Nem volt diplomája, mégis a magyar motor- és gépjárműgyártás úttörője lett. A műszaki egyetemeken szinte istenként tisztelik, életművét egy látványos állandó kiállításon ismerhetjük meg, ami az egykori gyára helyén található, a Bartók Béla úton.
Csonka János a hazai motor- és gépjárműgyártás úttörője, a Bánki–Csonka-féle karburátor, a vegyes üzemű Csonka-motor feltalálója, valamint az első magyar belső égésű gépjármű és az első magyar autó tervezője. Mindezt úgy tudta megvalósítani, hogy nem volt szakirányú diplomája, tudását a gyakorlatban és lelkes érdeklődéssel szerezte meg. Ezt pedig a szakma azzal ismerte el és hálálta meg, hogy a Műegyetem – ahol Csonka tevékenykedett – tiszteletbeli gépészmérnök címmel ajándékozta meg. Sőt, 2002 januárjában még a kisbolygóövben keringő egyik planétát is róla nevezték el (ez a 131762 Csonka nevű kisbolygó).
Csonka János a századforduló időszakának nagy tekintélyű és nagy tudású szakembere volt, és ezeket a titulusokat azzal érte el, hogy élete során folyamatosan képezte magát. Szegeden született, és ott is kezdte egész életén végighúzódó műszaki-feltaláló tevénykenységét, méghozzá az édesapja (ő még nem cs-vel írta a nevét, Tsonka Vincze volt a becsületes neve) kovácsműhelyében, aki maga is nagy szaktekintélynek számított a családias szervezésű műhelye élén, amolyan „gépépítő” kovácsmester hírében állt.
Nem maradt sokáig a családi műhelyben, hanem továbbállt: az Alföldi–Fiumei Vasút szegedi főműhelye, majd a MÁV budapesti fűtőháza következett, hogy innen aztán külföld felé vegye az irányt: Bécsben, Zürichben, Párizsban és Londonban dolgozott. Állandóan képezte magát, és ennek is köszönhetően nyerte el a Műegyetem tanműhelyének vezetői állását 1877-ben, amit nyugállományba vonulásáig (1925) töltött be. Közben – vezetői állás ide vagy oda – lelkesen és önszorgalomból bejárt az egyetemi előadásokra is.
Csonka feltalálói tevékenysége tekintélyes. A műegyetemi műhely élére való kinevezésének évében rukkolt elő az első magyar gázmotorral, amit pár évre rá követett a Csonka-féle gáz- és petróleummotor, majd a gáz- és petróleumkalapács meg számos kisebb újítás. 1890-ben született meg a Bánki–Csonka-benzinmotor, majd 3 évvel később a leghíresebb, legjelentősebb találmánya, a porlasztó, amit megint csak Bánki Donáttal közösen alkotott meg. A századforduló idején a járműtervezés irányába fordult, és igazán nem rajta múlott, hogy végül nem lettünk autógyártó nagyhatalom. Ő tervezte az első magyar gépjárművet, egy motoros triciklit 1900-ban. 5 évvel később született meg az első magyar benzinmotoros autó, ami egy postaautó volt, majd az egyhengeres személyautó következett, amiből pár évre rá egy négyhengerest is elkészített, és a kettő között még egy kisautóbuszra is futotta az erejéből, vagyis az ötleteiből.
Érdemeit a hazai mérnöktársadalom teljes egésze elismerte. Egy évvel a nyugállományba vonulása előtt, 1924-ben a Mérnöki Kamara a Műegyetemmel egyetértésben feljogosította őt a gépészmérnöki cím használatára, vagyis tiszteletbeli gépészmérnökké avatták Csonka Jánost. Ekkor már elmúlt 70 éves, az ember pedig azt gondolná, hogy ilyenkor az ember már csak a pihenésre fordítja a figyelmét, de Csonka nem ez a típusú ember volt: megnyitotta saját autójavító műhelyét, amiből aztán kifejlődött a későbbi Csonka Gépgyár. Ez a Bartók Béla úton állt, pontosan ott, ahol ma az életéről és munkásságáról szóló látványos, a hazai ipartörténet szempontjából kiemelkedő jelentőségű múzeum is található. 1939-ben bekövetkezett haláláig irányította a gyárat, ráadásul igazi jó főnökként: ha megszorult az üzlet, sosem rúgott ki senkit, nem csökkentett fizetést – inkább jelzáloggal terhelte meg a házat, melynek aljában a gyár működött, az emeletein pedig ő és a családja élt. A lángot a fiai vitték és őrizték tovább – egészen az 1949-es kényszerállamosításig.
Csonka János emlékMúzeum
1114 Budapest, Bartók Béla út 31.
(Borítókép: We Love Budapest)
