Keresés EN

Ez is érdekelheti

Budapest

Visszatér az Uber Budapestre

A 2016-ban a taxisoknak köszönhetően kiebrudalt cég nemcsak visszatér a fővárosba, de a Főtaxival még össze is bútorozik. Legalábbis ez a szándékuk.

Budapest

Mindenki csak Böskeként emlegette – Az első hazai szépségkirálynő története

Az első szépségkirálynő-választást Budapesten 1929. január 6-án rendezték meg. A Miss Hungária győztese a keszthelyi Simon Erzsébet lett, akit mindenki csak Böskeként emlegetett. A lányt rengetegen imádták, szépségideált kreáltak belőle, ám személye szálka volt az antiszemiták szemében.

Szépségversenyeket már a 19. század végétől rendeztek Európában és az Egyesült Államokban, de Magyarország sokáig nem követte a példát. Aztán az 1920-as években az amerikai filmkészítő vállalatok szépségversenyen kezdték el keresni az újabb csillagokat Európában is, ezért a Fanamet, a Paramount, a First National és a Metro-Goldwyn által megalapított európai filmforgalmazó vállalat 1927-ben szépségkirálynő-választást rendezett Bécsben. A Fanamet magyar irodája itthon, a fővárosban is meghirdette a bécsi versenyt, melyre végül Mátyus Máriát küldték. A hírnévnek köszönhetően a szőkésbarna szépség két évvel később feltűnt a Tavasz a viharban és a Kossuth Lajos azt üzente című némafilmekben, de bájainak nemzetközi megmérettetése végül elmaradt, és sorsának további alakulásáról sem tudunk sokat.

A magyar lányok szépségének világhírét végül az 1929-es Miss Hungária hozta el, amely az első magyar szépségkirálynő-választás volt. A párizsi Le Journal magazin a Miss America mintájára szervezte meg a versenyt az európai országok között, és szerződést kötött a Színházi Élet újsággal, amely 1928-ban nálunk is meghirdette az eseményt. A nyeremények igazán vonzóak voltak: a győztes részt vehetett a párizsi Miss Europe versenyen, párizsi divattervezők stafírozták ki, kísérőjével ingyen utazhatott az Orient expresszen az országba, és előkelő szállodában lakhatott. A Miss Europe végső fődíja 20 ezer dollár volt, valamint a továbbjutási lehetőség az amerikai Miss Universe versenyre, így nem csoda, hogy rengeteg 16 éven felüli, „fedetlen erkölcsű” hölgy jelentkezett az országból portréjával és egész alakos fotójával. A budapesti megmérettetést akkor még nem impozáns körülmények között rendezték meg, hanem nemes egyszerűséggel a Színházi Élet szerkesztőségében, ám az eseményt élénk érdeklődés követte, még rendőröket is kivezényeltek az Erzsébet körútra, nehogy dulakodás támadjon. Természetesen akadtak olyanok is, akik szerint nem volt erkölcsös fiatal lányokat kitenni egy ilyen megmérettetésnek.

A Zalai Közlöny így írt a rangos versenyről:

„Fél tízkor izgalmas jelenetek között mintegy 218 meghívott leány közül harmincötöt kiválasztottak, akiknek a legtöbb esélyük lehet a győzelemre. Pontosan tizenegy órakor megérkezett a soktagú zsűri is. Egy térdnadrágos fekete harisnyás őszülő francia úr, Maurice de Waleffe [a Le Journal főszerkesztője – K. E.], Pekár Gyula, a zsűri magyar elnöke, és többen mint irodalmi és művészeti kapacitások, Ince Sándor, Lukács Gyula, a Színházi Élet szerkesztői és gróf Zichy Géza mint a magyar társasági élet kiküldöttje vett élénk részt a zsűri munkájában. A zsűri hosszas tanácskozás után Simon Böskének nyújtotta a pálmát..., aki az örömtől zokogva borult édesanyja karjaiba.”

A szerény, szőke, kék szemű, 19 éves lány, aki pár évvel korábban már megnyerte a Balaton szépe versenyt, és nyúlánk, kecses alkatával abszolút megfelelt a kor szépségideáljának, a verseny végén mégis kijelentette, nem érti, miért őt választották, hiszen „annyi szép lány van Pesten”. „Én magam tippeltem két-három leányra, akiket igazán szépeknek tartottam. Egyszerre mélységes csönd támadt és kihirdették az eredményt: ketten szavaztak az 1-esre, ketten a 71-esre, egy a 37-esre és tizenketten a 116-osra. A 116-os én voltam! Igazán? Igazán én voltam?! Jaj, de nagyszerű, de nem értem rá izgulni. Közrefogtak, gratuláltak. Pékár Gyula átvetette vállamon a hímzett selyemszalagot, Miss Hungária felírással, fényképészek fotografáltak, rajzolók lerajzoltak, az újságírók interjút kértek  és én ott nyomban leadtam életemben az első ujságbeszélgetést! Úgy ment, mint a karikacsapás és az újságírók váltig tréfálóztak velem, hogy készültem az interjúra, betanultam, mit kell mondanom, különben nem menne ily simán!” – fogalmazott Böske, akinek maga Márai Sándor is gratulált a Színházi Élet hasábjain a következő szavakkal: „Mielőtt útra megy (Párizsba), engedjen meg egypár szót, szegény kicsikém. Maga nem is tudja, a Maga kedves és legszebbnek deklarált fejében, hogy mire angazsálta magát. Már szépnek lenni is egészen bonyolult valami. Mit gondol, a legszebbnek? Már egyetlenegy embernek tetszeni is hallatlanul veszedelmes és bonyolult valami. (Hát még) Egy zsűrinek, a világ zsűrijének, mit gondol?”

Az atyáskodó, féltő szavak ellenére a keszthelyi orvos lánya nagyon várta az utazást. Naplójába feljegyezte, milyen ruhákkal készül a nagy versenyre: szekrénykofferében fekete estélyit, pasztellrózsaszín pannebársony báli ruhát és drapp sárgásszürke kosztümöt vitt magával. Párizsban cigányzenészek üdvözölték, magyaros ételekkel vendégelték meg, nem sejtve, hogy zsidó származása miatt kóser ételeket ehet csak. Másnap, a verseny előtti órákban számtalan párizsi magyar gyűlt össze, hogy Böske szolgálatára siessen, köztük egy fodrász, Ágh Gyula is, aki végül elérte, hogy ő fésülhesse be a lány haját. Miközben Párizsban mindenki a magyar lány körül sürgött-forgott, hogy felajánlja neki szolgálatait, ruháit, addig Budapesten zsidókérdést csináltak személyéből, és antiszemita támadások érték.

Böskét tizenhat ország szépe közül választották Miss Európává. A dicsőséges pillanatról így írt naplójában:

A filmfelvevő gépek kattogtak, fénykévék estek ránk, királynővé koszorúztak, és felzúgott megindítóan, hatalmasan – a magyar Himnusz. A magyar Himnusz hangzott fel, több jóakarattal, mint tudással, de mégis a mi zenénk, a mi harangzúgásunk itt Párizsban, s a zenekar fölött kibontakozott a magyar trikolór, a magyar zászló – ezer mérföldnyire a magyar hazától! Most már nem nevettem, csak úgy patakzott a könnyem, és éreztem, hogy ez a siker mennyire túlnő és felülkerekedik az én jelentéktelen kis személyemen.”

A lány a verseny után először Bécsbe érkezett, ahol gróf Semsey Andor követségi tanácsos és gróf Apponyi követségi titkár üdvözölték, majd díszhintón kísérték a Grand Hotelbe. Március 13-án érkezett meg Budapestre, a Keleti pályaudvarra, ahol szintén hatalmas, ünneplő tömeg várta: „Az újságírók, kedves barátaim is kihajolnak, szemlét tartanak, azt mondják nekem mosolyogva: – Bözsike, telt ház! Nagy premier-siker! – Kinézek végre én is, ó, istenem! Sok-sok ezernyi ember a pályaudvaron és kinn az utcán. Amerre ellát a szem: ember, ember, ember. Emberek és gyerekek a kopasz fák ágain, kocsik tetején, villamos póznákon” – nyilatkozta később a lány.

Az ováció a korabeli leírások alapján is igazán hatalmas volt: amerre csak ment a városban, az emberek sorfalat álltak, a Nemzeti Színház balkonjáról színészek integettek neki, a Rókus Kórház ablakából betegek kiáltották „De szép, de szép”, és a Nemzeti Kaszinó ablakai is tele voltak éljenző emberekkel, akik virágot dobáltak Miss Európa kocsijába. Ám az üdvrivalgás mellett ellenséges hangok is megjelentek. A Délmagyarország című lap szerint Simon Böske fényes nappal sem mert később az utcára menni, mert sorra érték őt az inzultusok zsidó származása miatt. Egy női küldöttség egyenesen Miss Palesztinának nevezte, és a „Ronda zsidó lány!” vagy a „Nem vagy magyar” kiáltásokkal fogadták szülővárosában, még egy antiszemita tüntetést is rendeztek ellene.

A bántó hangok ellenére Simon Böske a kor szépségideáljává vált, rengeteg lány kért tőle levélben szépségtippeket a verseny után. Böske viszontválaszaiban azt írta, az egyik titka, hogy kirúzsozta a száját, ami egyébként merész vállalkozás volt, ugyanis akkoriban egy úrinő ilyet nem csinált, legfeljebb csak púderezett. Az életcéljáról is sokan kérdezték, amire ő szerényen így felelt: „Férjhez akarok menni egy csinos, intelligens, vagyonos fiúhoz úgy, amint az kedvenc regényeimben szokott történni [...] Az egyetlen vágyam az, hogy minél előbb férjhez menjek! – Igen, férjet szeretnék! – Zsidót – Csakis zsidót! De szép és gazdag is legyen.”

Így is lett. Még az évben hozzáment Brammer Pál textilkereskedőhöz, és a Petőfi Sándor utcai Brammer Ödön és Pál luxusruhaboltjában manökenként kezdett dolgozni, amivel új műfajt teremtett a divatban. Öt évvel később elváltak, és Böske hozzáment a nála 30 évvel idősebb Jób Dániel színházigazgatóhoz, akivel együtt, bujkálva vészelték át a nyilasterrort. A háború után egyszerű háziasszonyként, visszavonultan és megtörve élt a Nagymező utcai lakásukban. Férje 1955-ben hunyt el, ezután az akkor már betegeskedő egykori szépségkirálynő a fivéreihez költözött, a VI. kerületi Szív utcába. 1970. október 28-án hunyt el, 61 éves korában.

Nem sikerült megismételni a sikert

Simon Böske megválasztása után a Miss Magyarország választás fontos eseménnyé vált, igaz, a korabeli antiszemita hangok mindinkább felerősödni látszottak. Nem véletlenül, hiszen 1933-ban szintén egy zsidó lány, Gál Júlia nyerte meg a versenyt, aki mindössze 16 és fél éves volt, és bár minden esélye megvolt rá, hogy Madridban Miss Európa legyen belőle, erre végül nem került sor. 1936-ban a budapesti zsidóság jobb köreiből származó Gábor Zsazsa nyerte el a díjat, 19 évesen, és bár Miss Európa ő sem lett, énekes-színészi karrierje megindult. 1938-tól – a közelgő háború miatt – már nem rendeztek több szépségversenyt sem itthon, sem egész Európában. Simon Böske győzelmét csak 1986-ban sikerült majdnem megismételnie a tragikus sorsú Molnár Csilla Andreának, aki a Miss Európa szépségkirálynő-választáson az egyik udvarhölgyi címet szerezte meg.

Felhasznált irodalom:

(Borítókép: Wikimedia Commons)

Cimkék

Hasonló tartalmak

Neked ajánlott

A