Az épület helyén a XIX. században klasszicista ház állt, ami Clark Ádám tervei szerint készült, az építész apósa, Áldásy Antal, a város rendőrkapitánya számára. A század első felében azonban elkészült Erzsébetváros nagyszabású rendezési terve, sugárút épült volna a Madách tértől a Klauzál téren át. A terv végül a II. világháború miatt nem valósult meg, a Clark-féle klasszicista épület viszont a tervezett sugárút nyomvonalába esett, így 1936-ban lebontották.
Helyére 1939-ben dr. Kovács Ferenc nőgyógyász megrendelésére Antal Dezső tervei alapján készült bérház. Az épület a tervezett sugárút vonalához igazodik, így egy kicsit szellősebb a környezete, egy nagyobb tér található előtte, a ház megszokott modern arányaival kifejezetten kellemes hatást kelt. Összesen hat emelet magas, két szoba, hall, cselédszobás lakásainak nemcsak a Dob utca, hanem a picike hátsó kert felé is vannak erkélyei. A külső homlokzaton domborművek láthatók, Család, Munkások és Fortuna/Bőség, ezek a három emelet között kétszer ismétlődnek. A külcsínnél azonban lényegesen érdekesebb a belbecs,
valószínűleg itt a legmagasabb a hírességek száma.
valószínűleg itt a legmagasabb a hírességek száma.
Bár Budapest turisztikai szempontból egyik legkeresettebb részéről beszélünk, ahol egymást érik a szórakozóhelyek, Erzsébetvárosnak van egy ismeretlenebb arca is. A múlt század közepén még egészen más képet mutatott a környék, az utcákon, a tereken gyerekek játszottak, az alagsorokban mesterek készítették portékáikat, a színházak, a szórakozóhelyek és a belváros közelsége miatt pedig sok művész, híresség lakott ezen a környéken, ahol mindenki ismert mindenkit.
Ennek a világnak az egyik utolsó örököse a Dob utca 46/B-ben élő lakóközösség, amely amellett, hogy kifejezetten igényesen tartja rendben a közvetlen környezetét, akkor sem rest, ha például az egyik ismert lakó, Seress Rezső emléktáblájára kell összedobni a pénzt. A ház történetével egyébként N. Kósa Judit újságíró, helytörténész foglalkozott részletesebben, mi pedig az egyik legrégebbi lakó, az 1969 óta a házban élő Szathmáry Lajosné Mária segítségével jártuk végig az épületet.
A hely, ahol Presser Gábor hallgatta, ahogy Seress Rezső a Szomorú vasárnapot hallgatja
Marika néni egyébként éppen abban a lakásban él, ahol 1968-as haláláig Seress Rezső is lakott. A Szomorú vasárnap szerzője 1968-ban követett el öngyilkosságot, a ház II. emeleti erkélyéről ugrott ki, de nem halt meg, kórházba szállították, ahol újra öngyilkos lett.
A Szomorú vasárnap
A Szomorú vasárnap című dal, amelynek zenéjét Seress szerezte,
igazi világsláger lett, több mint 100 nyelven és rengeteg feldolgozásban adták
ki, ám Seress a jogdíjakból és a hírnévből alig részesült. A dalt egy városi
legenda szerint be is tiltották, ugyanis valóságos öngyilkossági hullámot
indított el, búcsúlevelek mellékleteként, a gyilkos golyó előtti utolsó éjjeli
mulatás alkalmával jelent meg. A halálesetek csak még rejtélyesebbé, izgalmasabbá tették a dalt, amit megszületése után három évvel, 1936-ban
kaptak fel világszerte, Amerikában és Franciaországban is nagyon ismertté vált. A betiltásra
és az öngyilkosságokkal való kapcsolatra viszont nincs bizonyíték, sőt olyan
vélekedés is napvilágot látott, hogy a dalt valójában szövegének szerzője,
Jávor László helyezte el az öngyilkosságok helyszínén, ahova bűnügyi újságíróként
könnyedén bejutott.
Seress Rezső életének jelentős részét a Dob utcai házban töltötte el, egykori lakásában halála után sokáig megvolt még a zongorája, néhány általa használt lámpát pedig még most is láthatunk. A mostani tulajdonos, Marika néni gyűjti a zeneszerzőhöz kapcsolódó fényképeket, 2016-ban emléknapot is szervezett a tiszteletére, egy megemlékezés pedig most is tervben van.
Seress Rezsőt Amerikában a jogdíjakból származó jelentős vagyon várta, ám a II. világháború utáni Magyarországon nem juthatott hozzá ehhez, az 56-os forradalom idején pedig úgy döntött, az országban marad. Dalai feketelistára kerültek, később pedig egyszerűen kimentek a divatból, így fokozatosan elszegényedett, hangulata is elborult.
Nagyjából ebben az időszakban érkezett meg a házba Presser Gábor, aki éppen a Seress alatti lakásban töltötte gyerekkorát. Egy korábbi tévéműsorban meg is emlékezett a borús hangulatú dal és a zeneszerző nyújtotta „inspirációról”: „Fölöttünk a Seress mindennap kettőkor menetrendszerűen elkezdte hallgatni a Szomorú vasárnap felvételeit, és hát ugye választhattam, hogy vagy őt hallgatom, vagy gyakorlok.” Ennek a meghatározó élménynek egyébként Presser Gábor később dalt is szentelt (Parti Nagy Lajos írta a szövegét):
Híres szomszédok
Bár a két zenész kétségtelenül a ház történetének legizgalmasabb része, a többi korábbi és jelenlegi lakó között is szép számmal találunk izgalmas arcokat. A házban lakott Orosz János bárzongorista és felesége, Vadas Zsuzsa táncdalénekesnő, akik össze is jártak Seressékkel. Szintén emléktábla jelzi, hogy az ismert jazzdobos, Beamter Jenő „Bubi” is ebben a házban élt.
De ne csak a zenészekről emlékezzünk meg az ismert lakók között: itt élt Tóth János Kossuth-díjas és a Magyar Mozgókép Mestere díjas operatőr (többek között a Szerelem és a Macskajáték című filmek operatőre), illetve Ingo Glass szobrászművész is, Szotyori László festőművész is sokág a ház lakója volt. A színes társaságba jól illeszkedett Marika néni egykori párja, Csák Hugó táncos-komikus, színész is, aki jó barátja volt Seressnek.
Az egyedülállóan színes közösség, ahol érdemes lett volna egy közgyűlésre már csak a társaság miatt is beülni, nemcsak nekünk szúrt szemet, a ház melletti tűzfalfestmény is megörökíti a környéket. A képen Marika néni alakja jelenik meg viráglocsolás közben. Nemcsak szerethető köztéri alkotás, de szuper emléke is az egyik legszínesebb erzsébetvárosi lakóközösségnek.
