Külsőre talán egy egyszerű bérháznak gondolnánk ezt a Boráros téri épületet, de aki olyan szerencsés, hogy beléphet a kapuján, az egy csodavilágba érkezik. Színes ólomüveg ablakok és a Magyar népmesék madarait idéző, míves kovácsoltvas korlátok díszítik a lépcsőházát. Az épületet megjelenése miatt a Gresham-palota kis testvérének is hívják, hiszen a tervezőjük ugyanaz.
Szép házak után kutatni valószínűleg nem a Boráros tér környékén kezdünk el, holott itt is találni érdekes épületeket. Ilyen a Boráros tér 3. szecessziós bérháza is, mely a maga korában még nem az összegraffitizett pártázatáról, hanem a szépen kialakított, díszes homlokzatáról, a művészien kialakított lépcsőházáról meg egy viharos válás miatt volt híres.
Az épületet a Vágó fivérek tervezték, akiknek a Gresham-palotát is köszönhetjük –, és bár annak terveit Quittner Zsigmond szignálta, a művészettörténészek cáfolhatatlannak tartják, hogy tervezésében valójában Vágó József töltött be vezető szerepet. A palota számos részlete, stílusjegye köszön vissza a saját munkáikon, így a Boráros tér 3. és a Gutenberg-otthon épületén is.
A házat 1905-ben tervezte Vágó József és Vágó László, magyaros szecessziós stílusban – erre a pártázatos homlokzat utal leginkább. Érdekesség, hogy az épület tervezésére egy szintén építész és építőmester kérte fel a testvérpárt, Schön Rezső, aki végül a kivitelezésért felelt. A ház földszintjén eredetileg egy lakást alakítottak ki, a többi helyiségben pedig üzletek kaptak helyet, míg a felsőbb szinteken már 2-2 hatszobás lakás volt – ezek mindegyikéhez 35 négyzetméteres konyha tartozott.
A Vágó fivérek 1902-ben nyitottak közös irodát a fővárosban, és minden ekkor született tervüket közösen írták alá. Legtöbb közös munkájuk egyébként bérház volt, ezek közül számtalan még ma is áll Budapesten, ám míg eleinte Lechner Ödön stílusát követték, idővel felhagytak a magyaros szecesszióval, és a bécsi geometria, valamint Otto Wagner volt a fő inspirációjuk.
Mivel a fivérek gyakran dolgoztak együtt Róth Miksával, így elképzelhető, hogy a lépcsőházat díszítő színes ablakok is az ő műhelyéből kerültek elő. Bárhogy legyen is, a gerlepárok és az almafák biztosan szebbé teszik az itt lakók napjait. S ha már megemlítettük a Gresham-palotát, érdemes meglesni az itteni ólomüveg ablak szívmintáit, amik szinte ugyanolyanok, mint a palotában találhatók. A Magyar népmesék főcímét eszünkbe juttató madarakat egyébként már a kovácsoltvas kapun is láthatjuk, de a korlátokon és a liftajtón is felfedezhetjük őket. Sőt, a cementlapban is galambok meg persze szépen formált írás mutatja, hogy épp melyik szinten járunk. A kívül-belül látható dekorációt egyébként Vágó József dolgozta ki, így
az épület valójában egy összművészeti alkotás.
A ház történetéhez hozzátartozik egy különös válás meséje is, ugyanis – ahogy a Mesélő Házak oldalán olvastuk – az 1920-as évek közepétől az a pletyka járta, hogy ebben a Boráros téri bérházban, egészen pontosan annak legkisebb és legolcsóbb lakásában él az utolsó török szultán másodszülött fiának első felesége. Az egész pesti sajtó a családról és az ő viharos, rendőrségi feljelentésekkel teli válásukról írt, 1927-ben Az Est márciusi száma például arról számolt be, hogy a török herceg felesége 1926 óta lakik a Boráros tér 3. szám alatti szerény lakásban két kisfiával. Hogy valójában kik is voltak ők, az rejtély, mert hiába emlegette minden magyar lap másodszülöttként a herceget, a török szultánnak valójában csak egy fia volt.
Felhasznált irodalom:
