A tudat alatt és a festményeken túl – A Salvador Dalí-kiállításon jártunk

Március 24-e és június 30-a között a Komplexben tart nyitva az a Salvador Dalí-kiállítás, ami mintha azt mondaná a művész iránt érdeklődőnek: Tudjuk, hogy léteznek a nagy művek, mint amilyen a Lány az ablakban, az Égő zsiráf, A polgárháború előérzete meg Az emlékezet állandósága című festmények, de hidd el, ezek mögött is annyi az izgalom, ami simán megtölt egy kiállítást. A mostani Dalí-tárlaton kiállított több mint 200 alkotás között például egyetlen ismertebb művet sem találni – talán a Mae West ajkairól megformázott tűzpiros kanapé az egyetlen kivétel –, de ez érdekes módon egyáltalán nem zavaró, és csalódást sem okoz. Dalí életműve olyan hatalmas, izgalmas és szerteágazó, amiből több nagyobb kiállítás is összerakható, és persze bizsergető érzés egy-egy világhírű alapmű előtt álldogálni és szemlélni azt, de azok nélkül is lehet emlékezetes egy tárlat. 

Párizsban található a Dalí Universe, a világ egyik legnagyobb Dalí-kollekcióját kezelő magángyűjtemény, melynek alapítója a galériatulajdonos és műgyűjtő Beniamino Levi. Ő és Dalí az 1960-as évektől ismerték egymást, és a művész haláláig szoros baráti és munkakapcsolatban álltak egymással. Levi nagy tisztelettel figyelte, ahogy Dalí különböző médiumokat használt az alkotás során, és mindet ugyanazzal a könnyedséggel. Részben ő volt az is, aki bátorította Dalít, hogy újra szobrászkodjon, ami amúgy a pályája korai szakaszára volt inkább jellemző. A katalán művész hallgatott is rá, ebben az időszakban számos eredeti makettet és tervet készített, amelyekből aztán szobrok és tárgyak születtek.

A kiállításon több szobor is helyet kapott, melyek bronzból, aranyból és üvegpasztából készültek, 

ám látható köztük négy olyan alkotás is, amelyekre némi gyémánt is került, így ezek értéke egészen magas. A bronz- és aranyszobrok ún. viaszveszejtéses technológiával készültek, melynek során a szobor egy öntőformából kerül ki, így az eredeti modell után további példányok is készíthetők. A kiállítás szobraiból készült is pár további darab, természetesen limitált darabszámban és számozott példányokkal – de szinte mindegyik szobor példányainak nagyjából a fele a művész családjának birtokában van. A kisebb szobrok közül viszont szinte mindegyik három számjegyű, limitált példányszámú. Talán az aranyozás meg a Dalíra jellemző színpadiasság miatt e szobrok szinte mindegyike a giccsművészet kategóriájába esik, leginkább a pop-artra jellemző – szigorúan jófajta – giccs. Egyik-másik szoborról például eszünkbe jutott Cicciolina exférje, a szobrász Jeff Koons munkássága. 

A nagyon látványos szobormonstrumok és a Dalí által tervezett ékszerek meg bútorok mellett sokkal érdekesebbek és izgalmasabbak a metszetek és a litográfiák,

melyeket a katalán művész mint illusztrátor készített. Alkotott sorozatot Sigmund Freud előtt tisztelegve, a Shakespeare-drámák hatására, Dante Isteni színjátékához, Guillaume Apollinaire egyik szerelmes verséhez vagy a Bibliához többek között. Amiken azonban az ő szürreális világára leginkább jellemző őrület és féktelen fantázia megjelenik, az két másféle sorozat. Az egyiket Dalí akkor készítette, amikor 1974-ben megnyitott szülővárosában, Figueresben a róla szóló múzeum, és egy 12 képből álló sorozattal lepte meg az új intézményt, melyek kozmikus utazásairól és földönkívüliekkel való találkozásairól számoltak be. A másik sorozat képein Dali a jövőt és a jövő tárgyait képzelte el. 

Bár a Komplexben látható kiállításról, mint jeleztük, hiányoznak a nagy művek, mégis úgy érzi az ember, miután másfél órát elbóklászott a kiállítás termeiben, hogy a művész fejében tett egy kiadós sétát. Ezt az élményt erősíti a tárlat végi levezető izgalom: VR-szemüveget öltve kalandozhatunk Dalí művészi tájain a szétfolyó órák, a zsiráflábú elefántok, a fióktestű emberi alakok, a hangyák és a tojások meg a mindent alátámasztó sétapálcák között.