Julius Meinl
Meinl Gyula neve egyet jelentett a bécsi kávé meghonosításával, a kereskedő és kávéfenomén immár 150 éve szimbóluma a minőségi feketének, és egyidőben a széles választékú, színvonalas élelmiszerüzletek is Julius Meinlként futottak. Budapesten az első, Dandár utcai kávépörkölő 1910-ben nyitott, majd egyre több kávéméréssel voltak jelen a fővárosban. A II. világháború után a német Meinl-hálózat szovjet kézre került, és az addig extra minőségű importportékát (például kávé, teafüvek, egzotikus fűszerek, rizs, cukor) felváltották a szovjetek által terített általános közellátási árucikkek. Az államosítás során viszont magyar kézbe került a bolthálózat, kisvártatva megalakult a Csemege Kereskedelmi Vállalat is, országos lefedettséggel. 1984 volt a fordulópont, amikor a Csemegékben újra Julius Meinl-részlegeket/-pultokat üzemeltettek, a nagy visszatérésre azonban a rendszerváltásig kellett várni.
Összebútorozott a Csemege és a Julius Meinl, újra az utóbbi névvel, a Meinl Mohr- (a fezt, arab fejfedőt viselő fiatalember) logóval együtt, amire sokan emlékszünk még.
Összebútorozott a Csemege és a Julius Meinl, újra az utóbbi névvel, a Meinl Mohr- (a fezt, arab fejfedőt viselő fiatalember) logóval együtt, amire sokan emlékszünk még.
Óriási üzletek nyíltak, addig ismeretlen, extrább választékkal. Vegyük csak például a Körút és a Rákóczi út sarkán lévő egykori éjjel-nappali (ez volt a város első, sokáig egyetlen 0–24-es élelmiszerüzlete) 1000 négyzetmétert megközelítő boltját, az Örs vezér téri Sugár Üzletközpont földszintjén található Meinlt vagy éppen a Ferenciek terén működőt. A boltok elrendezése, dekorja és árukipakolása is valami nyugatibbat, haladóbbat hozott. Az előterekben lévő kávédarálók hangját és illatát sem fogjuk sosem elfelejteni, jóllehet karácsony előtt például sokszor nem kávébabot őröltek, hanem mákot. Ma is látjuk magunk előtt a csemegepultokat, melyeket műanyag gyümölcsökkel és zöldségekkel díszítettek. A Kópé felvágott és a prágai sonka között könnyen lehet, hogy egy csillogó, nagy szemű (mű)szőlő terpeszkedett. A csemegepultos hölgyek előszeretettel ajánlottak valami különlegesebbet, ínyencebb árut, jól ismerték a kínálatot, bátran kérdezhetett a kezdő háziasszony is. Gusztusosan, a megszokott helyett sokkal precízebben prezentálták például a péksüteményeket, a Meinl kifli- és zsömletárolóját sem felejtjük el egyhamar. Kifejezetten egzotikusabb árucikkeket is értékesítettek, ahogy eleve ezzel kezdte a márka a múltban. Jó volt hozzájuk járni, tényleg kapott az ember valami haladóbbat, gourmet-bbat.
2001-ben aztán véget ért a meinlezés: európai beruházási tranzakciók során felvette a Match nevet.
2001-ben aztán véget ért a meinlezés: európai beruházási tranzakciók során felvette a Match nevet.
Billa
1993 és 2002 között volt jelen nálunk a Billa, a sárga-piros logós, „elitebb” közért.
1993 és 2002 között volt jelen nálunk a Billa, a sárga-piros logós, „elitebb” közért.
Nevét rövidítésből kapta: BILliger LAden, ami körölbelül annyit tesz, hogy ’jutányos árú üzlet’. Nos, ez sosem volt igaz az itthoni egységekre, melyeket úgynevezett zöldmezős beruházások során építettek, vagyis nem feltétlenül csak a belvárosra koncentráltak, hanem inkább egykori mezőgazdasági területeken létesítették őket. Azért voltak Billák a Budafoki úton, a Boráros téri Duna áruház földszintjén, a Pesti úton is: szám szerint 14 darab üzemelt. Hozzá kell tenni, hogy a magyar Billák a középosztályt, a felső középosztályt célozták meg, rendszerint jóval drágábbak voltak, mint bármely más élelmiszerüzlet. Ezzel arányosan maga a választék is igen kecsegtető volt: ízléses salátabár várta a vevőket például, de a csemegeáru, a csokoládék-édességek választéka is rálicitált a többi boltra. 2002-ben kebelezte be a Spar, azóta már csak akkor láthatjuk a lassan forgó bevásárlótáskás logót, amikor az osztrákoknál járunk.
Kaiser’s
Piros, mosolygós kis kávéskanna, óriási áruházak, melyek 1994-től 2011-ig üzemeltek, változatlan formában. A cég német illetőségű volt, hasonlóan futott be Joseph Kaiser, mint Julius Meinl: a kávé volt a hívószó. Németországban először kis boltokat nyitottak, majd kávépörkölőket, aztán csokoládéboltokat és pékségeket. 1952-től pedig önkiszolgáló üzleteket, amik ugye nálunk is befutottak. Emlékezhetünk rá a Nyugati Skálából, a Klauzál téri vásárcsarnokból, az Ecseri útról, a Kerepesi útról is. Nagy szám volt a Kaiser’s, mert ők is a prémiumabb árukra lőttek, és sok különlegességgel pakolták fel az üzletet. Kivételes volt a csemegerészleg, a húspult, a sajtok választéka, de az import italok, az extrább édességek (csokoládék, cukorkák) is széles kínálattal hívogatták a vásárlókat.
Jééé diszkont
Fontos a „diszkont” megnevezés, mert a Jééé üzletei bizony egy egészen más jelleget, kultúrát hoztak el.
Fontos a „diszkont” megnevezés, mert a Jééé üzletei bizony egy egészen más jelleget, kultúrát hoztak el.
Jóval több volt a vidéki Jééé, de azért Budapesten is képviseltették magukat, főleg a külsőbb kerületekben. Nagy raktárépületek kellettek hozzájuk, mivel nem arról szólt a vásár, mint egy Meinlben vagy Kaiser’s-ben. A Jééében meghökkentően alacsony árak voltak, cserébe nem volt „show”, műgyümölcsök és fényreklámok, a lényeg nem az árukihelyezésen volt, hanem az olcsóságon. Nagy fémpolcrendszereken tárolták (dobozokban) az árut, targoncák járták a Jééé sorait, hogy leszedjék az akciós üdítőket, szörpöket, háztartási szereket. Egy kicsit a mai Metróhoz lehetne hasonlítani a küllemet. De a sűrűn változó akciós kínálat egészen véletlenszerű volt. Tehát nem biztos, hogy mindent megkaptunk náluk, de az legalább olcsó volt, főleg nagyobb tételben.
