Paloták, villák, elegáns nyaralók. A budapesti városképnek még most is meghatározó elemei azok az épületek, amelyekben a XIX. századtól fogva a jómódú családok éltek. Persze nemcsak elegáns lakóépületeket köszönhetünk nekik, hanem a korszak legmodernebb üzemeit vagy éppen az alapvető szociális szolgáltatásokat nyújtó épületeket, és természetesen nem csak a fővárosban, sőt, inkább azt mondhatjuk, hogy akinek volt egy palotája a belvárosban, annak többnyire akadt egy kastélya vidéken is. Vajon milyen lehetett végigmenni egykor Budapest utcáin, amikor a csodás épületeket még egy-egy család lakta, és a több száz négyzetméteres ingatlanokat nem szabdalták kisebb lakásokra, vagy nem kaptak közfunkciót. Ebben a letűnt világban kalandozunk cikkünk segítségével.

A Törleyek

A Törley családdal kapcsolatban egy kis csavarral lesz igaz a vidéki kastély – belvárosi palota kombináció, hiszen fő érdekeltségeik, pezsgőgyáruk és a közelében lévő csodás ingatlanok a XXII. kerületben vannak. A városrészt azonban csak 1950-ben kapcsolták a fővároshoz, addig Budafok, régebben pedig Promontor néven önálló városka volt az egyre növekvő Budapest közelében. A pezsgőgyárat alapító Törley József csikóéveit külföldön töltötte, Magyarországra már a pezsgőgyártás hazai felvirágoztatásának szándékával érkezett, amit Etyek környéki borokkal, budafoki pincékkel és egy francia szakember, Louis François segítségével képzelt el. 

A tervet siker koronázta, 1882-ben megalakult a pezsgőgyár, ám Törley és François hamarosan összevesztek, ez pedig némi vargabetűvel ugyan, de Budafok teljes felvirágzásához vezetett. Törley bizonyult sikeresebbnek, pincéjében a legmodernebb technológiákat alkalmazta, a szállításban pedig már akkor teherautó segítségét vette igénybe. Gyárát még ma is megtekinthetjük, például a havonta megrendezett Pincejárat rendezvénysorozat keretében. A pezsgőkirály csodás kastélyt is építtetett birodalma közelében, közvetlenül felesége, Sacelláry Irén elegáns, szecessziós otthona mellett, sajnálatosan korai halála után pedig a kertjének legmagasabb pontján található mauzóleumban temették el. 

Törleynek egyébként nem jelenthetett gondot, hogy munkahelye a város mellett volt, hiszen az elsők között szerzett jogosítványt, sőt az első hazai autóbaleset okozója is ő volt. Az eset különös pech lehetett, hiszen kevesebb mint tíz személyautó volt akkor még csak az országban. Ám bármilyen sofőr volt is, „vidéki” otthonaiból akár fél óra alatt eljuthatott elegáns, Bródy Sándor utcai palotájába. További érdekesség, hogy a felsorolt öt ingatlanból a Sacelláry-kastély kivételével mindegyiknek az építésze Ray Rezső Vilmos volt (bár a Törley kastélyt csak befejezte), aki amellett, hogy ilyen jól megtalálta a közös hangot Törleyvel, a Józsefvárosi Telefonközpontot és a Margitszigeti Víztornyot is tervezte. 

Ma is látható budapesti Törley-ingatlanok:


A Festetics család

A Festeticsek már akkor is szerelemből házasodtak, amikor egy jobb családnál ez még csak hagymázos hóbortnak tűnt, ha pedig körbenézünk a birtokaikon, akkor látjuk, hogy nemcsak azt tudták, hogyan kell élni, hanem azt is, hogy hol. A szociális ügyek iránt érzékeny, az ország jobbításán serényen fáradozó főurak egyik legjobb példája éppen Festetics György volt, aki 1797-ben megalapította a keszthelyi Georgikont, a családnak természetesen kastélya is volt a városban, Bécsben pedig palotát tartottak fenn. Budapesten viszont csak 1865-ben, Festetics II. György építtetett palotát, ez a mágnásnegyed első ilyen jellegű épülete. 

A keszthelyi ág leszármazottai között találjuk Festetics II. Tasziló grófot, aki teljesen új szintre emelte a pompát a család birtokain. Erre nem valamiféle nagyzolásból volt szüksége, hanem azért, mert óriási botrány közepette elvett feleségül egy angol arisztokrata nőt, Lady Mary Victoria Douglas-Hamiltont, aki a magyar grófért a monacói herceget hagyta faképnél. Azért, hogy a rokonokat megfelelő közegben fogadhassa, Festetics II. Tasziló nagyobb építkezéseket kezdett a keszthelyi Festetics-uradalomban, és a budapesti, Pollack Mihály téri palotában is különleges szabályok voltak érvényben. A keszthelyi kastélyban zajló életről ebben a korábbi cikkünkben számoltunk be, a Nemzeti Múzeum mögötti palotában élő szerelmespárról pedig itt írtunk részletesen. 

Ám nem ez volt az egyetlen a Festeticsekhez köthető csodás ingatlan a városban. A család másik, dégi ágának vidéki kastélya éppen most esett át felújításon. Ehhez az ághoz tartozott Festetics Antal, akinek volt egy szolid villája a fővárosban is. Nagyjából a mai Füvészkert területére esett az uradalma, történetét itt mutattuk be részletesebben. Festetics Antalnak és feleségének hatalmas szenvedélye volt a kert, birtokukon és a hozzá tartozó vadászkastélyban hódoltak botanikai szenvedélyüknek. A területet később a Főváros megvásárolta, helyén kialakult a Füvészkert, ahol ma is látunk olyan növényeket, például néhány csodás páfrányfenyőt, amelyeket a legenda szerint még Festetics Antal ültetett. 

Ma is látható budapesti Festetics-ingatlanok:


Festetics-palota (1088 Budapest, Pollack Mihály tér 3.)
Füvészkert (1083 Budapest, Illés utca 25.)

A Weiss család

Weiss Manfréd javainál csak azt nehezebb összefoglalni, hogy hányféle jótékonysági intézmény létrehozásában vállalt szerepet, és hány embernek adott munkát. Az iparmágnás a külföldi tanulóévek után először a konzerviparba, majd a hadiiparba kapcsolódott be, a különböző gazdasági konjunktúrákban mindig akadt olyan ágazat, amelyhez szerencsésen tudott kapcsolódni. A zsidó vallását haláláig megőrző üzletemberről nem túlzás azt állítani, hogy neki köszönhetjük Csepelt, pedig az egyre nagyobb jövedelemre szert tett iparos eredetileg egy üzemi baleset miatt kényszerült arra, hogy kezdetben a Lövölde tér környékén, majd a Máriássy utcában levő gyárát 1892-ben Csepelre vigye. A faluban ekkor még finoman szólva is kietlen körülmények fogadták, ahol csak kicsit több mint kétezer ember élt, két tanító, hat mester és egy szatócsbolt igyekezett valamivel izgalmasabbá tenni a környéket. 

A Weiss-gyár kiköltözése nemcsak a hatalmas telep kiépülése miatt változtatta meg a környéket. Bár a gyárban egymás után épültek az újabb csarnokok, kohászat, acélmű is létesült, fellendült a járműgyártás (például a híres Csepel bicikli), miközben továbbra is jelentős bevétel származott a hadiiparból, Weiss igazi maximalistaként nemcsak követelt, hanem a megszokottnál lényegesen jobb körülményeket is biztosított munkásainak. Ennek köszönhetően Csepel teljesen átalakult, néhány évtized alatt 27 ezer embernek munkát adó, komoly nehézipari központ lett az egykori kis faluból. Weiss utakat, házakat épített a munkásainak, gyermekeiknek pedig bölcsődét és óvodát, de ingyenkonyha, szülőotthon, kórház is épülhetett a jótékony mágnás pénzéből.

Eközben Derekegyházán birtokot vásárolt, illetve jelentős földterületeket szerzett Budapest környékén is. Weiss Manfréd lányainak házasságával a vagyon csak tovább növekedett, olyannyira, hogy a Horthy-Magyarország GDP-jének 10 százalékát az egymással közeli rokonságban álló Chorin, Kornfeld, Weiss családok cégei állították elő. A Weiss család otthonai közül a legizgalmasabb talán az az Andrássy úti villa, amely éppen tavaly nyáron kelhetett új életre, Alice Hotel néven. A pár szobás, elegáns szállóban régi fényében ragyog a tömörfa lépcsőház, a korábbi tulajdonosokra pedig számtalan apró részlet utal. A népes családból egyébként sokan a környéken éltek, Weiss Daisy nevű lánya és férje, Chorin Ferenc például a szomszédos villában. A két, egymás mellett álló épületben egyébként hamarabb volt villanyvilágítás, mint az angol királyi palotában, de Weiss másik lánya, Marianne is a közelben, a Lendvay utcában élt férjével, Kornfeld Móriccal.

Ma is látható budapesti Weiss-ingatlanok:


Weiss Manfréd villája (1062 Budapest, Andrássy út 116.)
Chorin Ferenc villája (1062 Budapest, Andrássy út 114.)
Kornfeld Móric villája (1062 Budapest, Lendvay utca 27.)
Csepel Művek (1211 Budapest, Színesfém utca)

Címkék