A főváros múltja nagyító alatt – Az Ismeretlen Budapestek című könyv

Emelje fel a kezét, aki egy kósza gondolatnál többet tud a Budapesten élt román kommunistákról, akik kémtevékenységet láttak el a Tanácsköztársaság számára, vagy a cselédlányok magányos délutáni korzózásairól. Esetleg a főváros galambjairól, akiket régen sem szerettek sokkal jobban, mint manapság, és ennek is megvolt az oka. Ugye, hogy nem sokan? Látszólag érdektelen témák, de az Ismeretlen Budapestek – Kis történetek a város nagy múltjából című kötet bebizonyítja, hogy minden, de tényleg minden lehet érdekes, a lényeg a mesélés milyensége, és hogy a látszólag érdektelen részleteket hogyan köti össze az, aki ír róla. Jelen kötet esetében pedig szerencsére minden a helyén van. 

A galambokról például megtudjuk, hogy mielőtt elterjedtek szerte a városban, véres halomba lődözték őket „a Margitsziget azóta kies botanikus kertté nemesedett lőterén”. A cselédlányok sorsától ökölbe szorul az ember keze, mert szinte harmadlagos polgároknak számítottak, már-már rabszolgának. Csak keveseknek volt olyan jó dolga, mint Csinszka és Ady szolgálójának, inkább Széles Mária sorsa volt a jellemző, akit azért tartóztattak le és állítottak bíróság elé, mert Kun Béláék cselédje volt. Az is kiderül a kötetből, hogy Kosztolányi Dezső Édes Annája sem teljesen kitaláció, hanem egy korabeli, a sajtóban is nagyot futott, véres gyilkosság adta az írónak az ihletet és a mintát.

Érdekes része a kötetnek a francia nevelőnőkről szóló passzus, ami kitér arra is, hogy amikor kitört az I. világháború, micsoda bojkott indult minden ellen, ami francia (és angol). A bajuszviselettől egészen a franciás divatig (selymek, blúzok és harisnyák) egész sor dolog került tiltólistára, bár volt aki ellenállt, és a budapesti filmszínházakban suttyomban vetítettek francia filmeket is. 

A könyv egyik legérdekesebb része a focival foglalkozik. Ebből megtudjuk, hogy bár a munkásokat eleinte igyekeztek kizárni a játékból, hamar népszerűvé vált az ő köreikben is. A foci az 1870-es években jelent meg Budapesten, és eleinte rugdalónak nevezték, amíg színre nem lépett Tóth Béla újságíró, aki a labdarúgás szót megalkotta. Az első jelentős klub az 1885-ben alapított Újpesti Torna Egylet volt. 

Az Ismeretlen Budapestek számomra legizgalmasabb fejezete a Budapesten élt román munkásokról szól. Ebben a részben esik szó egy Alexandru Hodos nevű újságíróról, aki Budapesten tevékenykedett abban az időben, és akit a Tanácsköztársaság Magyar Propaganda Bizottsága küldött Erdélybe, hogy a magyar ügyet népszerűsítse. Csakhogy ő nem baloldali volt, épp ellenkezőleg, a jobboldali román kormány embere. Budapestre jött, szépen beépült, majd miután rengeteg információt megszerzett (például azt, hogy ki kémkedik a Tanácsköztársaság kormányának Romániában), hazaküldette magát Erdélybe, ahol ahelyett, hogy a magyar kommunisták ügyét segítette volna, egyenesen a román kormányhoz ment, és kitálalt mindarról, amit megtudott. Ilyen csalafintaságokkal van tele a kémek világa, a Hatos Pál szerkesztette könyv pedig sok-sok érdekes információval és sztorival a 150 éves Budapestről.