Felfedeztük a gödöllői szocreál lakótelepet, ahol egy picit visszautaztunk az időben

Legutóbb az arborétum és az újhullámos Kútház kávékortyoló miatt kerestük fel Gödöllőt, ahová minden ok nélkül is szívesen kilátogatunk, mert mindig van itt valami olyan, amiért érdemes HÉV-re ülni vagy kocsiba szállni. A királyi kastéllyal, az Erzsébet-parkkal és a művészteleppel teli felfedezőlistát érdemes a Magyar Agrártudományi Egyetem campusához tartozó lakóépületekkel megtoldani, mert elég különös élményben lesz részetek, ha erre sétáltok. Mi nemrég a KÉK Városi Séták által szervezett A MATE gödöllői kampusza és a szocreál című sétán fedeztük fel a környéket, amit Karácsony Rita művészettörténész tartott.

Kezdjük a szocreállal!

Van az a bizonyos szocreál (szocialista realista) stílus, amiről általában kevesen tudják, hogy nem a csupa beton monstrumokat és nem is a panellakótelepeket jelenti, hanem

egyfajta érdekes egyveleget a klasszicista és a nemzeti alkotások között. 

Tehát nem minden szocreál, ami a szocializmusban épült. Bár a két világháború között Magyarországon is egyre inkább teret hódított a modern építészet, és olyan világklasszis építészeink voltak, mint Molnár Farkas, Fischer József vagy Breuer Marcell – hogy csak néhányat említsünk –, az 50-es évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati mintákat nem követhetjük tovább.

A stílusfordulat egy konkrét eseményhez köthető: 1951 áprilisában a Magyar Dolgozók Pártja Agitációs és Propaganda Osztálya egy vitát kezdeményezett a szocialista építészet stílusáról. Nem kell nagyon találgatni, hogy ennek az eseménynek végül mi lett a vége: pontosan az, amit valószínűleg már a legelejétől fogva elhatároztak, vagyis a szovjet példákat követve egy olyan építészetet kellett megfogalmazniuk a tervezőknek, amely követi a hagyományokat – vagyis a klasszicizmust –, és még közérthető is. Révai József népművelési miniszter mondta ki a zárszót, és kötelezte a hazai tervezővállalatok építészeit, hogy a modern stílus favorizálása helyett teremtsék meg a szocreált. Mivel nem volt egy konkrétan kijelölt út, ezért a legkülönfélébb irányok alakultak ki a stíluson belül, de azért a főbb jellemzők minden épületen megmutatkoztak, így a

stilizált ablak- és ajtókeretek, a dundi, kerekded oszlopok és a népies alakokat ábrázoló domborművek.

Mi köze a szocreálnak a gödöllői egyetemhez?

Azért is érdekes a gödöllői campuson sétálni, mert láthatjuk a különböző építészeti stílusokat, a historikustól kezdve a szocreálon és a modernen át egészen a kortársig. Minket most kifejezetten a szocreál érdekelt, hiszen amikor az 1950-es években elindult a MATE gödöllői campusának fejlesztése, az egészet ebben a stílusban álmodta meg a tervező, Rimanóczy Gyula. A II. világháború után – ahogy más egyetemeken, úgy itt is – megemelték a hallgatói létszámot, emiatt viszont már nem volt elég a meglévő épület, és bővítésbe kellett kezdeni. Erre nem a Villányi úti területet, hanem Gödöllőn a premontreiek volt rendházát és környezetét látták ideálisnak.

1950 novemberében nyilvános tervpályázatot írtak ki az új campus megtervezésére, amire mindössze három hónapja volt a tervezőirodáknak. A rövid idő ellenére a program elég komplex volt: többek között egy új főépületet, kollégiumi szárnyakat, tanári lakótelepet és egy sportcsarnokot is tervezni kellett. A terveket elnézve már mindegyiken megjelenik a szocreál, de mivel még itt-ott bekúszott némi modern és egyéb stílus, ezért a zsűri nem hirdetett első díjat, mondván, nem lettek elég szocreálosak a munkák. Mivel az egyetemet mindenképpen szerették volna kiköltöztetni, ezért két évvel később a KÖZTI egyik műteremvezetőjét, Rimanóczy Gyulát bízták meg a tervezéssel, aki a BME R épületének megtervezésével már bizonyított, hogy képes ebben a stílusban alkotni.

Rimanóczy egy négyzetes, négy saroktornyos, monumentális, várszerű épületet képzelt el az egyetem új főépületeként, ahová egy árkádos bejáraton léphettek volna be a hallgatók. De a koncepció itt nem állt meg: nemcsak egy hangsúlyos, tetőfelépítményes aulát, hanem öt belső udvart is álmodott ide. A grandiózus egyetemváros terveinek végül csak egy kis része valósult meg, mert Nagy Imre kormányra kerülésekor a program lekerült a napirendről, később pedig már más stílusban, más tervekkel dolgoztak.

Az egyetem végül nem lett szocreál, de a professzori lakások felépültek

A felépült néhány elem között voltak a tanári és professzori lakóházak, ezek egyikének – amelyik teljesen különáll – földszintjén üzleteket is kialakítottak, valamint egy víztorony és egy kútház is megvalósult. A lakótelep két ütemben épült meg, első körben 90 lakás, egy presszó, csemegebolt, húsbolt, vegyesipari javítók és egy gyógyszertár épült, majd ezután tervezték a maradék 62 lakás, óvoda, bölcsőde és a víztorony felépítését. Ha megnézzük ezeket a házakat, rögtön érezzük a csendes kisvárosi hangulatot, az erős színek, a házakon lévő domborművek pedig szerethetővé teszik őket. Érdekesség, hogy míg a professzori lakóházak egyemeletesek és jellemzően nagyobb lakásokat alakítottak itt ki, addig a tanári lakóházak háromemeletesek és kisebb, egy-, kétszobás lakásokat találunk bennük.

Mivel egy egész egyetemvárost szerettek volna itt létrehozni, ezért a vízellátás kérdését is meg kellett oldani, ehhez tervezték meg a víztornyot és a kútházakat. Karácsony Rita művészettörténész többek között mesélt arról, hogy az 50-es évekbeli tervdokumentációkban még hét kútházat soroltak fel, de valószínűleg csak kettő valósult meg szocreál formában, a többi vagy egyszerűbb épület, vagy csak egy sima kút lett. A gombaszerű kútházakba búvárszivattyút telepítettek, hogy ivóvízminőségű vizet nyerjenek ki a talajból, innen pedig a – tervek szerint – víztoronyba vezették fel. Bár ezek alapvetően ipari létesítményeknek épültek, az esztétikáról sem feledkeztek meg: a kútházon szélhal, kovácsoltvas motívumok, stilizált ablak- és ajtókeretek vannak, ráadásul a sokszög alaprajz is érdekessé, bástyaszerűvé teszi a kisházat.

Érdemes egy sétát tenni az Egyetem téri utcákon – a tervek szerint jövőre is lesz majd vezetett séta –, ahol a legszínesebb szocreál lakóházakat fedezhetjük fel, ráadásul az egyik épületen visszaállították az eredeti kaput, amely így erőteljes zöld és piros színekben pompázik.