A ház, ahol a város legszebb szecessziós üvegablakai rejtőznek – Benéztünk a Schiffer-villába

Sosem hittük volna, hogy bármi, ami az adózással kapcsolatos, annyira szertelen, játékos és költői lehet, mint a Schiffer-villa belseje. Ám a kalandos XX. század után ne csodálkozzunk azon, hogy a csodás késő szecessziós térben nem kevésbé izgalmas, ám a környezetnél jóval józanabb hangulatú gyűjtemény, a Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum kapott helyet. Az épület szerényen bújik meg a csodás óriási platánok között, csak második pillantásra tűnik fel, hogy a későbbi emeletráépítés sem tudta elrontani az átgondolt tömegformálást, ha pedig kicsit figyelmesebben szemlélődünk, feltűnik a színes üvegablakok csipkére emlékeztető külső szerkezete, a bejárat míves kilincse is. Mikor pedig belépünk és áthaladunk az egyszerű előtéren, lélegzetelállító szecessziós térben találjuk magunkat.

De kinek lehetett annyi pénze és annyira regényes természete, hogy ilyen fényűző, mégis költői otthont álmodjon meg magának? 

Nos, a Schiffer-villa névadója a dúsgazdag vasútmérnök, vállalkozó Schiffer Miksa volt, akinek életmódja nem tért el sokban a Városliget körüli villákban lakó elegáns szomszédaiétól, például a közelben lakó Weiss Manfrédéktől. Schiffer maga és családja, felesége és négy leánya számára álmodta meg a csodás otthont, amelynek megtervezésére a korszak egyik legjelentősebb építészét, Vágó Józsefet kérte fel. Vágó nevéhez olyan épületek fűződnek, mint a Gutenberg-otthon és a Dohány utcai Árkád Bazár (mindkettőt fivérével, Lászlóval közösen készítették).

Schiffer kérése az volt Vágóhoz, hogy olyan villát tervezzen, amelyben minden részlet harmonizál egymással. Ennek szellemében épült 1910 és 1912 között késő szecessziós, már art deco jegyeket is magán hordozó stílusban a Schiffer-villa, és bár az épületet nem kímélte a XX. század, még most sem nehéz elképzelni azt a ragyogó összművészeti műalkotást, ami fénykorában ez a ház volt. Vágó igazán kitett magáért, nemcsak az épületet, hanem a villának majdnem a teljes berendezését is ő tervezte, a ház műtárgyainak jelentős része pedig a korszak legismertebb művészeitől származtak.

A földszinten társasági célokat szolgáló helyiségeket, varázslatos hallt, szalont, ebédlő- és tárgyaló-, illetve dolgozórészt alakítottak ki, míg a hálószobák az emeletre kerültek, az alagsorban pedig házmesterlakást, kiszolgálóhelyiségeket és egy biliárdszobát találtunk volna annak idején. A tökéletes kényelmet korszerű megoldások, például légfűtés és étellift fokozták. Az épület mintája a brüsszeli Stoclet-palota volt, a díszítések és a főbb elemek témáját pedig az ember és természet harmóniája adta.

Nézzük, mit őriztek meg számunkra az elmúlt évek ebből a pazar kis világból. 

Noha a villa premodern külseje meglepően szerény, a kilincs, amit a bejutáshoz le kell nyomnunk, egyike azoknak a míves rézmunkáknak, amik a tulajdonos monogramjával és némi ornamentikával már méltó részletei annak a játékos eleganciának, amit majd bent fogunk találni. A sötét és kissé szűkös előtér, amiben azért már látunk némi építészeti csemegét, mintha csak arra szolgálna, hogy kontrasztot alkosson a lélegzetelállító hallal.

Ezt pár lépcsőn felsétálva tudjuk megközelíteni, így lentről érkezve egészen mellbe vág az a több mint 7 méter magas, színes belső tér, ahova megérkezünk. A hall uralkodó eleme Kernstok Károly Árkádia idilli világát, az ember és a természet harmóniáját megidéző színes üvegablaka, gyakorlatilag ez tölti ki a helyiség egyik oldalfalát. Az alkotás rekonstrukció, az eredeti ugyanis a II. világháború alatt megsemmisült.

A falakat zöld Zsolnay csempék borítják, a padló geometrikus és tulipános mintáihoz hasonló, virágos dekor jelenik meg a légfűtés vörösréz fémrácsán is. Bár a mostani állapot is szemet gyönyörködtető, ma már nehéz elképzelni a formák csodás burjánzását, ami ennek a térnek a sajátja lehetett. Központi szerep jutott a víznek, ami több részletben is megjelent, illetve egy Ádámot és Évát ábrázoló szobrokkal díszített szökőkút is állt a tér központjában, amit hatalmas ólomkristály csillárok világítottak meg.

A Vágó tervezte berendezésből és a villa egykori műtárgyaiból már csak nagyon kevés látható, ám azt tudjuk, hogy a házban volt Iványi Grünwald Béla-festmény és Schiffer leányait, valamint feleségét a természetben ábrázoló Rippl-Rónai-alkotás is, melyek ma már a Nemzeti Galéria gyűjteményében szerepelnek.

Viszont itt, az eredeti helyén csodálhatjuk meg azt a szintén Kernstoktól származó jókora festményt, amelyen idilli tájat látunk, ahol kicsit megmosolyogtató módon, lovakkal és markos munkásokkal együtt maga Schiffer mérnök is feltűnik egy igazán csinos vasúti híd árnyékában. Valamivel távolabb a hallban láthatjuk Fémes Beck Vilmos falikútját is. Összességében olyan érzésünk lehet, 

mintha egy csodás kertben járnánk, amit a természet helyett a művészet hozott létre.

A dolgozó-, étkezőrész, amit üvegberakásos, díszes, monogramos rézzárral nyíló ajtó választ el a halltól, ha lehetséges, még az előző helyiségnél is csodásabb. Szép üvegablakot láttunk már, viszont olyanokat, amik szinte elmossák a határokat a kint és a bent között, és a csodás kertet ilyen kedvesen integrálják az enteriőrbe, talán még soha. Az üvegek színes madármintája olyan érzést kelt a látogatóban, mintha a kert fáinak ágain ücsörögnének a bájos kolibrik és fecskék, színekkel és csicsergéssel telik meg a tér.

A könnyed és finom ablakokon át csodás, különböző virágmintákkal és geometrikus elemekkel díszített, gyöngyházintarziás ajtókra vetül a fény, különösen szép az óriás tolóajtó, ami az egykori ebédlőt választotta el a többi helyiségtől. A régi tárgyalóban található a berendezés megmaradt darabja, egy tálalószekrény, amit szintén az ajtókon látható csodás minták díszítenek; már ennek az egyetlen darabnak a segítségével sem nehéz elképzelni, milyen könnyed, mégis harmonikus lehetett az egykori belső tér, amiről egyébként az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében láthatunk is néhány fotót.