Esztergomról nyilván mindenkinek a városnézés jut eszébe, de érdemes kirándulóként is felfedezni a környéket, mert van jó pár lehetőség a természetjárásra. Ilyen a pár éve megújított Kis-Strázsa-hegyi tanösvény is, ami az egykori katonai gyakorlótérből avanzsált fokozottan védett természeti területté. Érdemes felkeresni a területet, mert a színes virágok és lepkék meg a körpanoráma biztosan mindenkit elvarázsol.
Nemrég jártunk Esztergomban, ahol egy egész napot eltöltöttünk városnézéssel, így elég jó ötletnek tűnt, hogy a kétnapos utunk másik felében felfedezzük a környék természeti értékeit.
A Kis-Strázsa-hegyi tanösvény pont arra jó, hogy a városi bóklászás után feltöltődjünk a természetben,
ráadásul nagyon extra túrafelszerelésre sincs itt szükségünk – feltéve, hogy maradunk a nagyjából egy óra alatt bejárható tanösvényen. Persze ha valaki a Kis- és a Nagy-Strázsa-hegy barlangjait is szeretné felfedezni, akkor ez a tanösvény szuper kiindulópont és felkészítés a nagyobb túrázásra.
A terület nagy része fokozottan védett természeti terület, így fontos, hogy csak a kijelölt útvonalon haladjunk, egyrészt ne tapossuk le az értékes és ritka növényeket, másrészt jó ha tudjuk, hogy itt egykor egy katonai gyakorlótér volt, így nem ajánlott túlságosan beleveszni a cserjés, növénnyel benőtt részekbe. Bár kicsi esély van arra, hogy gyalogsági aknára lépünk, és a területet folyamatosan tisztítják, lőszermentesítik, azért a túra elején egy hatalmas tábla figyelmeztet arra, hogy itt a valamikori katonai használat miatt lehetnek robbanóeszközök, míg a bányászati tevékenység miatt elhagyott kürtők és életveszélyes repedések is előfordulhatnak.
A figyelemfelhívó szöveg ne vegye el senki kedvét, bár eleinte mi is kissé megzavarodtunk a belépés csak engedéllyel és a katonai múlt emlegetése miatt, hiszen előzetesen sehol nem olvastunk arról, hogy ne lehetne ide betérni. Zavarunkat csak tetézte, hogy nem találtunk semmiféle táblát, amely a helyes útvonal irányába terelt volna bennünket, így jobb híján elindultunk más kirándulók után. A túra közben csak elvétve láttunk a tanösvényt jelölő jelzéseket (összesen kettőt), ahogy információs táblákat is, aminek az lehet az oka, hogy az útvonalat és
a Kis-Strázsa-hegy történetét, növényvilágát a Duna–Ipoly Nemzeti Park appjából tudHATjuk meg.
Úgyhogy ne itt tartsunk digitális detoxot, és érdemes előtte a telefont is feltölteni.
A túra a Kökörcsin ház parkolójából indul, ez a Duna–Ipoly Nemzeti Park bemutatóépülete, és előre egyeztetett időpontban látogatható, sőt, vezetett sétákat és bunkertúrát is szerveznek. Itt egyébként egy árnyas helyen még néhány piknikezőasztalt is találunk, sőt, a fák mögött bújik meg a Gyilkos-tó, amit egykor tankmosónak használtak, nevét pedig – állítólag – az egyik gyakorlatozáson bekövetkezett halálos balesetről kapta. Ez valójában egy mesterséges tó, amely a 19. században jött létre az itteni bányászati tevékenység miatt.
Nem olyan nehéz megfejteni, hogy mit keresett itt egy katonai gyakorlótér, mivel a határ közelében vagyunk, ez mindig is egy stratégiai terület volt, ráadásul a hegyről jól be lehetett látni az egész vidéket. Már a Monarchia idején is katonai terület volt, a 2. világháború után a magyarok, 1956 után pedig szovjet csapatok használták gyakorlótérként. Erre a funkcióra emlékeztetnek az itt-ott felbukkanó betonbunkerek, valamint a kilátótorony is. A torony a 2. világháborúban a harci repülők irányítóhelyeként működött, majd 1951-ben átépítették és tüzérségi figyelőnek használták. Az 1990-es évek közepén felújították, azóta kilátóhelyként működik. Fontos infó, hogy csak szakvezetéssel látogatható.
A Kökörcsin háztól toronyiránt induljunk el, majd amikor egy kereszteződéshez érünk, akkor először balra induljunk, majd a Strázsa-hegyi tanösvény fatáblája mellett be a természetbe egy kis ösvényen. Itt először a valamikori mészkőbánya udvarát fogjuk látni, amit a 2000-es években töltött fel a természetvédelmi kezelő, és akkor telepítette be különféle cserjékkel is. Továbbhaladva újabb bányaudvarhoz érünk, ami azért is érdekes, mert a törökök kiűzése után az innen kibányászott kővel építették újjá Esztergomot. A bányászatot a 19. században fejezték be, a növényzet pedig azon nyomban visszahódította magának a helyet, bár a repedésekben és a sziklás környezetben az igénytelenebb fajok jelentek meg, így a sajmeggy, a varjúháj vagy a gyepűrózsa. A Kis-Strázsa-hegy tetejére egy keskeny, kanyargós, néhol falépcsőkkel és korlátokkal szegélyezett ösvény vezet át a cserjésen, ahol a belógó ágakkal néha meg kell küzdenünk, de a tetőről látható panoráma kárpótol majd mindenért.
Bár a kilátóba nem lehet csak úgy besétálni, azért így is remek körpanorámában lesz részünk.
Láthatjuk innen az Esztergomi bazilikát, a Mária Valéria hidat, a Maróti-hegyek vonulatait és a Gerecsét, de szemfülesek tiszta időben még a Tátrát is.
Érdemes itt megpihenni, üldögélni, piknikezni és feltöltődni a természet szépségeivel, szerintünk itt még a lepkeszámolásba is belekezdhetünk, hiszen a tanösvény minden pontján „röpke lepke száll virágra”. Ez az oldal már sokkal inkább a puszták és a rétek hangulatát idézi, ezáltal pedig rengeteg fűfélét és virágot felfedezhetünk itt – a különféle színekben és formákban pompázó virágok még fotótémának is jók. A hegy egyik jellegzetes növénye az élesmosófű, ami még nálunk is magasabbra nőtt, úgyhogy meglehetősen szórakoztató volt áthaladni a velük szegélyezett ösvényen.
Ha valaki többre vágyna a röpke egyórás kirándulásnál, akkor a 7-es számú hadifogoly-temető felé érdemes elindulnunk, innentől pedig összeköthetjük az utat a bunkerek és a barlangok felfedezésével is, hiszen – mészkőhegység lévén – rengeteg barlang található a hegyen.
