Budapest Szubjektív – Gryllus Dániel

Több cikket is meg lehetne tölteni csak azzal, ha most mindent felsorolnánk a Kalákáról. A kétszeres Kossuth-díjas és Prima Primissima Díjas zenekarról mindenkinek megvan a maga személyes emléke és története, nincs ebben az országban ember, aki ne találkozott volna velük és a zenéjükkel élete valamelyik szakaszában. Készítettek gyereklemezeket, foglalkoznak népzenével és régizenével, rendszeresen dolgoznak fel költeményeket. Az 1969 óta létező Kaláka hatalmas életművel bír, és nemcsak belföldön számítanak megkerülhetetlen kulturális tényezőnek, hanem szerte a világon, ahol rendszeresen terjesztik a magyar kultúra fontos kincseit. Bár az elmúlt évtizedek során volt, hogy változott a zenekar összetétele, de már régóta majdhogynem az eredeti felállásban zenélnek: Gryllus Vilmos, Radványi Balázs, Becze Gábor (ő 1979 óta tagja a Kalákának), valamint a zenekar vezetője és legfőbb motorja, Gryllus Dániel. 

Most pedig nézzük, hogyan látja Gryllus Dániel Budapestet!

We Love Budapest: Mi az első dolog, ami az eszedbe jut Budapestről?
 
Gryllus Dániel: Ez a szülővárosom, és azóta is itt élek.


WLB: Melyik a kedvenc budapesti kerületed, környéked, és miért?

G. D.: Bevallom, nem nagyon ismerem Pestet, mindig a II. kerületben laktam, és valahogy az évtizedek múlásával Pest még távolabb kerül tőlem. Inkább csak hivatalos ügyekben vagy kulturális eseményekre (színház, kiállítás, koncert) megyek át. Ami új, és szeretem, a Magyar Zene Háza környéke. Ott szívesen sétálok, ha arra járok. Nemrég a Madách téren volt koncertünk, és persze nehezen tudtam parkolni, de hát a hangszerekkel taxi vagy autó. Sétáltam a helyszínre, mintha egy másik (amúgy imponáló) városban lennék, nem az enyémben. Igen, a lakóhelyemet és környékét szeretem leginkább.

WLB: Hogyan nézne ki az ideális budapesti napod, amikor nincs semmi dolgod, és azt csinálsz, amit akarsz, oda mész, ahova csak akarsz?

G. D.: Lehet, hogy erre a kérdésre egyetemistaként, fiatalként mást válaszolnék, hisz akkoriban több ötletem volt. Most, 73 évesen – bevallom – a teraszon ülnék, a hársfa alatt kis borocskával. Vagy sétálnék, ha olyan az idő. A Törökvész út tetejéig autóval, aztán fel a hegyre, az erdőbe, az egykori reptérre. A térkép azt írja erről a területről, hogy Szépvölgy.


WLB: Budapest melyik korszakába utaznál vissza az időben, és miért oda?

G. D.: Budapest még csak 150 éves, ha ezt az időszakot nézem, talán a két háború közti „békeidő” érdekelne, mondjuk, a 20-as évek vége, 30-as eleje. Pezsgő kulturális élet volt akkor a városban. Legalábbis visszanézve, főleg, ha az itt élő költők neveit soroljuk.

WLB: Hol esik a legjobban a sör/bor/pálinka/üdítő/kávé/tea?

G. D.: Ahogy már mondtam is, a teraszon, a hársfa alatt. Azért van egy-két hely, ahova el-elmegyek, de iszogatni nem. A Fény utcai piacon mindig iszom egy pikoló sört, ha oda megyek vásárolni.
 

WLB: Kedvenc helyed a városban, amit talán kevesen ismernek?

G. D.: Olyan, amit nem ismernek, szerintem nincs. Szeretek a Várba felmenni, és arról a legdélebbi kis kiszögellésről bambulni a Budavári Palota előtt. Nagyon szép onnan az egész város.

WLB: Ha nem lenne határ, és oda költözhetnél Budapesten, ahova csak akarsz, hol élnél legszívesebben?

G. D.: Gyerekkoromban is gyakran mentünk a látó-hegyi kilátóhoz. Nagyon fel voltam háborodva, amikor odaépült egy ház, a tetejével bele a panorámába. No, ott ellennék kicsit, de nem költöznék oda.
 

WLB: A Kalákára mindig is jellemző volt a játékosság, ezért felmerül a kérdés: a fővárosunkban van-e bármi játékosság, és ha van, akkor mi az?

G. D.: Nem tudok jellemzően ilyet, ami más városban ne lehetne. Ami speciális, az talán a nyelvünk, már nem Budapesté, hanem valamennyiünké. Ebben az átlagosnál több a játékosság lehetősége, azt hiszem.

WLB: Nagyon sok helyen adtatok már koncertet Budapesten, de ha te választhatnál helyszínt, és bármit, akkor melyik lenne az, ahol még sohasem léptetek fel, és miért pont az?

G. D.: Talán a Parlament mellett a József Attila-szoborhoz jó lenne egyszer egy koncertet szervezni. (A Fiumei úti sírkertben már játszottunk.)
 

WLB: Rengeteg versmegzenésítés fűződik a nevetekhez. A feldolgozott költők némelyikét személyesen is ismertétek, többet viszont nem. Azok közül, akik nem kortársak, ki lenne az az egy, akit egy séta erejéig feltámasztanál, és merre sétálnál vele Budapesten?

G. D.: Kosztolányi Dezső. Ha volna kedve sétálni, megkérdezném, merre menjünk.