A bedeszkázott belvárosi éttermek a Covid negatív hozadékai, de egy ideje egyre világosabb, hogy vendéglátás szempontjából van egy kis pozitív hatása is a járványnak – egyre több remek hely nyílik az agglomerációban és a külsőbb kerületekben. Most épp Csepelen fedeztünk fel egy hibátlan nápolyi pizzát és mediterrán ételeket készítő párost, akik egy balatoni retró hangulatot árasztó egykori lottózóban rendezkedtek be.
A külvárosi éttermek sztereotípiájának megdöntése nem egyszerű feladat, hiszen valóban elég gyakori, hogy közepes minőségű, fantáziátlan konyhát vivő helyeket találunk, ha nem otthon szeretnénk enni – mondjuk, ez a belvárosban is bármikor megtörténhet. Van azonban egy-két – sőt egyre több – kimagasló szerelemprojekt, ami azt mutatja, hogy lassan-lassan talán elmozdulunk egy olyan irányba, ahol a jó konyha, a lazaság, a helyi közönség edukálása és a baráti árak kéz a kézben járnak a kertvárosi kerületekben is.
A csepeli Periferico tökéletes példája ennek – két barát, Dukán András Ferenc, aki egyébként egy belvárosi középiskolában matematikát
tanít, és Pencz András – civilben politológus – kivételesen nem a multivilágot hagyták ott azért, hogy régi vágyukat megvalósítsák. Sőt, a Perifericóval tulajdonképpen egy pluszterhet vállaltak, hiszen mindkettőjüknek megmaradt a civil munkája is.
Andris évek óta minden nyarat Görögországban tölt, él-hal a görög gasztronómiáért, Ferencnek pedig hiányzott egy jó pizzázó Csepelről, amúgy pedig mindketten a vendéglátással szeretnének foglalkozni már egy ideje – ezeknek az irányoknak a szerelemgyereke lett a Periferico. Andris csinálja az étterem gasztronómiai részét, Ferenc pedig a vendégekkel foglalkozik. Andris göröggasztro-rajongásának köszönhető, hogy az étlap pizzákon kívüli része nagyrészt görög ételekből áll, néhány olasz tésztával és gnocchival kiegészítve.
A helyszín egyszerre bizarr és imádni való – Csepel egyik kertes utcájában egy autójavító műhely melletti bódét vettek ki, ami korábban lottózóként működött – első blikkre pont olyan hangulata van, mintha egy 80-as évekbeli balatoni ABC működött volna benne. „Sem a tanárokat, sem a politológusokat nem fizetik túl, úgyhogy volt egy limitünk. Plusz az átalakításkor is mindent mi csináltunk – a csempézéstől a festésig” –
mondja nevetve Ferenc.
A tőkét abba fektették, amit nem lehet megkerülni, ha valaki jó helyet akar csinálni: alapanyagokba. A zöldségen és a gyümölcsön kívül ugyanis minden hozzávalót Olasz- és Görögországból rendelnek, és az ételek 90%-át ők csinálják a konyhán – kivétel a száraztészta és a gnocchi.
Andris, aki egyébként saját bevallása szerint végtelen órányi YouTube-nézés után sajátította el a pizzakészítés művészetét, rendkívül komolyan veszi a pizzakérdést is: a 48 órán át hidegen és szobahőmérsékleten kelesztett pizzabucik bigával (olasz előtészta) készülnek, Caputo lisztből, cinque semolinán nyújtva. Az egykori lottózó nagy részét elfoglalja a konyha, így jelenleg csak az elviteles és a házhoz szállítós funkciók működnek, de egy hónapon belül lesz pár asztal a kertben, amik mellé le lehet majd ülni.
Az előételek – ahogy említettük – főként a görög konyháról kerülnek ki, 590 és 1290 Ft között vannak. A klasszikus, kevésbé variálható ételek, például a tzatziki (890 Ft) simán hibátlan, de szerettük a most étlapra került tabbouleh-t is, melyben a citrom–petrezselyem kettősön kívül koriander, pisztácia és egy kis gránátalmamag is megbújt, mutatván, hogy még a legegyszerűbb klasszikusokat is fel lehet stílusosan turbózni.
A pizzák közül a legolcsóbb az 1890 Ft-os margherita, a legtöbbet pedig a sonkás-gombakrémesért kérik, azt 3390 Ft-ért kapjuk meg, de a legtöbb pizza ára 2500 Ft körül mozog. A kínálatban vannak nagy klasszikusok, mint a diavola (2190 Ft) vagy a napoletana (2290 Ft), de Andris kreativitását dicséri, hogy időről időre olyan különlegességeket is feltesz az étlapra, mint a körtés-diós-mascarponés-mézes-gorgonzolás pizza egy kevés mézzel (2990 Ft) vagy a kifejezetten tömény, laktató, osztrákos mascarponés-ricottás-rózsaborsos-speckes Peperosa. Ízlésfüggő, hogy ki melyik pizzára szavaz, az viszont biztos, hogy bármit kérünk is, a puha, hihetetlenül könnyed tésztában és a kiváló alapanyagban nem lesz hiba. Andris megpróbál úgy vadulni, hogy az olasz hagyományokat azért tiszteletben tartsa – ezért találunk a pizzalapon feltétként mézet és diót, viszont hiába keressük az ananászt és a kukoricát.
Az érezhetően szerelemprojekt Periferico egy rendkívül szerethető hely – sallangok, sznobizmus és minden fellengzősség nélkül készítenek hibátlan fogásokat, legyen szó egy egyszerű tzatzikiről, egy négysajtos pizzáról vagy egy narancssziruppal átitatott, mennyei görög csokis pitéről (1190 Ft). Mivel csak hétvégén vannak nyitva, és kiszállítás is főleg Csepel és Dél-Pest környékén van, amíg nem készül el a kerti rész, érdemes egy napos hétvégén meglátogatni őket és elhozni pár pizzát. A Ráckevei-Duna-ág csak pár perc séta – egy pokróccal és pár tányérral indulhat is a piknik.
