Berlinben, Lisszabonban és Bécsben láttam – bár szerte Európában lehetnek máshol is – olyan helyeket, mint amilyen a május közepén a Dob utcában megnyitott Bårom Bár. Olyan pici, hogy miután megvette az ember a sörét a pultnál, és tesz két lépést befelé, már be is járta az egész helyet. Nem nagyobb, mint egy garzonlakás: belépve az „előszobába” érkezünk, ahol a pultot találni, majd innen jutunk a „nappali-hálóba”, ahol két-három kisebb asztaltársaságnál több be sem fér, bár ez egyáltalán nem jelent problémát. A Bårom tényleg olyan, mint egy kis garzon – sőt, talán az egész ráférne a legnagyobb Csontváry-táblaképek valamelyikére –, az apróságából fakadó otthonosság kimondottan jól áll neki, ráadásul sok jó ember kis helyen is jól elfér, mint tudjuk.
A Bårom Bárt a Dob utca árkádjai alatt találjuk, a Fekete Kutya szomszédságában, szemben a Szomjas Farkassal, az egykori Absinthe Tapas Bar helyén. Tipikus romkocsmaküllemű, ezért sokat nem variáltak a berendezéssel, sőt, még a régi bár kirakatüvegre fújt nevét is fent hagyták, nem beszélve a graffitikről. A bútorokat mintha öt perc alatt szedték volna össze a legutóbbi lomtalanításon, de úgy, hogy nem is válogattak, hanem csak vittek, amit értek. De ez ne ijesszen el senkit, mert kimondottan barátságos hangulatú a hely – persze elsősorban annak, aki bírja a romkocsmás stílust.
A Bårom Bár nyitvatartása speciálisnak mondható, bár ha hosszátesszük, hogy a bulinegyed szívében van, akkor annyira már mégsem: mindennap 18 órától várják a vendégeket, egészen éjjel 2-ig, amikor zárnak. A hely az underground elektronikáé, és ez nem a kísérletező zajzenét takarja elsősorban. A Bårom egy bulihely, a kisközösségi táncolásé, mintha egy házibulit hoznánk le az utcaszintre valamelyik emeleti lakásból. A helyi erők is jól érezhetik magukat itt úgy, hogy közben nem nyomasztják őket a részeg nyugat-európai hosszúhétvégézők, de azoknak a Budapestre látogató külföldieknek is ajánlott a hely, akik szintén irtóznak a bulituristáktól meg a Gozsdu káoszától és zajától, ám mulatnának jóféle elektronikus zenékre, miközben az igazi budapesti belvárosi miliőben is megmerítkeznek, és magukba szívnak egy kis Kelet-Európát.
