Ha a Lánchíd irányából érkezünk a budai Várba, akkor egyből a Dísz térbe futunk bele, a méretes tér régóta ott áll, és ebből kifolyólag sok mindent látott már. Lassan 300 éve viseli a nevét, ami párját ritkító teljesítmény. Persze kevés olyan terünk akad, amelyik olyan intenzív kapcsolatot tartott fenn a történelemmel, mint fekvése okán a Dísz tér.
A Dísz tér helyén már jóval a törökök megérkezése előtt is egy tér állt, bár nem egészen úgy festett, ahogy most. A mai Honvéd-szobor helyén állt a Nagy Lajos király által alapított Szent György-kápolna, a tér pedig arról kapta a nevét. Két kapu is állt a tér egy-egy pontján, lezárva azt: a kelet felé nyíló Szent János kapu (a későbbi Vízi, majd jóval későbbi Ferenc József kapu), illetve a nyugatra néző Zsidó (később Fehérvári) kapu. Erre a részre esett Buda városának német negyede, és a Dísz tér eleinte piacként funkcionált. Aztán kapott egy másik funkciót is: a kivégzéseket is itt tartották.
A leghíresebb kivégzés a téren Hunyadi Lászlóé lett volna, ám V. László király, tartva a lázadástól, végül másik helyre, a tértől valamivel arrébb helyeztette az eseményt, amit ráadásul a nyilvánosság részleges kizárásával vezényelt le. A nyakazásra az esti órákban került sor, amikor már alig járt valaki az utcán. Később Mátyás király a bátyja tiszteletére emeltetett a téren egy szobrot, aminek ma már nyoma sincs, valószínűleg a törökök pusztították el.
A következő fordulatos, neves, a történelemkönyvekben is szereplő esemény, ami a térhez kötődik, a Dózsa György-féle parasztfelkelés volt. Innen indult az a keresztes hadjárat, amit Dózsa György vezetett, és ami végül a nemesség elleni felkeléssé fejlődött. A hadjáratot elindító esztergomi érsek, Bakócz Tamás a téren lakott. Háza erkélyéről tartott buzdító beszédet, majd a közeli Szent Zsigmond-templomban ünnepélyes keretek között átadta Dózsának a sereg zászlaját. Persze ha tudta volna, mi jön ezután, nem indít keresztes háborút, vagy egy megbízhatóbb embert választ vezérnek.
A török időkből szinte alig maradt valami emlék, pedig a korabeli beszámolók szerint alaposan átalakították a teret. A Szent György-kápolnából dzsámi lett, de kisebb mecseteket is építettek itt, sőt kialakítottak egy egészen hosszú, a mostani Mátyás-templom vonaláig érő fedett bazárt, de a németek korábbi élelmiszerpiacát is újraélesztették. Aztán elérkezett az 1686-os esztendő és azzal a felszabadító seregek, melyek egyfelől kiűzték a törököt, másfelől a tér házait is nagyrészt lebontották. És itt meg sem álltak az új urak.
A középkor óta állt itt két kisebb templom is, és hogy megnöveljék a teret, mindkettőnek búcsút intettek. Aztán külföldi építőmesterek érkeztek a városba, ők építették újra a tér lakóházait. A barokk stílusú épületek közé később egy klasszicista stílusú is került az 1600-as évek legvégén, az ún. Főőrség. Az itt elszállásolt katonák feladata a tér két végében álló kapuk védelme volt. Mivel ekkoriban már rendszeresen tartottak itt katonai bemutatókat és díszszemléket, a tér kiemelt jelentőségűvé vált, ezért 1718-ban megkapta a Fő tér nevet (de emlegették Parádé tér néven is). A díszőrség rendszeresen megtartott felvonulásai okán 1728-ban megkapta a mai, Dísz tér nevet, ahol a katonai szemlék mellett továbbra is tartottak kivégzéseket is. Az 1730-as években a szerb ortodox hívők felkelést robbantottak ki, mert római katolikus hitre akarták őket – akár erőszakkal is – áttéríteni. A lázadást leverték, a vezetőit pedig a téren négyelték fel, jelentős tömeg előtt. Később a kivégzések száma egyre csökkent.
Még ebben az évszázadban történt egy fontos változás: 1785 körül a tér közepén kialakítottak egy nagyobb díszkutat, ami ma már ugyan nem létezik, de sokáig meghatározta a tér arculatát, ami ekkor még inkább falusias volt. Ez a reformkor idejére változott meg. 1893-ban állították fel a Zala György által tervezett Honvéd-emlékművet Buda 1849-es elfoglalásának emlékére, ami később kedvelt találkozási pontja lett az itt élőknek – sőt még ma is az.
Bakócz Tamás egykori házában működött a XX. század első felében a Külügyminisztérium, de csak a II. világháború végéig, amikor is az épület elpusztult, és nem is építették újra, így a külügy is máshova költözött. A Dísz téren több házat is birtokolt a Batthyány család, melyek közül van, amelyiknek már csak az emléke maradt meg. De egyéb híres lakói is voltak a térnek. Élt itt Móra Ferenc író – nevét egy kis mellékutca viseli –, Passardy János, aki a selyemhernyó-tenyésztés és a selyemgyártás magyarországi meghonosítója volt, illetve Angelo Rotta érsek, apostoli nuncius, aki 1930 és 1945 között képviselte a Vatikánt Magyarországon. Fontos épülete a Dísz térnek a 16-os számú: itt működött az 1700-as években Buda első patikája, az Arany Egyszarvúhoz címzett patika, amit az Arany Sas Patika váltott, ma pedig cukrászda működik a helyén.
A II. világháború során komoly sérüléseket szenvedett a Várnegyed, beleértve a Dísz teret is. A helyreállítás lassan és fokozatosan történt, és olyan modern lakóház is felépítésre került, ami nehezen illeszthető a régi házas képbe. A háború alatt a Vár és konkrétan a tér alatt húzódó barlangokat egybeépítették, és így egy egész komoly légvédelmi óvóhely és bunkerhálózat került kialakításra, amiben keskeny nyomtávú vasút is dübörgött, összekötve a kiemelt fontosságú minisztériumokat és a Miniszterelnökséget. A föld alatti „titkos Budapest” a mai napig érintetlenül ott van a föld alatt, csak el van zárva a városlakók elől. De mivel az is egy emlék, ráadásul fontos és párját ritkító, reméljük, előbb-utóbb megnyitják az érdeklődők előtt.
