Az építésznők tényleg láthatatlanok? – Megnéztük, milyen házakat terveztek Budán

„Őrizzék meg a nőiességüket akkor is, ha véletlenül diplomát szereznek”

Az építész szó hallatán sokaknak a lelki szemei előtt a mai napig egy fekete garbós úriember képe jelenik meg, aki egyik építkezésről jár a másikra, tervez, tárgyal, művezet, és igyekszik megvalósítani mindazt, amit a tervlapokon elképzelt. A valóság azonban nem ilyen, az építészet bármennyire is férfias szakmának tűnhet, egyáltalán nem az, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy rengeteg női építész van a világon – és persze itthon is.

Elég csak az egyik első hazai építőmérnöknőre, Pécsi Eszterre gondolnunk, aki Amerikában még „Az év legjobb statikusa” címet is elnyerte, és aki olyan épületek szerkezeti tervét készítette el, mint a Fiumei úti baleseti kórház és a Kútvölgyi Kórház, de az egyik legszebb Bauhaus stílusú pesti villánkat is neki köszönhetjük. Pécsi Eszter maga volt a megtestesült modern polgári nő, aki már nemcsak a gyerekneveléssel és a ház körüli munkával foglalkozott, de autóval ment egyik építkezésről a másikra, felmérésekre és egyeztetésekre, ráadásul napi 12-14 órát dolgozott.

A pesti, illetve a kortárs épületekről ebben a cikkben kivételesen nem lesz szó, ugyanis a Kortárs Építészeti Központ által szervezett Építésznők nyomában sétán 5+1 budai épületen keresztül ismerhettük meg a 20. századi magyar építészet fontos alkotóit: Bettelheim Franciskát, Spiró Évát, Pázmándi Margitot és Tóth Dezsőnét.

Egy elfeledett zseni, akinek épületeit még olasz szaklapok is méltatták

Nőnapi sétánk – ami valójában egész évben lehetne egy tematikus séta – a Gellért-hegyről indult, egészen pontosan a Spiró Éva által tervezett Szirtes úti lakótelepről. Hogy még érdekesebb legyen a történet, az 1970-es években épült házak közelében korábban egy villa állt, amit az egyik első magyar építésznő, Bettelheim Franciska tervezett.

Róla viszonylag keveset tudunk. 1928-ban jelentkezett a Magyar Királyi József Műegyetemre, ami nőként akkoriban még mindig ritkaságnak számított, ellentétben napjainkkal, amikor már több női hallgató tanul építészetet, mint férfi. A Szirtes útra tervezett villát ma már nem fogjuk megtalálni, ugyanis a 2. világháborúban úgy megsérült, hogy le kellett bontani, ám a statikáját a már emlegetett Pécsi Eszter készítette, míg a berendezések közül jó néhány tervezését Kozma Lajos vállalta el. 

Bettelheim Franciska volt női építészeink közül az első, akinek munkáját bemutatta a Tér és Forma, ami a két világháború közti építészeti közélet meghatározó lapjának számított, és ahová presztízs volt bekerülni.

Színésznőnek készült, építész lett

Spiró Évát eleinte jobban vonzotta a színészet, mint az építészet, ám mivel a matematika és a rajz is közel állt a szívéhez, végül az építészpálya mellett döntött. Nem tudjuk, hogy milyen színésznő vált volna belőle, de építészként annyira jó volt, hogy még Ybl-díjat is szerzett a lakó- és szállásjellegű épületek tervezéséért. Sétavezetőnk, Böröndy Júlia építész elmondta, hogy Spirót hatalmas nő ikonként tartották számon a szocializmusban, jelen volt a közbeszédben, nőisége pedig az építészeti diskurzusokban is rendszeresen előkerült.

A lakótelepek építése a szocializmus idején kapott újra nagyobb hangsúlyt, úgyhogy nem véletlen, hogy Spiró, aki ekkor a Lakótervnél dolgozott, megbízást kapott egy telep tervezésére, ráadásul nem máshol, mint a Gellért-hegyen. Senki ne essen kétségbe, nem a megszokott tízemeletes panelekről szólt a koncepció, hanem a kedvesebb, emberközelibb és terephez illő társasházakról. A hegyen ekkoriban több társasház-építkezés is zajlott, amit a környék lakói nem néztek jó szemmel, így az építésznek itt nemcsak a nehéz terepviszonyokkal, de a megítéléssel is meg kellett küzdenie.

Az OTP fejlesztésében megvalósult háromemeletes házak tervezése több szempontból is kihívás volt Spiró Évának: lejtős és sziklás volt a terep, magas volt a talajvíz, emiatt folyamatos volt a csúszásveszély, és ha mindez nem lett volna elég, a beruházó, a hatóságok és az építész érdekérvényesítése között is lavírozni kellett. Pár utcával arrébb szintén tervezett egy hasonló telepet, ám a költséghatékonyság miatt annyira kompromisszumos lett a végeredmény, hogy maga a tervező sem szívesen beszélt róla.

Spiró Éva a Somlói útra is tervezett egy épületet, ami bár ma nem tűnik olyan hatalmasnak, mégis viták és támadások övezték az egész tervezési folyamatot, ugyanis a közvélemény úgy gondolta, hogy a Gellért-hegy oldalába még egy oktatási funkciójú épület is túl nagy. Igaz, a Munkásőrség iskolája és kollégiuma mellett felhúzott monumentális épület, a volt Munkásőrség-székház ekkor még sehol nem volt. Spirót egyáltalán nem riasztotta meg az ellenséges hangulat, sőt kihívásként élte meg, hogy egy olyan házat hozzon létre, ami belesimul a környezetébe, alkalmazkodik a szomszédos épületek léptékéhez, és elcsitítja a hangoskodókat. A lépték nem igazán jött össze, elég nagy lett az egész. Az építész rendszeresen szabadkozott, hogy miért lett olyan az épület, amilyen, a problémák okozójának pedig az alagútzsalus technológiát tartotta, ami túlságosan megkötötte a kezét. A valamikori iskoláról és kollégiumról a Kiscelli Múzeum munkatársai végeztek virtuális leletmentést, a belső terekről készült fotókat itt lehet megnézni.

Aki hatalmas monstrumot tervezett a Gellért-hegy oldalába

Pázmándi Margit neve nemcsak az építészeknek lehet ismerős, hanem egy kicsit szélesebb körben is. Leginkább azért, mert a Gellért-hegy lejtőjén álló volt MCC kollégium, előtte Balassi Intézet, még előtte Munkásőrség-székház épületét tervezte, melynek lebontásáról 2020-ban röppentek fel a hírek. A monumentális épület helye nem marad üresen, ugyanis egy léptékben hasonló, ám stílusban eltérő központot kap majd a Mathias Corvinus Collegium.

Eredetileg Pázmándi sem az építészpályát választotta volna, hanem a szobrászatot, de apja végül rábeszélte a szakmára, és az egyik legsikeresebb építész lett belőle. Az 50-es években kezdett tervezni, szinte minden háza megépült, amit valaha lerajzolt és ha kellett, még hajnali 3-kor is képes volt felkelni dolgozni. Noha férje, a szintén építész Virág Csaba többször is mesélt felesége tervezési nehézségeiről, mégis ontotta magából az épületeket. Ennek eredménye a kétszeres Ybl-díj lett, amit máig nem ért el rajta kívül más nő – ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ők ne terveznének jól.

Egyik legismertebb épülete a volt Munkásőrség-székház a Somlói úton, ahová a sétán sajnos mi már nem jutottunk be, azonban ide kattintva bárki megnézheti, milyen belülről a ház. Az épület tervezése persze morális kérdéseket feszegetett nála, ahogy minden olyan megbízás, ami a párttól érkezett az Általános Épülettervező Vállalathoz, de mégis elvállalta a feladatot. A koncepció az volt, hogy a hegyoldalba természetesen simuló épület jöjjön itt létre, de ehelyett végül egy elég határozott, volumenében pedig a környezettől teljesen eltérő ház áll a telken. Méretétől eltekintve viszont egy elég jó modernista-brutalista épületről beszélhetünk, aminek piros-zöld festését és a hátsó front színes kis részleteit mi különösen szerettük, bár mára erőteljesen megkopott.

„Amikor a megbízást 1981-ben megkaptam, két lehetőség között választhattam: vagy másnak adom tovább a megbízást és a társasházaktól elszlömösödött hegyoldalra újabb épületet nem tervezek, vagy vállalom a feladatot, ami kevésbé népszerű, nehezebb és sok támadást involváló, de úgy érzem becsületesebb megoldás. Számomra a 32 év sokszor nehéz, de mindig megvalósuló feladatai után egyértelmű volt a feladat vállalása” – emlékszik vissza Pázmándi Margit.

Pázmándi a lakóházak tervezésében is jeleskedett, a Hegyalja úton magasodó szürke betonépületet is ő tervezte, ami bár elsőre ridegnek tűnhet, mégis a gondoskodás jellemzi. Bár a hegyesszögű telek rejtett magában némi nehézséget, mégis sikerült úgy megtervezni az épületet, hogy a lakóhelyiségek ablakai mind a panorámás oldal felé nyíljanak, és mindegyikhez tartozzon loggia.

A Budaörsi út kapuja, vagyis az MTA Kutatóház

A Budaörsi úton magasodó toronyházat mindig megnézzük, amikor a városból kifelé vezet az utunk, de arra sosem gondoltunk, hogy ezt a 13 emeletes épületet egyáltalán nem férfi, hanem egy nő tervezte. Az MTA csupa beton kutatóháza 1975-ben épült Tóth Dezsőné koncepciója alapján, aki ekkor még annyira fiatal volt, hogy az IPARTERV egy tapasztalt építészt is szeretett volna mellé, de végül a hölgy meggyőzte tudásáról és teherbírásáról a vezetőket. Sőt, az MTA-t szintén meggyőzte arról, hogy a hat, pár szintes barakk helyett egy ekkora, landmark értékű ház épüljön a telekre.

1006 darab előregyártott homlokzati panel található a magasházon, amiben annyi beton van, hogy az építés alatt az ország összes betontelepének kapacitását lekötötte.

Mivel itt nemcsak irodák vannak, hanem laborhelyiségek is, ezért Tóth Dezsőné arra is figyelt, hogy ezek nagyobb súlya és terhelése miatt megerősített födémek kerüljenek az épületbe. Ahogy egy interjúban ő maga fogalmazott: „szinte atombiztos” a ház. Építésekor egyébként szoros versenyben volt a VITUKI tornyának építésével, ami bár könnyűszerkezetes volta és üveghomlokzata okán gyorsabban elkészült, az utókornak sajnos már nem maradt fenn. Az MTA kutatóintézetének épülete újkorában kicsit extravagánsabban mutatott, mint ma, hiszen a homlokzati panelek hófehérek voltak, míg a függőleges osztások és a ház oldala sötétszürke. Ennek a kontrasztnak mára nyoma veszett, de régi makettfotókon még látható, milyennek szánta a tervező.

Akit bővebben érdekelnek női építészeink, ajánljuk, hogy látogassanak el a Women in Architecture Hungary Instagram-oldalára, mely célja a női építészek és a szakma határterületein tevékenykedő nők láthatóságának javítása, szerepmodellek felmutatása és a szakma sokszínűségének bemutatása. A Böröndy Júlia által létrehozott platformnak minden héten más, építészettel vagy annak határterületeivel foglalkozó nő a házigazdája. Mindez pedig kapcsolódik a „Magyar_Építész_Nők” kutatási projekthez, amelyből 2024-ben nyílik majd kiállítás. Akit pedig érdekelnek az építészetre koncentráló városi séták, az többet is talál a KÉK Városi Séták oldalán.