A Károlyi-kert környékének békés hangulatát talán csak még jobban felerősíti a kontraszt, amit a közeli Astoria forgalmával alkot. Finom állandóság lengi be ezt a környéket, nem is lehetne tökéletesebb helyen a Károlyi Zongoraszalon. Különleges, ismeretlen világba csöppenek, mikor belépek ide, hiszen számomra gyerekkoromban a nappaliban álló pianínó sosem volt egyéb, mint az elmaradt gyakorlás szörnyű mementója.
Ebben a zongoraszalonban azonban az ember sokkal közelebb érzi magát a csodálatos hangszerekhez. A tér intim, nem a csilivili hangszerszalonok hangulatát idézi, ahol az ember lenyom egy billentyűt, majd hosszan hallgatja a visszhangot a tisztára suvikszolt, üres teremben.
Mivel nemcsak kölcsönözni és vásárolni lehet, hanem zongorák restaurálásával is foglalkoznak, sőt márkaszervizként is működnek, a környezetnek egy kis műhelyhangulata is van. Találunk náluk digitális zongorát, de csodás, faragott, százévesnél bőven idősebb darabot is, bájos gyerekjátéknak készült minihangszert és olyan, többmilliós zongorát is, amit a menő hazai hangversenytermekben is láthattunk már, a fal mellett pedig egy gyönyörű zsiráfzongora lapul. A bejárat melletti részt szinte teljesen kitölti az egyik becsomagolt hangszer, amin hamarosan az egyik legnagyobb hazai hangversenyteremben játszanak majd, valamivel hátrébb – felújítás miatt éppen némiképp szétszedve – gyönyörű faragott zongora várja, hogy új életre kelhessen.
Akkor is érdemes benézni, ha kezdők számára ideális, kis helyet igénylő, olcsóbb darabot keresünk (ilyenek már 130 ezer forinttól elérhetők). Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem fogunk néhány igazi sztárba belefutni, hiszen a zongoraszalon rendszeresen dolgozik együtt Havasi Balázzsal, de vásárolt már náluk Presser Gábor is. A külföldről érkező előadóknak sokszor a menedzsmentjével tartják a kapcsolatot, ám az sem ritka, hogy a művész maga is ki akarja próbálni a zongorát. Bizonyos fellépésekhez pedig olyan apróbb módosításokat is kérhetnek a hangszeren, ami az előadáshoz illő legoptimálisabb hangzást biztosítja.
A szalon tulajdonosa Meggyesi Balázs zongorakészítő, jobbkeze pedig Varga Csaba, a hangmérnök-végzettségű üzletvezető, már 19 éve dolgoznak együtt. Balázs eredetileg zongorista szeretett volna lenni, majd zenetörténész, később érezte meg, hogy a hangszerkészítés az a terület, amiben igazán jó lehet. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerészképző Iskolájában végzett zongorakészítő és -hangolóként, 1995-ben tett mestervizsgát, itthon az egyik legjobbnak számít szakmájában.
Azt mondja, a zongoratanulást bármikor érdemes elkezdeni. Felnőttként indulva ugyan nem lesz már belőlünk Mozart vagy Hania Rani, de sok szép percet szerezhetünk magunknak a zenével. A zongoristák egyébként egészen fiatalon kezdenek neki a zenetanulásnak, kezük és idegrendszerük is ennek megfelelően fejlődik. Bár felnőttként ennyire profik nem leszünk, a zongorázásnak több pozitív hatását is élvezhetjük, nemcsak az érzelmek kifejezésében, megélésében segít, de a koncentrációt is fejleszti, speciális agyi tevékenységet igényel ugyanis, hogy a két kéz azonos időben más mozgást végezzen. A zongoratanulás emiatt akár terápiás célokra is használható, ma már számtalan példa mutatja, hogy javítja az autizmus-spektrumzavarban szenvedő és az ADHS-s gyermekek koncentrációját és finommotoros készségeit is.
Balázsnak egyébként otthon egészen egyszerű Roland digitális zongorája van. Olyan hangszerre vágyott, ami kis helyen is elfér, és a gyerekek is használhatják. A szakember tiszteletben tartja a saját otthona nyújtotta lehetőségeket és családja igényeit is. Ez a keresetlenség egyébként az egész szalonon látszik, talán emiatt is érezzük ezen a helyen egy kicsit közelebb magunkhoz a zongorát és a zongorázást. Végre nem egy fényes színpadon, feszes környezetben látjuk a csodás hangszert, hanem testközelből ismerkedhetünk vele, kérdezhetünk róla. Ezt szívesen is veszik, sőt az is előfordulhat, hogy egy ilyen beszélgetés közben kávéval is megkínálnak.
ELÉRHETŐSÉGEK
