Stand25 Bisztró
Hogy tudnánk elfelejteni azt a 2017-es délidőt, amikor a Hold utcában először kóstoltunk Szulló Szabina és Széll Tamás bisztrósított ételeibe...!? Azóta persze nagyot fordult a világ, a Stand25 is az Attila úton vár, de jöhetett Covid, energiaválság, és eltűnhetett egy időre a polcokról a Pilóta keksz is, a séfpáros gulyása stabilabb pontnak tűnik, mint a Széll Kálmán tér órája. Az eredetiség vitathatatlan, a saját felütés pedig pont annyit ad hozzá a szeretett ízekhez, amitől eljöhet a heuréka!-érzés, a homlokra csapás, hogy így is lehet. Nincs szétcsavarás és trükközés, csak egy leheletnyi frissítés, amitől még kerekebb lesz a gulyás.
Remma’s
Kár lenne keserves keresgélésbe kezdeni, ha egy külföldi barátnak, rokonnak szeretnénk autentikus (vagy annál is jobb!) gulyást mutatni. Az igazi nemcsak laktató, de már-már főételi magasságokba emelkedik, hiszen egyrészt rengeteg benne a jó minőségű marhaszínhús, másrészt erőteljes és mély a lé, kellő selymességgel, továbbá a zöldségek nem kerülnek domináns helyzetbe. Pontosan ez történik a Remma′s gulyásánál, amihez csak azért szükséges egy karéj kenyér, hogy egyetlen csepp, tányérra való felkenődés se maradjon hátra. Élményszerű. (x)
Kiosk
10 éves elmúlt a KIOSK. Az elmúlt időkben kizárólag nagyon klassz élménnyel távoztunk, jól áll neki a mostani gasztronómiája, abszolút megbízható a minőség. Az ő gulyásuk egy picit újhullámosabb, de pont annyira, hogy nincs elemekre bontva és a felismerhetetlenségig bolondítva. Gazdag és laktató, a hegyes-erősnek köszönhetően még pikáns is, de nem a kerítést berúgó fajta. A jó minőségű hússal ők sem spórolnak, egy KIOSK-gulyás után lehet, hogy már csak a desszertnek marad hely, pláne ha törjük hozzá a kenyeret. Tunkolni pedig szerintünk kötelező!
Bestia
A Bazilika környékén járva több az olasz vagy az ázsiai hely, mint ahol el lehetne fogyasztani egy tisztességes gulyást, de szerencsére a Bestiában sosem kerül le az étlapról. Wossala Rozina kreativitása, Krizmanics Norbi és csapatának megvalósítása is emlékezetes, hiszen maximum a tálalás és a konyhatechnológia maira hangolt, az ízek követik a hagyományokat, minimális frissítéssel. A hegyes-erős karikák menjenek csak bele, a kovászos kenyér majd tompít a tüzességen.
Menza
20 éve megrendíthetetlen pont a fővárosban, megannyi klasszikussal, felesleges művészkedés és mindent felülíró tolakodó önmegvalósítás nélkül. A Menza mindig kedves és szívélyes hely, ahol persze érdemes az újdonságokat is kipróbálni, de mi leginkább tényleg a magyaros vonalért lelkesedünk. Hiába főzik le a sokezredik liter gulyást, az mindig ugyanolyan házias, kedvelhető, külföldi ismerősöknek, családnak, barátoknak is bevillantható. Mert tényleg igazi! Emiatt az állandóság miatt is jó hozzájuk járni.
Adam Bistro
Haraszti Zsolt ősszel nyitotta meg új éttermét a Lánchíd mellett. Az Adam Bistro étlapján több olyan klasszikus hazai kedvencet is felfedezhetünk, amit Zsolt korábbi éttermeiben fejlesztett vagy tökéletesített – az egyik ilyen a gulyásleves. A sűrű, karakteres ízű levesben ressre főtt zöldségeket és szaftos, ízes, puha, rezgőmentes marhahúst találunk – úgy tökéletes, ahogy van. Ha valaki szereti, akkor a hozzá kapott tüzes paprikából is csippenthet mellé – a hűvös őszi-téli időszakban még jobban esik tőle a leves.
Szaletly
Hosszú utat járt be a Szaletly még úgy is, hogy 2020-ban nyitottak, először csak egy kerthelyiséggel. A kezdetektől Bernát Dániel a konyhafőnök, akinek a kreativitása rengeteget hozzátesz a koncepcióhoz. Egy picit vadabb vonallal kezdtek, de nagyon sokat finomodtak, hangolódtak a környék és a messzebbről érkezett ínyencek kedvére. A Stefánia régi fényére nem emlékezhetünk, de ha náluk ebédelünk vagy vacsorázunk, a nagypolgári életérzés is megérkezik. A gulyás kötelező étlaptétel, marhatarjából készül, így a hús omlós és nagyon ízes, betétnek zsíron pirított burgonya és zsenge répa kerül bele. Ebben a gulyásban együtt van jelen a hagyomány és a rock ’n′ roll.
