Különös érzés volt a Pesti Vármegyeháza épületegyüttesében és udvarán sétálni, ugyanis ez még mindig olyan formában áll a Városháza utcában, amilyen Széchenyi vagy Petőfi korában volt. Megnéztük az egykori börtönkápolnát, az akasztóudvart, és azt is megtudtuk, hogy az épületben határoztak arról is, hogy megalapítják a Pesti Magyar Színházat.
Érdekes épület a Pesti Vármegyeháza, ugyanis ha nem figyelünk eléggé, akkor akár el is sétálhatunk mellette anélkül, hogy feltűnne, valójában milyen monumentális. Az észrevehetetlenség oka valójában abból fakad, hogy amikor az 1800-as években felépült a Vármegyeháza, még egészen máshogy nézett ki a környék, akkor még nem nőtte körbe a város, és az épületek miatt kissé elnyomott díszes homlokzat is jobban érvényesült. Persze nemcsak a környezet és a portikusz miatt érdekes ez az épület, hanem azért is, mert egyrészt esetében eleve három épületről beszélhetünk, másrészt amióta felépült, folyamatosan vármegyeházaként és a hivatalnokok „otthonaként” működik.
A kezdetek
A Pesti Vármegyeháza története a törökök kiűzése utáni időkben indul, ekkor döntött úgy Pest-Pilis-Solt vármegye (Esterházy Pál nádor tanácsára), hogy létrehoz egy székházat, amihez meg is vették a budai Úri utca 19. szám alatti telket. Egy ideig itt tartották a megyei közgyűléseket, és a megyei levéltárat is itt őrizték, ám egy idő után a megyegyűlés jobbnak látta a pesti oldalra helyezni az intézményt, így 1697-ben Pesten is vásároltak egy telket – azt, ahol a mai napig áll a vármegyeháza.
A XIX. században Magyarországon épültek először közigazgatásI célOKra vármegyeháza-épületek,
és Pest vármegye volt az első, mely létrehozott egy olyan vármegyei központot, ahol a vármegye legfőbb igazgatási testületei, továbbá a vezető tisztviselők szállásai is egy épületben kaptak helyet. A vármegyeháza három épülete nem egyszerre, hanem külön-külön, több évtizeden keresztül épült fel, három különböző építész tervezésében, így nem meglepő, hogy külső megjelenésükben is eltérnek. Az épületszárnyak között pedig három udvar is van, ezeket széles átjárók kötik össze egymással, ám ezek sosem működtek városi átjárókként – ahogy, mondjuk, az Unger-ház vagy a Merkúr Palota –, kezdetektől fogva csak az intézmény dolgozói és az ügyet intézők haladhattak át rajtuk.
A három épület
A vármegyeháza együttese 1801 és 1841 között épült fel. Az (időrendben) első épületet, ami sem a Városház, sem a Semmelweis utcáról nem látszik, Hild János tervezte, és 1811-re készült el. Ebben található a közgyűlési terem, az egykori börtönszárny és a börtönkápolna is – ezek után nem meglepő, hogy itt volt a vármegyei sedria, vagyis a törvényszék akasztóudvara, ahol
1848-ig tartottak kivégzéseket.
A függőfolyosó alatt ma is látható egy tábla, ami az udvar valamikori funkciójára emlékezteti az arra járót, a tábla alatt pedig ott van (bár befalazva) az ajtó, amin kivezették a halálra ítélt rabot.
A megyei börtön 1921-ig volt az épületben, és híres betyárokat, köztörvényes bűnözőket, valamint politikai foglyokat zártak be ide. Érdekesség, hogy Jókai Mór Rab Ráby című regénye is itt játszódik, annak ellenére, hogy Ráby Mátyás, az utolsó ismert Pest vármegyei szélhámos nem is raboskodott itt. Ellenben tudunk olyan nemesről, aki nemcsak hogy itt raboskodott, de ki is végezték a vármegyeháza akasztóudvarán.
A leírások szerint Beleznay Sámuel gróf művelt, társasági ember, a reformkori eszmék támogatója volt, de emellett zsarnoki természetű is – ezt fia, az ifjabbik Sámuel is örökölte. Amikor az ifjabb Sámuel apja engedélye nélkül ment el vadászni, az végül deresre húzatta és megbotoztatta, ám ekkor a fiú minden teketóriázás nélkül puskát ragadott, és fejbe lőtte apját. Ezért aztán a fiút a vármegyeháza akasztóudvarán lefejezték.
A Városház utcára néző épület az 1838-as nagy árvíz után épült fel, hiszen elődjét olyan súlyosan megrongálta az ár, hogy el kellett bontani. A Zitterbarth Mátyás tervei alapján felépült új épületszárny oszlopos díszudvarával, főhomlokzatával ott van a legszebb klasszicista épületeink sorában. Érdekesség, hogy a díszudvar közepén a mai napig látható egy valamikori hatalmas fa törzsének a maradványa: évtizedekig állt itt egy feketedió-fa, ami sajnos évekkel ezelőtt elpusztult.
A 3. épület a Semmelweis utcára néz, ez eredetileg a vármegyeháza tisztségviselőinek otthonaként épült fel 1832-re. Míg a földszintjén istálló, kocsiszín és levéltár volt, a lakásokat a két emeleten helyezték el – ezeket 1920-ban alakították át irodákká.
Ólomüveg ablakok és egy 1830-ban készült óra
Ottjártunkkor két érdekes helyiséget is megnéztünk, a dísztermet és az egykori börtönkápolnát – utóbbi ma már nem látható az eredeti valójában, ugyanis azt 1920-ban átalakították a levéltár dísztermévé. Ez a kápolna a börtöncellák mellett volt, ma az Akasztó-udvar és a Semmelweis-udvar közötti átjárón tudunk belépni a térbe, ahol azért a
tömlöcrácsok és egy hatalmas, szinte alig mozdítható vasajtó a mai napig emlékeztet arra, hogy itt rabokat őriztek.
A kápolna helyett ma egy könyvtárat látunk itt, csupa régi könyvvel, valamint 20. századi ólomüveg ablakokkal, amelyek a Pest vármegye életében jelentőséggel bíró családok, valamint a megye címereit ábrázolják. Az ablakokat Róth Miksa egyik tanítványa, Zsellér Imre készítette, míg a címereket Rákóczi Aladár tervezte. Ám a könyvtárból nyílik még egy helyiség, ez volt az egykori siralomház, itt ma egy, a vármegyeháza történetéről szóló kisebb kiállítást rendeztek be, és mivel a hely a szentendrei Ferenczy Múzeum kezelésében van, előzetes bejelentkezéssel bárki megtekintheti.
A középső épületben lévő Díszterem ma is eredeti formájában látható, bár az eredeti csillárok Budapest ostromakor megsemmisültek, így a ma láthatók a régi budai Országház díszterméből kerültek ide. Az elnöki emelvény mögött van
egy empire stílusú óra, ami 1830-ban készült, és a mai napig működik,
sőt, negyedóránként diszkréten jelez, figyelmeztetve a felszólalókat az idő múlására. A teremben egykor Kossuth, Széchenyi, Petőfi és Kölcsey is megfordult, míg a konzolos galérián az egykori megyegyűlések vendégei foglaltak helyet. Ez volt az a hely is, ahol a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Pesti Magyar Színház létrejöttéről is határoztak. Ma a vármegye közgyűlése ülésezik itt.
Érdekes időutazás a Pesti Vármegyeháza épületei között sétálni, pláne úgy, hogy tudjuk, hogy az udvarokon és a falak között egykor Széchenyi István és Kossuth Lajos is megfordult. Bár alapvetően csak az ott dolgozók és az ügyeket intézők léphetnek be a kapuján, azért akad olyan alkalom, amikor a városlakók is bejárhatják a tereit – vagy legalább a Díszudvart. A vármegyeházán rendszeresen szerveznek ingyenesen látogatható szabadtéri kiállításokat, a tervek szerint ősszel a vármegyei bálokat bemutató tárlatot nyitnak, míg nyaranta a Díszudvarban könnyűzenei, illetve komolyzenei koncerteken vehetnek részt az érdeklődők.
