A Liszt Ferenc tér környékén állandó a zsongás, izgalmas éttermek, kiállítások fogadják a környékre látogatókat. Jól illik ide az egy éve nyitott East of Eden Galéria is, amelynek az ajtaja mindig nyitva áll a kortárs művészetre fogékony közönség előtt. Erdész Barna, a tulajdonos szinte beleszületett a galériák világába, így épp annyira nyitott egy új alkotóra, vásárlóra, mint egy jó szakmai beszélgetésre. Most mi is benéztünk hozzájuk.
Erdész Barna és felesége kicsit több mint egy évvel ezelőtt, május 5-én 5 óra 55 perckor nyitották meg galériájukat a Paulay Ede utcában. A különleges dátum nem véletlen, ugyanis Barna szüleinek ezek a napon van a házassági évfordulója, nekik pedig nagy részük van abban, hogy a tulajdonos gyermekkorától kezdve ismeri és szereti a művészetet. Esetében ez egészen különleges tudást jelent, édesapja ugyanis az elsők között nyitott galériát a rendszerváltás után, így jött létre az Erdész Galéria Szentendrén. Barna ezzel úgymond beleszületett az egyik leginspirálóbb művészeti közegbe.
Ő mégsem a Szentendrén kitaposott utat választotta, hanem úgy döntött, hogy egy másik helyszínen, más alkotókkal keres kapcsolatot. Ahogy meséli, a Paulay Ede utcai helyiségre egyéves keresgélés után azért esett a választása, mert ez a környék a Capa Központ és a Mai Manó Ház közelsége miatt olyan élő, művészetkedvelő közeget teremt, ami emlékeztet akár a londoni Sohóra is. Az utcáról benéznek az érdeklődők, az emberek szívesen elegyednek szóba a galeristával.
Az East of Eden fókuszában leginkább a kortárs festészet és fotóművészet áll, de nyitottak a gyűjthető dizájn és a digitális művészet irányába is. Tavaly fotókiállítással indítottak, ahol olyan alkotók mutatkoztak be, mint Krász Kira, Pamuki-Balogh Viktória és Kasza Gábor. De izgalmas volt az Ausztriában élő Körösi Viktória és Forgó Árpád kiállítása is, feszített vászonképeik világa annak ellenére is harmonizál, hogy alkotóik nagyon távol élnek egymástól. A galéria Boldizar Senteski absztrakt tükrei segítségével nyitott a gyűjthető dizájn és a functional art irányába, Szauder Dávid mesterséges intelligencia segítségével létrehozott digitális kollázsai pedig teljesen újfajta technikát mutattak meg a közönségnek.
A galéria neve John Steinbeck Édentől keletre című regényének címére utal, kifejezi, hogy Magyarország a nyugati világ peremén található, ám ha ezt tudomásul vesszük, akkor utat találhatunk azokhoz az emberekhez, akik fogékonyak az itteni kortárs művészetre. Ahogy Barna fogalmaz:
„A művészet nem olyan, mint az étel vagy az ital, nem nélkülözhetetlen az alapvető élethez, de sokkal jobb vele, mint nélküle.”
„A művészet nem olyan, mint az étel vagy az ital, nem nélkülözhetetlen az alapvető élethez, de sokkal jobb vele, mint nélküle.”
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Kertész Attila épp most futó, La Lutte című kiállítása, ami színt és vibráló életet hoz az elegáns, világos térbe. Ezt egyébként szintén hosszú közös munka előzte meg, a művész és Barna mintegy öt éve dolgoznak együtt, most pedig szerették volna megünnepelni kettejük pályájának együttállását, a galéria első évét, illetve Kertész Attila öt éve tartó alkotói periódusát, amelynek során most először láthatunk tőle kerámiaműveket.
Barna saját bevallása szerint azt szereti legjobban a munkájában, hogy tanúja lehet annak, ahogy egy műtárgy és az azt szemlélő laikus vagy éppen művészeti képzettséggel rendelkező gyűjtő között kialakul a kapcsolat, érdekesnek találja, ahogy a művészeten keresztül másokkal találkozhatunk, olyan élményeket szerzünk, mintha utaznánk. Számára ez a fajta tapasztalatszerzés, új emberek, helyek megismerése a legfontosabb. Talán ez a fajta nyitottság hozza magával azt, hogy sosem áll meg az élet a galériában sem, új kiállítás is készül, és a két jelentős hazai művészeti vásáron, a Budapest Contemporaryn és az Art Marketen is találkozhatunk majd velük.
