Ha nem tudnám, hogy mi ez a vörös téglás épület a Széll Kálmán téren, az első gondolatom az lenne, hogy egy középkorrajongó főúr építtetett magának várat a 19. század derekán, amit az évek során körbenőtt a város. A bástyaszerű torony, a várfalat idéző pártázat és a domb adott, ám az épület soha nem funkcionált várként, és nem is egy főúr, hanem a Magyar Királyi Posta volt az építtető, amely egész egyszerűen egy praktikus épületet szeretett volna az igazgatóságnak. A várszerűség egyáltalán nem véletlen: a Postapalotát tervező Sándy Gyula gyakran kirándult gyerekkorában a Felvidéken, ahol annyira hatottak rá a környékbeli várak, hogy ez később az építészetét is meghatározta.
A Széll Kálmán tér mögötti, lejtős telekre 1923-ban írták ki a Postapalota pályázatát
A Széll Kálmán tér történetével most nem fogunk foglalkozni, azt viszont érdemes megemlíteni, hogy a domb – Csízhalom-domb –, amin az egész teret meghatározó épület áll, egy egykori agyagbánya maradványa. A lejtős telekre sokáig a Budai Izraelita Hitközség szeretett volna zsinagógát építeni, ám az I. világháború kitörése és a hitközség anyagi helyzetének romlása miatt ebből semmi nem lett, holott a tervpályázatra olyan sztárok pályáztak, mint Lajta Béla vagy a Löffler testvérek.
A telek nem maradt sokáig kihasználatlanul: 1923 januárjában a Magyar Királyi Posta és a kereskedelmi miniszter egy olyan épületre írt ki pályázatot, ami a klasszikus postahivatali funkciókon túl az intézmény igazgatóságának, egy távíró- és az ország első automata távbeszélőközpontjának is otthont ad. A kiírás szerint a lehető leggazdaságosabb beépítéssel kellett megtervezni az épületet, aminek mind a négy utca felé kellett hogy legyen bejárata, de azt is meghatározták, hogy a belmagasságokat úgy alakítsa ki a tervező, hogy hat szintet lehessen építeni.
A pályázatra 25 terv érkezett, a zsűri Sándy Gyula tervét találta a legjobbnak, akinek megbízást adtak a tervek elkészítésére és a művezetésre. Az épület két ütemben épült, mivel a telefonközpontot magában foglaló déli szárnyhoz a technológiai szerelés miatt több idő kellett. A két ütem nem jelenti azt, hogy lassan épült volna az irodaház, épp ellenkezőleg, 1925. december 13-án Sándy már bemutatta a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjainak az elkészült Postapalotát. Az, hogy ilyen gyorsan kész lett, annak is köszönhető, hogy a pályázati terveken alig módosított valamit.
A takarékosság elve vezette az építészt
Mivel a háború utáni állapotok egyáltalán nem a pazarlásról szóltak, az épület tervezésekor is a takarékosság elvét vették figyelembe, úgyhogy a pályázaton győztes Sándy Gyula sem szórta tele díszítéssel az épületet. Az, hogy ennyire költséghatékony lett az eredmény, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy hiányozna róla a díszítés, ám megjelenésében mégis egyszerűbb lett, mint a korszakra jellemző historikus paloták.
„Az épület stílusát nehéz meghatározni, sokkal inkább szól az útkeresésről, így több irányzat is megjelenik rajta. Tömegképzésében még archaizáló, homlokzatán már fellelhetők a 20. századra jellemző ornamentális elemek, a pártázat, a sgraffito és a tégladíszítés a lechneri magyaros felfogásból merít, ugyanakkor már érződik az épületen az amerikai irodaház-építészet hatása, ami már a modernista építészet felé mutat” – magyarázta Szalay Tihamér, a rekonstrukciót vezető építész. Sándy körfolyosós rendszert tervezett, és mivel vasbeton pillérvázas épületről van szó, az irodák osztása az igényeknek megfelelően különböző méretekben lehetséges. A szerkezeti megoldások és a funkcionális kialakítás mind nagyon modernnek és előremutatónak számított.
A II. világháború alatt az épület teljesen kiégett, többször is helyreállították
Egészen a II. világháborúig nem kellett nagyobb munkálatokat végezni az épületen, ám 1939-ben óvóhelyrendszert kellett kialakítani. Az ostrom alatt az épület teljesen kiégett, de nem a belövésektől, hanem mert belül is folytak harcok, így végül egy tartószerkezetet tartalmazó rom maradt az egész. Ezt 1948-ra helyreállították, ám 56-ban, a Széna téri harcok során ismét megsérült, újabb munkálatokra volt szükség. 1985-ben felújították a megkopott homlokzatot, ám ez a munka annyira rosszul sikerült, hogy
a sgraffito díszítések eltűntek, ahogy a homlokzatot díszítő címerek és a Csaba utcai sarkot díszítő szobor is.
a sgraffito díszítések eltűntek, ahogy a homlokzatot díszítő címerek és a Csaba utcai sarkot díszítő szobor is.
A 2022-ben elkészült, Szalay Tihamér vezette rekonstrukció 5 évig tartott, nemcsak a homlokzat és a szerkezet helyreállítása, hanem a belső terek átalakítása is megtörtént. A logisztikai udvarból egy fedett aula lett, a postakocsikat és a füstölő kéményt felváltotta a közösségi tér. Itt minden a természetre reflektál: a növényekkel befuttatott falszakasz, a „kavicsokban” lévő hatalmas növények, az üveggel fedett tetőt pedig faágakat idéző fémpillérek tartják. A belső tér kék Zsolnay burkolata az évek során elpusztult, ezt a rekonstrukció során Sándy tervei szerint helyreállították.
„A belső terekben nem az eredeti állapotot találjuk, hanem kortárs tereket, amelyek szervesen kapcsolódnak az épület egészéhez, annak hangulatához, megjelenéséhez” – magyarázta Szalay Tihamér.
„A belső terekben nem az eredeti állapotot találjuk, hanem kortárs tereket, amelyek szervesen kapcsolódnak az épület egészéhez, annak hangulatához, megjelenéséhez” – magyarázta Szalay Tihamér.
A megújult épület tereiben a türkiz, a zöld, a bézs és a natúr színek köszönnek vissza, a konferenciaterem falait fa borítja, ami néhol még hullámzik is. Utóbbinál a felújítást vezető Szalay Tihamért az oslói Operaház belső terei inspirálták.
Itt minden a banki működésre lett szabva, ám az épületben eredetileg is volt egy 200 fős konferencia-, valamint egy tanácsterem. A legfelső szinten található a Monetáris Tanács terme, az előtte lévő fogadótérben Konok Tamás festőművész munkái láthatók, ez azért is szép gesztus, mert Konok Sándy Gyula unokája volt.
Hosszú éveket vártunk az egykori budai Postapalota felújítására, de ez a várakozás nem volt hiába: a hosszú évek alapos munkát tettek lehetővé, amelynek köszönhetően az eredeti tervek szerint állították vissza a homlokzatot, amely csodás kortárs belső tereket rejt. A 2022-ben átadott épületben ma már a Pénzmúzeum és a Magyar Nemzeti Bank Felügyeleti Központja található, illetve a közeljövőben a toronyban egy kávézó is nyílik majd.
