Öltözékünk hű tükre a minket körülvevő társadalmi és kulturális folyamatoknak, ennek pedig mi sem fontosabb bizonyítéka, mint az elmúlt 150 évben Budapesten sétáló, dolgozó vagy épp különleges alkalmakra igyekvő emberek folyamatosan változó ruhatára. Mit is hordtunk az elmúlt 150 évben, mióta Pest, Buda és Óbuda egyesült? A Kiscelli Múzeum legújabb, Divat & Város című kiállításán 120 csodás öltözék segítségével ebből a különösen emberléptékű szempontból mutatkozik be a főváros múltja.
A Kiscelli Múzeum templomtere az egyik kedvenc kiállítóterünk, nagyon izgalmas hátteret biztosít minden tárlatnak, ám ritkán láttuk olyan zsúfoltnak, mint a Divat & Város című kiállításon. Bár ez nyilván a helyszín adottságaiból fakad, és elég töménnyé teszi a tárlatot, alapvetően megidézi a pesti utca forgatagát is. A Divat & Város nem időrendben, hanem 6 szín és 6 nagyobb téma köré csoportosítva mutatja be a budapesti divat 150 évét. Az első részben a tervezők és a divattervezés világával, a másodikban a kivitelezéssel és a gyártással, a harmadikban a vásárlási szokások változásával, a negyedikben a testkép változásával ismerkedhetünk meg, az utolsó két részben a funkció, illetve a divat hatalmi reprezentációban betöltött szerepe kap hangsúlyt.
A kiállított anyag nagy része a múzeum saját gyűjteményéből származik, de több országos intézmény, például a Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum is kölcsönzött tárgyakat a tárlatra, hiszen nemcsak a 120 öltözék, de más divatkiegészítők, zászlók, jelvények és fotók, videók is színesítik az anyagot, amely így összesen 240 tárgyat számlál. A kiállítás legrégibb darabjai a kiegyezést (1867) követő évekből származnak, innen egészen a jelenkorig követjük a fővárosi divat változását. Ír csipkés sétaruha a szecesszió időszakából, a 60-as éveket és a space age-et idéző minimalista, színes darabok, szőrmebunda és orkánkabát, báli ruhák, a dolgozó nők számára készült kosztüm és természetesen az elmúlt 150 évben talán a legnagyobb változáson keresztülment fürdőöltözetek mutatják be, milyen volt a budapesti divat a városegyesítés (1873) óta.
A tárlat akkor is szórakoztató, ha csak a csodás ruhák részleteiben merülünk el, de érdemes azért végigolvasni a feliratokat is, ám így legalább két órát szánjunk a múzeumlátogatásra, hiszen nagyon sok a kiegészítő anyag. Érdekes látni, ahogy a színek szerinti rendezés is kirajzol egyfajta történetet, elég csak a fekete eleganciájára vagy éppen a végső búcsúhoz való kapcsolódására gondolnunk. Izgalmas az utolsó magyar királyné (Zita) csodás, koronázáskor viselt öltözékét, mondjuk, a Május 1 ruhagyár termékeinek közelében látni, a divatlapok világában kalandozni, vagy éppen a testkép változását végigkövetni, és összevetni a XIX. században viselt csodás, ám a fűző miatt rendkívül kényelmetlen báli ruhákat a 20-as évek kényelmes, rövid, gyöngyökkel, hímzésekkel elegánssá tett darabjaival.
Ki találta fel a címkét, ami ma szinte minden ruhában ott van? Mi köze az űrutazásnak a kapucnis kabátokhoz? Hogyan lehet a divat demokratikus? És hogyan szabadultak ki a nők a fűzőből? Csak néhány azok közül az izgalmas kérdések közül, melyekre a kiállítás során választ kapunk. A tárlaton tehát nemcsak a város fejlődésének állomásait láthatjuk nagyon emberközeli, sajátos nézőpontból, hanem azt is, hogyan tükrözte a divat az egyes korok társadalmi változásait, hogyan fonódott össze a nagyvárosi élettel.
A 2000-es évek határvonalat jelentenek a koncepcióban, ezt az időszakot 23 kortárs hazai divattervező Budapest ihlette munkái mutatják be. Ennél a résznél abba is bepillantást nyerhetünk, hogy milyen lehet majd a jövő divatja, hogyan fogják átírni öltözékünket a környezettudatos megoldások, az etikus gyártási módszerek. A tárlat sajtókampányához készült fotókon, Tombor Zoltán képein három (nemcsak a divat szempontjából) kivételes nő, Pataki Ági modell és producer, Epres Panni modell, valamint Axente Vanessa modell és vállalkozó jelenik meg. A hazai divat utóbbi időszakának három ikonikus arca pedig nagyon jól bemutatja azt a fajta változatosságot, amit a kiállításon is láthatunk. Bár koronként változik, hogy mit tartunk ideálisnak és igazán szépnek, örök a vágy, hogy csinosnak és vonzónak látszódjunk.
