Legutóbb az arborétum és az újhullámos Kútház kávékortyoló miatt kerestük fel Gödöllőt, ahová minden ok nélkül is szívesen kilátogatunk, mert mindig van itt valami olyan, amiért érdemes HÉV-re ülni vagy kocsiba szállni. A királyi kastéllyal, az Erzsébet-parkkal és a művészteleppel teli felfedezőlistát érdemes a Magyar Agrártudományi Egyetem campusához tartozó lakóépületekkel megtoldani, mert elég különös élményben lesz részetek, ha erre sétáltok. Mi nemrég a KÉK Városi Séták által szervezett A MATE gödöllői kampusza és a szocreál című sétán fedeztük fel a környéket, amit Karácsony Rita művészettörténész tartott.
Kezdjük a szocreállal!
Van az a bizonyos szocreál (szocialista realista) stílus, amiről általában kevesen tudják, hogy nem a csupa beton monstrumokat és nem is a panellakótelepeket jelenti, hanem
egyfajta érdekes egyveleget a klasszicista és a nemzeti alkotások között.
egyfajta érdekes egyveleget a klasszicista és a nemzeti alkotások között.
Tehát nem minden szocreál, ami a szocializmusban épült. Bár a két világháború között Magyarországon is egyre inkább teret hódított a modern építészet, és olyan világklasszis építészeink voltak, mint Molnár Farkas, Fischer József vagy Breuer Marcell – hogy csak néhányat említsünk –, az 50-es évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati mintákat nem követhetjük tovább.
A stílusfordulat egy konkrét eseményhez köthető: 1951 áprilisában a Magyar Dolgozók Pártja Agitációs és Propaganda Osztálya egy vitát kezdeményezett a szocialista építészet stílusáról. Nem kell nagyon találgatni, hogy ennek az eseménynek végül mi lett a vége: pontosan az, amit valószínűleg már a legelejétől fogva elhatároztak, vagyis a szovjet példákat követve egy olyan építészetet kellett megfogalmazniuk a tervezőknek, amely követi a hagyományokat – vagyis a klasszicizmust –, és még közérthető is. Révai József népművelési miniszter mondta ki a zárszót, és kötelezte a hazai tervezővállalatok építészeit, hogy a modern stílus favorizálása helyett teremtsék meg a szocreált. Mivel nem volt egy konkrétan kijelölt út, ezért a legkülönfélébb irányok alakultak ki a stíluson belül, de azért a főbb jellemzők minden épületen megmutatkoztak, így a
stilizált ablak- és ajtókeretek, a dundi, kerekded oszlopok és a népies alakokat ábrázoló domborművek.
stilizált ablak- és ajtókeretek, a dundi, kerekded oszlopok és a népies alakokat ábrázoló domborművek.
Mi köze a szocreálnak a gödöllői egyetemhez?
Azért is érdekes a gödöllői campuson sétálni, mert láthatjuk a különböző építészeti stílusokat, a historikustól kezdve a szocreálon és a modernen át egészen a kortársig. Minket most kifejezetten a szocreál érdekelt, hiszen amikor az 1950-es években elindult a MATE gödöllői campusának fejlesztése, az egészet ebben a stílusban álmodta meg a tervező, Rimanóczy Gyula. A II. világháború után – ahogy más egyetemeken, úgy itt is – megemelték a hallgatói létszámot, emiatt viszont már nem volt elég a meglévő épület, és bővítésbe kellett kezdeni. Erre nem a Villányi úti területet, hanem Gödöllőn a premontreiek volt rendházát és környezetét látták ideálisnak.
1950 novemberében nyilvános tervpályázatot írtak ki az új campus megtervezésére, amire mindössze három hónapja volt a tervezőirodáknak. A rövid idő ellenére a program elég komplex volt: többek között egy új főépületet, kollégiumi szárnyakat, tanári lakótelepet és egy sportcsarnokot is tervezni kellett. A terveket elnézve már mindegyiken megjelenik a szocreál, de mivel még itt-ott bekúszott némi modern és egyéb stílus, ezért a zsűri nem hirdetett első díjat, mondván, nem lettek elég szocreálosak a munkák. Mivel az egyetemet mindenképpen szerették volna kiköltöztetni, ezért két évvel később a KÖZTI egyik műteremvezetőjét, Rimanóczy Gyulát bízták meg a tervezéssel, aki a BME R épületének megtervezésével már bizonyított, hogy képes ebben a stílusban alkotni.
Rimanóczy egy négyzetes, négy saroktornyos, monumentális, várszerű épületet képzelt el az egyetem új főépületeként, ahová egy árkádos bejáraton léphettek volna be a hallgatók. De a koncepció itt nem állt meg: nemcsak egy hangsúlyos, tetőfelépítményes aulát, hanem öt belső udvart is álmodott ide. A grandiózus egyetemváros terveinek végül csak egy kis része valósult meg, mert Nagy Imre kormányra kerülésekor a program lekerült a napirendről, később pedig már más stílusban, más tervekkel dolgoztak.
Az egyetem végül nem lett szocreál, de a professzori lakások felépültek
A felépült néhány elem között voltak a tanári és professzori lakóházak, ezek egyikének – amelyik teljesen különáll – földszintjén üzleteket is kialakítottak, valamint egy víztorony és egy kútház is megvalósult. A lakótelep két ütemben épült meg, első körben 90 lakás, egy presszó, csemegebolt, húsbolt, vegyesipari javítók és egy gyógyszertár épült, majd ezután tervezték a maradék 62 lakás, óvoda, bölcsőde és a víztorony felépítését. Ha megnézzük ezeket a házakat, rögtön érezzük a csendes kisvárosi hangulatot, az erős színek, a házakon lévő domborművek pedig szerethetővé teszik őket. Érdekesség, hogy míg a professzori lakóházak egyemeletesek és jellemzően nagyobb lakásokat alakítottak itt ki, addig a tanári lakóházak háromemeletesek és kisebb, egy-, kétszobás lakásokat találunk bennük.
Mivel egy egész egyetemvárost szerettek volna itt létrehozni, ezért a vízellátás kérdését is meg kellett oldani, ehhez tervezték meg a víztornyot és a kútházakat. Karácsony Rita művészettörténész többek között mesélt arról, hogy az 50-es évekbeli tervdokumentációkban még hét kútházat soroltak fel, de valószínűleg csak kettő valósult meg szocreál formában, a többi vagy egyszerűbb épület, vagy csak egy sima kút lett. A gombaszerű kútházakba búvárszivattyút telepítettek, hogy ivóvízminőségű vizet nyerjenek ki a talajból, innen pedig a – tervek szerint – víztoronyba vezették fel. Bár ezek alapvetően ipari létesítményeknek épültek, az esztétikáról sem feledkeztek meg: a kútházon szélhal, kovácsoltvas motívumok, stilizált ablak- és ajtókeretek vannak, ráadásul a sokszög alaprajz is érdekessé, bástyaszerűvé teszi a kisházat.
Érdemes egy sétát tenni az Egyetem téri utcákon – a tervek szerint jövőre is lesz majd vezetett séta –, ahol a legszínesebb szocreál lakóházakat fedezhetjük fel, ráadásul az egyik épületen visszaállították az eredeti kaput, amely így erőteljes zöld és piros színekben pompázik.
