A Kis magyar kockológia – A modernitás hajlékai a Kádár-korszakban című kiállítás a szocializmus tipikus lakóháztípusa által inspirált képzőművészeti alkotásokat gyűjti össze.
A Kádár-korszak 1957-től a rendszerváltásig, vagyis 1989-ig terjedő időszak, amelynek jellegzetes és egyben jelképes épülettípusa volt a jórészt a vidéki Magyarországon épült, kocka formájú, kertes lakóház, az ún. Kádár-kocka. Mint ahogy az a kiállítást kísérő szövegekből kiderült, hiába jellemezte az 1960-as és 1970-es éveket, a gyökerei visszanyúlnak a II. világháború előtti időkbe, és utóélete is van az épülettípusnak, hisz a Kádár-korszak már rég véget ért, de a Kádár-kockák még mindig állnak. Persze nem is volt mindenkinek pénze arra, hogy elbontsa, majd egy új, valóban modern házat emeljen a helyén, vagy átépítse a régi jó kockáját.
A Kádár-kockák az 50-es évek végén bukkantak fel. A négyzetes alaprajzú, sátortetős, alapvetően egyszintes, szabadon álló (hozzáépítés nélküli) és a főhomlokzatán kéttengelyes családi házak aztán a 60-as években terjedtek el nagy számban és országszerte, aminek eredményeképpen a 70-es évekre már több mint százezer állt belőlük, jórészt a vidéki Magyarországon. A Ludwig Múzeum kiállítása öt megközelítési fejezetre bontva foglalkozik a háztípus múltjával, jelenével és jövőjével, miközben bemutatja azokat az alkotásokat, amelyek a Kádár-kockát (képző)művészeti szintre emelték és emelik. Nemcsak korabeli művek láthatók a tárlaton, hanem friss, kortárs munkák is – vagyis a Kádár-kocka a mai napig izgatja a képzőművészeket, az építészeket és minket, műélvezőket is.
Természetesen szerepelnek a kiállításon a Kádár-kockával foglalkozó képzőművészet klasszikusai (pl. Birkás Ákos, Bukta Imre vagy Gerhes Gábor), amelyek között olyan is akad, mint Rajk László fejjel lefelé fordított kockaháza, ami egy mai alkotót (Schmied Andi) arra késztetett, hogy továbbgondolja Rajk 70-es évekbeli munkáját. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Kádár-kockák kapcsán már annak idején, a 70-es években elindult egy komoly szakmai vita, a kiállításon pedig ez is kapott egy termet.
Egyébként szép számmal akadnak kortárs művészek és modern megoldások is, mint amilyen a tekerd! csoport legóházikói vagy a Magyar Malter projekt, ami az ország lakóházait térképezte fel több év alatt, a mostani tárlatra pedig egy érintőképernyős játékkal készült. Izgalmas része a kiállításnak, hogy a hazai alkotók mellett egy német képzőművész, Katharina Roters is szerepel, aki több éven át tanulmányozta a tipikusan magyar vidéki épülettípust.
A Kádár-kocka egykor a modernitást jelképezte, a lejárt lemez régmúlttal szemben a jelenben megvalósult álmot, egy új társadalmat, benne új kihívásokkal és lehetőségekkel, meg persze egy új életformát is, amelyben mindenki egyenlő és mindenki ugyanannyit ér. Azt az illúziót adta a Kádár-kocka, hogy bárkinek lehet ilyenje. Nem véletlenül volt belőle olyan sok. Manapság viszont már semmi modernséget nem sugall, inkább az itt maradt múltat jelenti. Ami ugyanakkor lehet, hogy nem is a múlt, hanem a magyar néplélek kivetülése. A Ludwig Múzeum kiállítása erre a kérdésre is választ ad. Hogy mi is az a Kádár-kocka, mit gondoljunk róla, és mit kezdjünk vele.
