Falk Miksa magyar zsidó család sarjaként született Pesten 1828-ban. Bár jómódú kereskedőfamília volt az övé, mégis mire a kis Miksa tinédzserkorba lépett, egy végzetes üzleti manőver miatt a család vagyona elszállt, ő pedig már 14 éves korától dolgozni kényszerült. Egy német származású, de magyarul nem beszélő, tehetős polgárnak fordította le a Pesti Hírlap cikkeit (közben önszorgalomból Petőfi Sándor verseit is lefordította német nyelvre), majd a szintén német nyelven megjelenő Ungar nevű lapba készített fordításokat a Nemzeti Színház előadásainak kritikáiból. A fiú tehetségét és szorgalmát értékelték: segédszerkesztő lett az újságnál, majd a szerkesztőség rendes tagja, de közben Bécsbe költözött. Az újságírást viszont nem adta fel, a Pesti Napló és a Bécsben megjelenő Magyar Sajtó munkatársa lett.
Ekkoriban figyelt fel rá a már Döblingben élő Széchenyi István, aki meghívta magához az ifjú újságírót, ő pedig pár hetente meglátogatta a „legnagyobb magyart”. Nemcsak beszélgetni járt Széchenyihez, hanem más miatt is. Annyira elnyerte a bizalmát, hogy jórészt ő csempészte ki Széchenyi ekkoriban írt szövegeit, amelyekhez előszót írt, de volt olyan, amelyikhez egész fejezeteket is. Közben a kiegyezést támogató cikkeivel Deák Ferenc figyelmét is magára irányította, aki 1860-ban ajánlást fogalmazott meg annak érdekében, hogy Falkot a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává válasszák.
Ez elé azonban gördült némi akadály, ugyanis nemcsak támogatókat, de egy komoly ellenséget is szerzett magának: Anton von Schmerling államminisztert. Ő azért fogta sajtóperbe, mert egy cikkében Falk a magyar alkotmányosság helyreállítását követelte. Három hónapig börtönben ült, de Schmerlingnek ez nem volt elég: még három évig akadályozta az előmenetelét, akadémiai székfoglalójára is csak 1863-ban került sor.
Falk azonban nagyon ügyesen két lovat ült meg egyszerre: bár cikkeiben bírálta a Habsburg-abszolutizmust, közben névtelenül olyan cikkeket is írt, amelyekben viszont méltatta. Talán ennek is volt köszönhető, hogy Erzsébet császárné, vagyis Sissi bizalmasa lett. Felkérte Falkot, hogy tanítsa meg magyarul, aminek ő készséggel eleget is tett, sőt túl is teljesítette a kérést, mert a magyar történelemről és kultúráról is felvilágosította az uralkodó nejét. Falk a kiegyezést követően visszatért Pestre, ahol a Pester Lloyd nevű lap főszerkesztője lett.
Közben Falk politikusi pályafutása is beindult. Bár Pesten nem volt szerencséje, mert se Lipótvárosban, se Terézvárosban nem lett képviselő, vidéken sikert aratott: nyert Kőszegen, később Keszthelyen, majd még később Aradon is. Egyébként Deák-párti politikusként volt ismert, majd a liberális Szabadelvű Párt tagja lett. A századforduló után pár évvel, 1905-ben hagyott fel a politikusi pályával, és lett helyette az akkoriban megalakult Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének első elnöke. A tisztséget azonban nem töltötte be túl sokáig: 1908-ban, alig egy hónappal 80. születésnapja előtt elhunyt. Falk Miksát a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra a felesége mellé, aki pár hónappal előtte halt meg.
Bár az terjedt el a köztudatban, hogy a Columbo című sorozattal elhíresült Peter Falk a mi Falk Miksánk leszármazottja, és ezt erősíti az is, hogy a róla elnevezett utca elején áll az amerikai színész szobra, ez fals infó: a névrokonságon kívül másfajta, családi kötelék nem áll fenn a két személy között. Persze azért a szobor helyénvaló: Peter Falknak vannak magyar felmenői.
Ha már az utcánál járunk, ritka az olyan névadó, akiről többször is elnevezték ugyanazt az utcát. Első körben a lipótvárosi utca 1910-ben kapta meg Falk Miksa nevét, azonban 1943-ban a „zsidómentesítésre” hivatkozva átnevezték. Ez az állapot azonban csak a háború végéig tartott, mert akkor újra Falk lett a névadó. 1953-ban a kommunistáknak is problémájuk akadt Falkkal, így átkeresztelték az utcát Néphadseregre. De aztán jött a rendszerváltás, és 1991 óta újra Falk Miksa nevét viseli az utca. Reméljük, most már békén hagyják. Megérdemelné.
(Borítókép: Hartyányi Norbert – We Love Budapest)
