A Fővám tér Budapest születése, 1873 előtt még nagyon nem úgy nézett ki, mint manapság. Jóval kisebb volt, a most ott látható épületek nagy része még nem volt sehol, helyükön raktárak, kisebb lakóházak álltak, és voltak később megszűnt utcácskák is a területen. Térnek tér volt már ekkor is, csak apróbb volt, és egy piac működött ott. A teret ekkor még a sóval kereskedők határozták meg: itt állt a sóraktár, a sóhivatal, és az ún. sótisztek is itt laktak, ahogy maga a tér is a sóról kapta a nevét. Salz Platz, majd Sóház tér, majd Só tér volt a neve.
A változás két hullámban érkezett: először Budapest 1873-as egyesülésekor, majd a századfordulón, a millennium időszakában, a nagy építkezések idején.
Amikor a főváros 1873-ban létrejött Pestből, Budából és Óbudából, városszerte azonnal komolyabb átalakítási-rendezési munkálatokba vágtak bele, többek között a Fővám téren is. Ekkor épült fel a mostani Corvinus Egyetem régi épülete is, ami eredetileg nem felsőoktatási tanintézménynek épült, hanem ez volt a tér névadójává is vált Fővámpalota, ami Ybl Miklós tervei alapján készült el, és ami idén 150 éves: 1874. május 1-jén adták át.
A millennium időszakában aztán a főváros újabb lépést tette abba az irányba, ami a tér mai arculatának kialakulásához vezetett. 1896-ban előbb átadták a Ferenc József hidat, amit manapság Szabadság híd néven ismerünk, majd egy évvel később a Pecz Samu tervei alapján felépült Központi Vásárcsarnokot, amivel végleg megpecsételték az addig itt működött piac sorsát: az épületen belül élt tovább.
Akármilyen furcsa is, de ezt követően a tér arculata jelentősen már nem változott, nem lett sem kisebb, sem nagyobb, és újabb dolgokat sem építettek már fel itt. Ellenben a tömegközlekedés hozott némi változást. Eleinte a lóvasút közlekedett erre, majd az 1920-as években felbukkant itt a villamosközlekedés is, ami összekötötte a Kiskörutat Budával a téren, illetve a hídon keresztül. A rakparti villamos egy évtizeddel később jelent meg a téren, a busz a háború után, a troli az 1980-as években, a 4-es metró pedig 2014-ben.
Érdekes momentum volt még a tér életében két szobor „tánca”. Siklódy Lőrinc és Márton Ferenc 1. honvéd és népfölkelő gyalogezred emlékműve 1938-ban került a Fővám térre, ám 10 évvel később a kommunista hatalom lebontotta, majd a rendszerváltás után visszakerült az eredeti helyére. A II. világháború utáni, új hatalom azonban nemcsak a szobrot vitte, de a tér nevét is: lett belőle Dimitrov tér a bolgár kommunista forradalmár, majd miniszterelnök után, aki ráadásul szobrot is kapott, kettőt. 1983-ig egy mellszobor állt itt, majd egy egész alakos. Napjainkban a szoborparkban tekinthető meg mindkettő.
(Borítókép: Polyák Attila - We Love Budapest)
