A Mol-torony kapott már hideget és meleget egyaránt – hogy kinek van igaza, az majd húsz év múlva eldől. Az viszont biztos, hogy a 28. emeleten található, két hete nyitott VIRTU Restaurant maradandó élmény lesz mindenkinek, aki kipróbálja.
A VIRTU már lokációjánál fogva is félsiker, hiszen a tucatnyi, rendkívül népszerű, szebbnél szebb panorámával rendelkező rooftop bárban sincs olyan kilátás, mint a Mol Campus 28. emeletének nemrég nyílt étterméből. A majdnem teljesen körbesétálható étteremből Nagytéténytől a János-hegyig látjuk az egész várost – ami még a mostani, kicsit szürke, latyakos időben is élmény, hát még jó látási körülmények között, főleg éjszaka. Ilyen látvánnyal valószínűleg akkor is népszerű lenne, ha egy egészen közepes, jellegtelen bisztrót csinálnak belőle, de a VIRTU-nál nagyon figyeltek, hogy ne csak a kilátás, hanem az étkezés is maradandó élmény legyen.
Az egész szintet elfoglaló étterem, ahova a Visitor Centerből vagy az utcaszinti külön bejárattól juthatunk fel, a magyar virtus, illetve az angol érték szóról lett elnevezve. Több különböző tere van – a bejárat melletti lounge-hangulatú részen kávét, süteményt kóstolhatunk –, miközben természetesen élvezhetjük a csodálatos kilátást, anélkül, hogy asztalfoglalásunk lenne – mondhatni, ha csak beesünk egy kicsit megpihenni, és Budapestben gyönyörködni. Az ezzel egy légtérben lévő éttermet tervezték mindennapi használatra és azoknak, akik csak ritkán merészkednek a magasba – erről az oldalról látható egyébként a Mol-toronytól északra eső rész, a pesti Duna-part, a Gellért-hegy és a vár is. Innen nyílik az a privát terem, ami a későbbi borkóstolóknak ad majd helyet, és amelynek az egész falat beborító borhűtőjében hazai és nemzetközi borkülönlegességeket és champagne-ritkaságokat találunk.
Végül pedig van a VIRTU-nak még egy terme, a látványkonyhával ellátott, dél-Budára és a Csepel-szigetre néző tágas tér, amit a visszatérő törzsvendégeknek szánnak, és ami az angol klubok mintájára kiemelt szolgáltatásokat kíván nyújtani.
A VIRTU konyhájának élén az Arany Kaviárból átigazolt, 26 éves Lendvai Levente áll – a fókuszban pedig a magyar és regionális konyha. Ha azt gondoljuk, hogy a szokásos, magyaros bisztrófogásokat kínáló étteremmel van dolgunk, csalatkozni fogunk: Levente számára nagyon fontos volt, hogy úgy mutassa be a régiós konyhát, hogy ne azt a 15-20 elhasznált ételt tegye fel az étlapra, amit a hazai gasztronómiát bemutató bisztrókonyhák szoktak. A gulyáslevest és a paprikás csirkét így hiába is keresnénk, van viszont a Szindbádból jól ismert tafelspitzes húsleves, palóc gulyás, vadas vagy épp töltött dagadó.
A VIRTU koncepciójához tartozik, hogy nem akarnak fine dining benyomást kelteni, ami az ételeket illeti, de a kiszolgálást szeretnék magasabb szintre emelni – azt mondják, ők egy bisztró fine service-szel. Ez lefordítva annyit tesz, hogy a VIRTU egy fine bistro, a kiszolgálás, a koncepció és a környezet viszont a fine diningban megszokott szintet hozza.
Az à la carte étlap hívogató fogásai közül nem is volt olyan egyszerű választani, hiszen a régióban felnőtt emberek nagy részének a legtöbbhöz van valamilyen gyerekkori emléke, így nehéz eldönteni, hogy vargabéles vagy rakott palacsinta, halászlé vagy bécsi szelet. Amuse bouche-ként rögtön több kis régiós kóstolót is kapunk: egy korhelyleves-esszenciát, amely a régióban mindenhol jelen lévő káposztalevest képviseli, és egy káposztás pogácsát, aminek eredetijét a legenda szerint Krúdy és Bródy Sándor a Margit-szigeten falatozgatta.
Ha pedig Krúdy, nem tudtuk kihagyni a neki ajánlott tafelspitzest sem, hiszen bármennyire is monarchiás fogásról van szó, itthon nagyon kevés helyen lehet kapni. A kétszemélyes, forró, ízes marhahúsleves főtt Stefániával és vajpuha marhanyelvvel, grízgaluskával, fehér- és sárgarépával, zöldborsóval és póréhagymával érkezik, kísérőnek pedig kapunk egy csodálatos, rezgős közepű velős csontot – mely természetesen forró, mint a babám szíve – pirítóssal és nyers fokhagymával – hiszen Szindbád sem konfitálva ette –, mellé pedig tejszínes spenótot, tormás céklát, mustárt, fondant burgonyát csicsókával és kétfajta erős paprikát, ha a levest tüzesítenénk. Az egész műsorszám tökéletes az első kanál levestől az utolsó falat tormás marhanyelvig; mit mondhatnánk, valószínűleg Krúdy is nagyon elégedett lenne.
Másodiknak nem tudtuk megállni, hogy ne a dagadót kóstoljuk meg – a nagymama konyhájából, régi vidéki ünnepekről ismert fogás annyira nincs ott egyetlen étlapon sem, hogy muszáj volt kipróbálni, hogy esik 120 méter magasban. Levente édesapja hentes volt, így egy állat lehető legtöbb részének felhasználása a von Haus aus nála – ezt a két háború között népszerűsége csúcsára érő, házias sültet pedig vétek lett volna lehagyni egy regionális konyhát bemutató étterem étlapjáról. A tökéletes, omlós dagadó selymes krumplipürével és ropogós ecetes salátával érkezik, és minden házias bumfordisága mellett annyira feltalálja magát a fine service VIRTU-ban, mint Eliza Doolittle a követségi bálon.
A desszertek közül Bécs egyik ikonikus süteményének modern változatát kértük: a VIRTU Sacher egy kisebb kehelyben érkezik, és méretei ellenére is elég ütős darab, köszönhetően annak, hogy egyáltalán nem sajnálták belőle az alapanyagot sem csokoládé-, sem sárgabarackfronton.
A VIRTU konyháját bátor hagyománytisztelete, újító ötletessége és profi kivitelezése miatt akkor is érdemes lenne meglátogatni, ha nem a város egyik legszebb panorámájában gyönyörködhetnénk mellé – így azonban kifejezetten ajánlott, hogy legalább egy jeles nap vagy jól megérdemelt ünneplés keretében felkeressük.
ELÉRHETŐSÉGEK
VIRTU Restaurant
(Borítókép: VIRTU Restaurant)
