Több napra elegendő skanzen
Nagyon erőltetett menetben vagy gyönyörű szép Csepel kerékpárokkal egy nap alatt bejárhatjuk a Skanzen teljes területét, de kényelmesen több napot is rá lehet szánni arra, hogy mindent rendesen meg tudjunk nézni, annyi a látnivaló az óriási területű szabadtéri múzeumban. Ezt akár egy hosszú hétvégés programnak is beiktathatjuk a programnaptárunkba, pláne hogy a Skanzennek saját hotelje is van, elérhető árakkal. A főszezon április 1-jétől október 30-ig tart, és hétfőnként ugyan zárva tart a múzeum, de a többi napon reggel 9-től 17 óráig zavartalan a felfedezés, melynek során bejárhatjuk az egész vidéki Magyarországot térben és időben, sőt, még Romániába, Erdélybe is kirándulhatunk – egy korabeli, szocialista határátkelőn átlépve. A belépőjegy nagyon baráti, mindössze 3000 Ft a felnőttek és 1500 Ft a nyugdíjasok meg a gyerekek számára. Mindezért cserébe annyi látnivalót és kiállítást kapunk, hogy az több múzeumra is elegendő.
Skanzentörténet röviden
Az első skanzent egy svéd tudós, Artur Hazelius alapította Stockholm mellett 1891-ben, és Magyarország elég gyorsan, a millenniumi ünnepségsorozat idején, 1896-ban már követte is a jó példát. A honfoglalás 1000. évfordulójára szervezett országos kiállítás részeként nyitott meg annak idején az ún. Néprajzi Falu, ami a nemzet történetébe ágyazottan mutatott be korabeli falusi építményeket és eredeti berendezési tárgyakat. Az összesen 24 lakóházból, fatemplomból és gazdasági építményből állt kiállítás nemcsak a magyar, hanem a nemzetiségi lakosság építészetét és életmódját is bemutatta. Hiába volt nagyon népszerű a millenniumi skanzen, 1896 novemberében elbontották, a tárgyi anyag pedig a Néprajzi Múzeumba költözött. Egy állandó skanzen létrehozásának ötlete azonban továbbra is megmaradt – csak még elég sokat kellett rá várni.
Az első lépés a II. világháború után történt, 1949-ben, amikor a műemlékvédelem a népi építészeti alkotásokat a megőrzésre érdemes objektumok közé sorolta, így hamar szárba szökkent a kutatómunka, az emlékeket adatbázisokba kezdték rendezni. Az első skanzent 1967-ben még a Néprajzi Múzeum hozta tető alá Falumúzeumi Osztályként, majd 1972-ben
–
már mint önálló, országos múzeum – Szentendrén megnyitott a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, ott, ahol most található, a Sztaravoda-patak völgyében. A terület akkor még mindössze 46 hektáros volt, ma már 72 hektárra rúg. Innovációban igyekeztünk utolérni Európát: egyedülálló módon párhuzamosan a szentendrei múzeum megalapításával elkezdték kialakítani a regionális skanzenek hálózatát is. Jelenleg mintegy 400 skanzen működik országszerte.
Mit rejt a Szentendrei Skanzen?
A Szentendrei Skanzen a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját mutatja be a 18. század közepétől a 20. század első feléig, bár van itt régebbi épület is, pont az, amelyiknél pár jelenetet forgattak a Netflix népszerű sorozatához, a Vajákhoz. Egyébként nagyon népszerű a filmesek körében a szabadtéri múzeum, forgatott itt jeleneteket Herendi Gábor a Kincsem, Török Ferenc pedig az 1945 című mozija számára, de az első magyar horrorfilm, a Post Mortem is itt készült, és a sor még folytatható lenne, sőt kiegészíthető reklámfilmekkel meg videóklipekkel, mert azokhoz is szívesen veszik igénybe a Skanzent háttér gyanánt.
A Skanzenben álló épületek nagyobbik része áttelepített, vagyis az eredeti helyükön darabjaira szedtek szét, majd – mint valami legóházat – újra felállították Szentendrén. De vannak tervrajzok, leírások alapján felépített házak is, meg olyanok is, például az erdélyi részen, melyek hiteles másolatai az eredeti épületeknek. A felépült házakat tájegységekbe sorolva állították fel, általában faluszerű formában, bár az erdélyi vagy a felföldi rész inkább kisvárosias. A lakóházakat közösségi, szakrális és gazdasági (mellék)épületek egészítik ki, hogy az életmódról minél részletesebb és hitelesebb képet tudjanak nyújtani.
A Skanzen 8+1 tájegységbe osztja szét az épületeket, a +1 a határon túli, erdélyi rész, ami a legfrissebb, és kijelöli a múzeum egyik fejlődési irányát: a határon túli, magyarlakta vidékek bemutatását, merthogy Erdély csak az első lépcsőfok volt. Ugyanígy egy lehetséges fejlődési irány továbblépni a XX. századon belül, és már formálódik is egy, a szocializmus korával foglalkozó rész, ahogy a Történeti tájegység terve is elkészült már, ami a X–XV. század közti időszak falusi életmódját mutatja majd be. Az erdélyi rész különlegességét emeli, hogy mindegyik épület más-más városból származik, és általában korának egy ismert alakja meg annak a családja élt benne, akiknek az életeseményeit is ismeri az utókor. Ezt kihasználandó, korabeli ruhába öltözött amatőr színészek járják az utcákat, mozognak az épületekben, felveszik az egykor élt emberek külsejét, beszédmodorát és szokásait, mintha még mindig élnének, és dramatizált jeleneteket adnak elő a ház régi tulajdonosainak, lakóinak életéből. Mintha egy múzeumban és egy színházban lennénk egyszerre.
Falu és turizmus
A Szentendrei Skanzen pazar időutazás, melynek során az egyik korból kerülünk át néhány lépéssel a másikba, és ha az illúziót fokozni akarjuk, akkor például „Erdélyben” korabeli ruhába öltözhetünk mi magunk is. De nemcsak az időben, hanem a térben is utazhatunk, mert például az alföldi mezővárosból pár perc séta után bárhova eljuthatunk az országhatáron belül maradva – plusz Erdélybe. Ez utóbbi volt a kedvencünk a Felföldi mezőváros színes házai mellett, de bírtuk a malmokat is, melyekből összesen négy van: egy vízimalom, két szárazmalom és egy szélmalom. A Skanzenben idén a malmok éve van, úgyhogy ezek az építmények most jobban a fókuszban állnak, mint egyébként.
A Szentendrei Skanzent vagy tervszerűen, időben több alkalomra elosztva az élményt, lehet rendesen és aprólékosan megnézni, vagy úgy, ahogy már említettük az elején, hogy eleve több egymást követő napra szervezzük meg a skanzenprogramot. Bármelyik megoldás működhet, a hely ugyanis annyira jó, hogy több napot egymás után is simán letol itt az ember, és természetesen az is kivitelezhető, ha időről időre visszatér a helyszínre. De nemcsak azért sűrű hely a Skanzen, mert nagy terület, amit nem lehet gyorsan bejárni, hanem azért is, mert tele van sok kisebb-nagyobb programmal meg rengeteg kiállítással, és ha mindezt összeadjuk, olyan érzésünk támad, hogy a Skanzen nem is csak egy skanzen, hanem egy többhektáros múzeumi negyed. És annyira nem is fogunk messze járni a valóságtól.
