A Madhouse valószínűleg 19-re húzott lapot, amikor három éve, a nagy Covid-lezárás előtt két héttel megnyitották a belvárosi kihelyezett főhadiszállásukat az egykori BrewDog helyén. Hogy valamit mégis jól csináltak, lezárások ide, infláció oda, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a napokban ünnepelték harmadik születésnapjukat – a vendégeik között pedig még mindig sok a magyar, pedig a jelenlegi gazdasági helyzetben a magyar vendégek hiánya közös fájó pont az egész budapesti vendéglátósvilágnak.
Ebben persze a remek – és mindig nagyon innovatív – Mad Scientist sörökön kívül a kiváló ízléssel összerakott itallap és Piszkor Norbi kreatív, szezonális, gyakran változó fogásai is vastagon benne vannak – hiszen Budapest még mindig nem tobzódik olyan helyekben, ahol a kiváló sörök mellé igényes étlap is társul, ami túlmutat a hamburgeren és a klasszikus bar foodon.
A jó szakember azonban sosem elégedett: a Madhouse-nál is arra jutottak, hogy a konyha minőségén akkor tudnak javítani, ha megnagyobbítják a konyhát – vagy lecsökkentik a bisztró méretét. Mivel a konyha megnagyobbítása jóval nagyobb befektetés és rizikó – az alkalmazotthiány ugyanis a hazai vendéglátóhelyek másik állandó mumusa –, inkább úgy döntöttek, hogy egy kisebb területen lehet majd ételt fogyasztani, de nagyobb lesz a fókusz az étlapon.
A jól ismert tereket így 1/3, 2/3 arányban kettéosztották – egy ötletes, örökbe fogadható növényekben gazdag tolóajtóval –, a kisebb rész lett a bisztró, a nagyobb megmaradt kocsmának. Norbi remekeit emellett kibővítették, most már kiadós brunchokat is kaphatunk a Madhouse-ban. A kínálat rövid, de velős és igényes: választhatunk saját házi vajhármast, debrecenit, kétféle Eggs Benedictet, sós és édes kását vagy hummuszt különböző feltétekkel.
Emellett persze maradt a bisztrómenü, a brunchhoz pedig gyakran változó táblás kínálat is tartozik déltől délutánig. A brunchidő végén van egy pár órás csendes pihenő, mikor a konyha átáll az esti műszakra, a sötét beálltával pedig jön a jól ismert Norbi-féle bisztrómenü a szezonális újdonságokkal. A változásban fontos szerepet játszott az is, hogy jelenleg körülbelül nyolcvan százalék a konyhában a szezonális és lokális alapanyagok aránya – ahhoz pedig, hogy ezt tartsák, sőt középtávon emeljék is, nagyobb odafigyelésre és kisebb, de komolyabb, precízebb konyhára van szükség.
