A fővárosban a Szent István Napon összesen kilenc minifesztivál várja az ünneplőket, melyek közül néhányat (a Csárdafesztiváltól kezdve a Vigadó Pianón át a Panorama Classicalig) mi magunk is megnéztünk.
Csárdafesztivál – A hagyományok tere
Az ünnepi sétát a Vörösmarty téren kezdtük, ami tökéletes helyszín városi kulturális fesztiválok megtartására, így nem véletlenül ez lett a Csárdafesztivál helyszíne is. Hagyományőrzés, népi kultúra és a magyar virtus tölti meg a teret népzenei koncertekkel, néptáncbemutatókkal, kézműves termékekkel és végül, de nem utolsósorban a magyar konyha páratlan ízeivel, a pörkölttől kezdve a sülteken át a halászléig.
Hogy miért Csárdafesztivál a minifesztivál neve? Bár utal a táncra is, de sokkal inkább arra, hogy az ételeket hét neves magyar csárda készíti. Összesen 150-féle étel garantálja a páratlan, tradicionális gasztroélményt, az pedig már csak a jól eső bónusz, hogy többféle egytálétel között is válogathatunk a csülöktől a gulyásig kimondottan kellemes áron. A csárdák ajándéka ez az ünneplő tömeg számára.
Minden érzékszervünk megkapja itt a magáét: a fül a népzenét, az orr az ínycsiklandó ételek illatát, a szem a vásárosok portékáiban gyönyörködik, vagy a színpadi produkciókat (néptáncbemutatókat és népzenei koncerteket) figyeli, és talán a szánk meg az ízlelésünk jár a legjobban a finom falatokkal, nem beszélve a pálinkáról meg a borról. Nehéz innen tovább menni, miközben számos izgalmas program vár máshol is.
Vigadó Piano – Zongorák, zenék, falatok
Az ünnepi sétát a Duna-korzó irányába folytatjuk, ami eleve az egyik legkedveltebb séta célpont a városban. Ám ezúttal nemcsak végigmegyünk rajta, hanem meg is állunk, méghozzá a Vigadó téren, ahol az idén első alkalommal megrendezésre kerülő minifesztivál, a Vigadó Piano programjai zajlanak kora délutántól estéig. Népszerű pop- és operettslágerek, latin dalok, sanzonok és filmzenék szólalnak meg neves hazai bárzongoristák, illetve zongora központú, jazzes bárzenekarok tolmácsolásában. Merthogy ennek is nagy hagyománya van nálunk, csak a vidék helyett a városokra jellemzően.
A Vigadó tér az egyik leghangulatosabb terünk a belvárosban, ám a bárzongora simogató hangja még emeli is a stílusosságát, legalábbis ezt érezzük, amikor középről körbenézünk. A téren áll Senyei Károly 1896-os munkája, a Vízcsorgató gyermekek kútja, ami mögött a színpad áll, mögötte pedig a Pesti Vigadó csodaszép épülete. Kicsit arrébb széles kajás pult hívogat, és már látjuk, hogy itt sem marad üres a has, ha bárki megéhezne két koncert között: finom grillfalatok között válogathatunk.
Panorama Classical – Piknik a város felett
A következő helyszínhez átkelünk Pestről Budára, sőt még a Gellért-hegyet is megmásszuk. A Filozófusok kertje közkedvelt randihelyszín, és azok is felkeresik, akik kicsit el akarnak bújni, de a Szent István Nap némiképp felbolygatja a park visszafogott hangulatát, de jó értelemben. Innen nyílik az egyik legszebb panoráma a városra, na és az augusztus 20-ai tűzijátékot is nézhetjük majd innen. De nem csak azt. A klasszikus zenei minifesztivált, a Panorama Classicalt is itt találjuk meg.
Amikor felérünk, a kérdés, hogy elnyúljunk a fűben, vagy süppedjünk bele egy babzsákba – végül az előbbit választjuk, és onnan hallgatjuk a koncertet: népszerű olasz filmzenék szólnak, de a következő napokban jórészt klasszikus darabok, meg némi jazz is szerepel az itt fellépő zenekarok repertoárján. Ám nemcsak a zenéért és a panorámáért érdemes meghódítani a Gellért-hegyet a Szent István Napon, hanem azért is, mert a déltől sötétedésig tartó koncertek között más izgalmas zenei program is vár majd, ráadásul napjában többször: különféle hangszerekkel ismerkedhetünk meg közvetlen közelről, sőt azzal a precíziós munkával is, ahogy ezek készülnek.
Legszívesebben sátrat vernénk ezen a helyszínen a három napra. De inkább menjünk tovább, mert még rengeteg a program, és nemcsak a látni-, hanem az enni- és innivaló is. Úgy sétálunk le a Gellért-hegyről, hogy közben megállapítjuk, idén is méltóképpen ünnepeljük meg hazánk legfontosabb, első számú nemzeti ünnepét.
