Különleges utcanevek sorozatunk második részében 9 kerület 10 utcanevét gyűjtöttük össze – Anilin, Folyondár, Obulus és társaik.

Anilin utca (XVI. kerület): Aki figyelt a kémiaórákon, azt nem lehet zavarba hozni a Naplás-tó közelében található utca nevével. A többieknek pedig eláruljuk, hogy az anilin az aromás aminokhoz tartozó, veszélyes, mérgező, színtelen, olajszerű, a víznél nagyobb sűrűségű, kellemetlen szagú folyadék.

Duránci utca (XI. kerület): A Kelenvölgyben található utca neve első ránézésre nem utal idegen eredetre, pedig a magyarba különböző nyelvekből került át – duracinus (latin), duracina (olasz), duracine (francia), durance (cseh), duranzia (szlovák). Forrása pedig a latin durus (’kemény’) és acinus (’bogyó’). A duránci olyan csonthéjas gyümölcs jelzője, amelynek húsa nem válik el a magtól. Ezen a környéken valamikor gyümölcsösök voltak.

Folyondár utca (III. kerület): Sokat hallottuk a nevét valamikor a rádió sportközvetítései során (itt van ugyanis a Vasas SC egyik sportközpontja), de sosem gondoltunk bele, mit is jelent. Most végre megnéztük: ’kúszónövényt’.

Igric utca (XVIII. kerület): Az igricek (szláv igr- ’játszik’) hivatásos énekmondók voltak a középkorban, akik „mindenféle tréfával és haszontalan bohósággal is szórakoztatták a közönségüket”. Ma ritkán találkozhatunk a szóval, mivel csak „kultúrtörténeti műszóként él”.

Kösöntyű utca (III. kerület): Az Óbudai temető mellett található utca neve már az 1395 körül megjelent Beszterczei Szójegyzékben is szerepel (melyre 1891-ben bukkant rá Breger Albert a Beszterce–Naszód megyei levéltár rendezésekor), ott még keʒentheu alakban. Jelentése ’nyaklánc, karkötő, csat mint ékszer’.

Obulus utca (XXII. kerület): Csak pár utcára található attól a Libertás utcától, amelyet az előző cikkünkben ismertettünk. Az obulus (vagy obolus, görögül obolosz) általános elnevezés volt különböző pénzérmékre. Először az ókori Görögországban használták ezt az elnevezést, de az Árpád-kori Magyarországon is találkozunk vele. Nemcsak élők használták, hanem a halottak nyelve alá is helyezték, mivel a hiedelem szerint ezzel lehetett fizetni az Alvilág révészének, Kharónnak. „A halotti obulusadás szokása a későbbi korokban is tovább élt, így Magyarországon is kimutatható a 11–12. századi temetőkben” – olvashatjuk a Pénzmúzeum honlapján.

Sabrák/Sabrak utca (XIV. kerület): A szomszédos Zabla, Tarsoly és Kápa utca nevének láttán talán meglepő, hogy egy lovas kifejezést takar ez a török eredetű szó: olyan díszes takarót jelent, amit a középkorban a nyereg alá tettek.

Szervita tér (V. kerület): Az utcatáblán kívül a téren álló templom is utal a szervitákra, amit 1725 és 1732 között a Szervita Szerzetesi Rend (Mária Szolgái, azaz Servi di Maria) tagjai építettek. Azóta szinte mindig róluk volt elnevezve ez a terület (leszámítva az 1953 és 1992 közötti időszakot, amikor az olasz származású osztrák építészről, Anton Erhard Martinelliről).

Topolya utca (XIII. kerület): Nézzük jobbról, nézzük balról, de nem tudjuk megmondani, hogy egy étel, egy állat vagy esetleg egy növény nevéről van-e szó. A helyes megoldás a növény, ugyanis ez a szláv (de eredetileg valószínűleg indoeurópai) eredetű szó ’nyárfát’ jelent. Nem tegnap került a magyar nyelvbe, már Könyves Kálmán király oklevelében is felbukkant, ott még topol alakban.

Vasbakter köz (IX. kerület): A német eredetű baktert (wachter, Wächter – ’őr′, ′csősz’) szinte mindenki érti, de miért vas? Mert abból készült, ugyanis itt már nem egy emberről van szó, hanem egy... Ám itt elbizonytalanodunk, mivel a különböző források különböző jelentéseket adnak meg. Az egyik szerint ′sorompót′ jelent, egy másik szerint ′a gördülőállomány lefékezésére szolgáló vastuskót′, egy harmadik szerint pedig ′relészekrényt′, ′sorompószekrényt′. Mivel a Vasbakter közt a ferencvárosi MÁV-telepen találjuk, ezért érthető, hogy a szomszédos utcáknak is a vasúthoz köthető nevük van: Szemafor köz, Szerelvény köz, Váltó köz, Szerkocsi utca.

Források:

Címkék