Elsőre valószínűleg ti is elsétálnátok a józsefvárosi bérház előtt, egyrészt mert kitakarja a Fiumei út és a Rottenbiller utca között húzódó felüljáró, másrészt mert beolvad Pest eklektikus bérházainak sorába. Mi is hamarabb vettük észre a szomszédos telek építkezését, mint a házat, ám ahogy átléptük a kapuját, döbbenet ült ki az arcunkra. Egyrészt nem gondoltuk volna, hogy ez egy 150 éves ház, bár azt mindig is tudtuk, hogy régi, arra viszont egyáltalán nem gondoltunk, hogy egy oázissal felérő belső kertet és egy hatalmas platánt találunk az udvaron. Sőt, a legendák szerint maga a platán is legalább 150 éves, úgyhogy ott van Budapest legidősebb fái között.
Ez a háromemeletes épület 1873-ban készült el, Medek J. Vince tervei szerint, és még ma, 2023-ban is találunk rajta jó pár eredeti részletet. A lépcsők és a korlátok például már akkor is itt voltak, amikor befutott az első vonat a Keleti pályaudvarra. Ennél jóval izgalmasabb a ház és építtetője, Eggenhoffer Péter története, aki egy fillér nélkül, mezítláb jött szerencsét próbálni a nagyvárosba.
Mesébe illő, ahogy ez a délvidéki béresgyerek gondolt egyet, és felgyalogolt az álmokkal és lehetőségekkel teli Pestre szerencsét próbálni, de azt nem tudta, hogy évekkel később a szegény legényből a város egyik leggazdagabb polgára lesz. Ahogy megérkezett fiatalon a városba, rögtön be is állt egy országút menti kocsmába csaposlegénynek. Az évek alatt annyi tapasztalatot szedett fel, hogy hamarosan saját kocsmát nyitott a vámház melletti forgalmas helyen Der Blossfüssige Wirt, azaz A Mezítlábashoz néven. Ez annyira felpörgött, hogy bőven volt pénze megvenni a Fiumei út 3–5. telkét, hogy a kis kunyhó helyett egy ízlésesebb és nagyobb épületben várhassa a vendégeit.
A háromemeletes bérház kapuját átlépve az udvar végében még látni egy földszintes épületet, ebből az 1870-es években még kettő volt, ugyanis ezekben zajlott a mulatozás legjava. Kezdetben még ez a hely is kocsmaként üzemelt, de Eggenhoffer hamar rájött, hogy egy vendéglőnek jóval nagyobb sikere lesz. Bármilyen meglepő, de Eggenhoffer Péter nem lakott az épületben, helyette a szomszédos, Légszesz utca 6. szám alatti, egyemeletes ház volt az övé – a bejárat felett még ma is látszik faragott monogramja.
A Mezítlábashoz hamar Pest egyik legismertebb vendéglője lett, ahol a városlakók és az ideérkezők szívesen múlatták az időt. Érdemes azt is tudni, hogy ez a siker a város leggazdagabb polgárává tette Eggenhoffert, aki a pénzből még a mai Csikágó területén is felvásárolta a telkeket. Sőt, vendéglőjével szemben még egy szállodát is építtetett Central Hotel néven, ami 60 szobával várta a megfáradt utazókat – ez a háborús bombázásokban rommá vált.
Az eltelt évtizedek alatt a házban nemcsak vendéglő, de szénüzlet, cukorka-nagykereskedés, szikvízkereskedés, fodrászat és utazási társaságok irodája is volt. A II. világháború idején a csárda helyén a Bodó kávézó működött, ahol a felszolgálókat csinosság alapján vették fel, 1991-ben pedig itt nyitott meg Kelet-Közép-Európa első tetoválószalonja, Pozitív Ómen néven.
Az egykori nyüzsgésnek és hangulatnak mára nyoma veszett, az épület is erősen megkopott – a lakók mindenképpen szeretnék felújítani –, de a régi idők izgalmait még őrzi az udvar közepén álló hatalmas, 150 éves platán. A Fiumei út 3. épületébe a Budapest100 hétvégéjén ti is benézhettek majd!
