Az elmúlt évszázadokban már jó párszor át- és újratervezték Budapest arculatát, noha a mai városkép nagyrészt a millenniumi építkezések emlékét őrzi, az I. és a II. világháború és az utánuk itt maradó lakhatási válság és a szocializmus ugyanúgy alakította ezt a képet. A két világháború közti újratervezésben épült a Klauzál utca 13. szám alatti ház is, ahol egykor cukorka- és csokoládéüzem, sőt még házasságközvetítő iroda is volt, a 30-as években pedig József Attila is rendszeresen járt ide. A 70-es években Szabó István Szerelmesfilmjének egy-egy jelenetében tűnt fel az épület.
Meglehet, hogy a Klauzál utcán végigsétálva először az összes épületet szeretnénk felújítva látni a mostani omló vakolatok, roskadozó házfalak és a rengeteg félbehagyott építkezés helyett, miközben egy egészen furcsa időfolyosón érezzük magunkat. Keveredik itt a 19. század végi historizmus, a szecesszió és a korai modern, a házfalak pedig mindent láttak az eltelt évszázadokban: millenniumi építkezéseket, családi és szerelmi történeteket éppúgy, mint a nyilas terrort, a gettót és a bevonuló orosz csapatokat, meg persze a 2-es villamost is hallották elzötyögni egészen 1941-ig.
Elsőre nem biztos, hogy feltűnik a Klauzál utca 13. szám alatti épület, pedig az 1920-as évek egyik elismert bérház- és villaépítésze, Hofstätter Béla tervezte, akit leginkább a Dugattyús házról és a Dunapark-házakról ismerünk. Az 1928-ban épült, franciaudvaros bérháznak a sajtóban is pozitív visszhangja volt, a Lemo testvérek pedig kifejezetten üzleti céllal építtették fel a telekre, ahol eredetileg egy mulató állt.
Az I. világháború után Budapest nem volt felkészülve az elcsatolt területekről beáramló menekültekre és az egzisztenciájukat vesztett emberekre, akik mind a fővárosban keresték a jobb életet – egyszerűen már nem volt hol lakniuk, tombolt a lakáshiány. A helyzet enyhítését nemcsak nyomornegyedekkel, de új bérházak építésével is megpróbálták enyhíteni.
A Klauzál utcai ház tervezésénél már a háború utáni gazdasági és társadalmi változásokat is figyelembe vették, és a lakásokat is úgy alakították ki, hogy azok a legkülönfélébb társadalmi rétegeknek megfeleljenek, kifejezetten az volt a cél, hogy az úri világon kívül a szegényebbek is otthonra találjanak. Éppen ezért a 4+1 emeleten a szoba-konyhás lakások éppúgy megtalálhatók voltak, mint a 2-3 szobások, és volt, amelyikhez már ekkor tartozott fürdőszoba és központi fűtés is.
A ház alsó szintjein eredetileg üzletek és műhelyek voltak, így egy rövid ideig működött itt cukorka- és csokoládéüzem, cipész- és szabóműhely, de a társra vágyó polgárok is gyakran betértek a Klauzál utca 13-ba, mert dolgozott itt egy házasságközvetítő asszony is.
Náluk gyakoribb látogató a 30-as években csak József Attila volt, aki a házban lakó Fábián Dániel sebészorvossal szervezte az Ifjúsági Falubizottságot, közösen adták ki az Új Magyar Föld című folyóiratot. Az orvos lakásán tartott szemináriumokon nemcsak József Attila, de Féja Géza és Kodolányi János is részt vett, és baloldali szervezkedésnek ítélve még a rendőrség is megfigyelte őket.
Az ország német megszállása után szinte azonnal felmerült, hogy létrehoznak Budapesten egy egybefüggő területet a gettónak, de ezt elvetették, és helyette 1944 nyarán kijelölték a csillagos házakat – ebbe a listába bekerült a Klauzál utca 13. is, ami novemberre már a budapesti gettó része lett. Ekkor tűnt el a ház udvarát borító sárga keramitkő is, mert amikor már nem lehetett kivinni a gettóból a halottakat, itt temették el a ház egyik lakóját.
Az épület feltűnik Szabó István 1970-ben forgatott Szerelmesfilmjének egyik jelenetében is, amikor a kenyérosztásnál lövések dördülnek, a menekülő tömeg a Klauzál utca 13–15. és 9. számú házak előtt futnak.
