hogy a bankrablás indoka valójában szerelmi bosszú volt. Ezt támasztotta alá, hogy az egyik áldozat, Pátrovits Sándorné igencsak jó viszonyt ápolt a fiókkal szemben álló Zrínyi Miklós Katonai Akadémia és a tiszti lakótelep katonáival, és noteszéből is sok magyar katonatiszt neve került elő. Köztük egy budapesti katonatiszté is, aki ráadásul meghallgatásakor nem tudta pisztolyát bemutatni. A tisztet letartóztatták, pisztolyát pedig nemsokára a Dunából emelték ki, ám már nem lehetett megállapítani, hogy azzal követték-e el a kettős gyilkosságot, ezért a tisztet elengedték.
Az ügy váratlan fordulata volt, hogy két évvel később egy bizonyos Soós Lajos nevű bűnöző a börtönben magára vállalta a gyilkosságot, de a nyomozók arra jutottak, hogy ezzel csak a halálos ítéletének végrehajtását akarta halogatni. Így az elkövető kilétére máig nem derült fény, a bűncselekmény 1997-ben elévült. Többen úgy vélik, az ügyet politikai okokból tussolhatták el.
Viszkis, 1993–1999
Egy ilyen anyag nem érhet véget a híres-nevezetes Viszkis, azaz Ambrus Attila nélkül, aki a 90-es évek közepén a média révén jelentős népszerűségre tett szert, a nép szabályosan drukkolt neki, sokan a magyar Robin Hoodot látták benne, bár ő egyáltalán nem adakozott az elkobzott pénzből. A legikonikusabb magyar bankrabló közel 30 rablást vitt véghez 1993 és 99 között, de nemcsak bankokat, hanem takarékszövetkezeteket, postákat, utazási irodákat is célba vett, sőt néhány célpontjára visszajárt rabolni. A Viszkis becenév onnan jött, hogy Ambrus a rablásai előtt gyakran legurított egy pohár whiskyt a célpontjához közel eső kocsmák egyikében. Innen a legtöbb esetben taxival ment rabolni, és azzal is távozott, miközben a taxisok nem is sejtették, hogy rablót szállítanak. A közhiedelemmel ellentétben nem egyedül dolgozott, több esetben is voltak tettestársai, és épp ez lett a veszte, hiszen az egyik elfogott társa adta ki őt a rendőröknek. Rablásai során közel 200 milliót vitt haza.
Bár a lapok rendszerint bankrablás közben is udvarias és tisztelettudó férfinak írták le, ezzel nem mindenki értett egyet. „Brutálisabbá a rablássorozat vége felé kezdett válni, a Grassalkovich utcai OTP-ben például az egyik banki alkalmazottat, egy nőt fejbe vert a fegyverével. Egyáltalán nem volt egy Grál-lovag” – jegyezte meg róla később egy nyomozó, aki visszatetszőnek találta, hogy „Rózsa Sándort csináltak Ambrus Attilából”. Afelől viszont nem lehet kétség, hogy ügyes és leleményes volt, hiszen alig hét perc alatt szökött meg az előzetes letartóztatásból a Gyorskocsi utcából, és még további három rablást követett el, mielőtt társa feladta. 2002-ben a bíróság 17 év börtönbüntetéssel jutalmazta, jó magaviseletéért 2012-ben szabadon bocsátották.
Felhasznált irodalom:
- Miért hallgathatták el a Hungária körúti kettős gyilkosságot?
- Az első bankrablás Budapesten
- Kezdenek kimenni a divatból a bankrablások
- Szombat esti rémálom, a Szabadság téri bankrablás
(Borítókép: illusztráció, NurPhoto - Getty Images)
