Aki úgy nőtt fel, vagyis szinte mi mindannyian, hogy Buda közkedvelt találkozási és közlekedési csomópontja mindig is ott volt, ahol, és mindig kiemelt jelentőséggel bírt a város életében, az nehezen tudja elképzelni, hogy voltak olyan idők – és még csak nem is annyira őrülten régen – amikor a Széll Kálmán térnek mégcsak neve sem volt, nem is volt különösebb jelentősége, sőt egész más funkcióban szolgált, mint napjainkban.
A tér, aminek két neve volt – és van
Mint tér, még nincs 100 éves, hivatalosan 1929-ben kapta meg a státuszt, és mellé a nevet: Széll Kálmán. Az arisztokrata származású politikust – aki Tisza Kálmán pénzügyminisztere, majd 1899-től a Magyar Királyság miniszterelnöke volt 1903-ban bekövetkezett haláláig – már ebben az időben is nagy tisztelet övezte. De csak a második világháború végéig lehetett nyugta, mint névadó, mert 1951-ben jött a politika, és elvette tőle a teret, majd odaadta azt – jó, csak a nevét – a kommunista Magyarország legfőbb szövetségesének, a Szovjetuniónak. Így lett 60 évre a Széll Kálmánból Moszkva tér.
A változtatás okozója hiába a politika volt, a névvel később mégsem járt semmilyen politikai mellékzönge, így a városlakó elvtársak hamar megszokták, sőt meg is kedvelték a Moszkva tér nevet. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a rendszerváltozás után még bő 20 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megváltoztassák, és bár a régi-új névvel sincs senkinek semmi baja, azt is megszokták és használják is, de a Széll Kálmán tér még így is kicsit Moszkva tér maradt az itt élők számára. Nem véletlenül a térről kapta a címét Török Ferenc remekbe szabott bemutatkozó filmje is. Az nemcsak egy így jöttem film, és nemcsak egy nagyszerű korrajz a rendszerváltás idejéből, hanem mindamellett a mozi a terület, a Moszkva tér városban és a közösségi életben betöltött kultikus szerepe, fontossága előtt is mélyen fejet hajt tisztelettel.
Azzal, hogy a nép körében a Moszkva az ismét regnáló, hivatalos Széll Kálmán tér elnevezés mellett megmaradt, mint a terület beceneve, a történelem önmagát ismétli – mint oly sokszor megtette már ezt az idők folyamán. Ahogy most nosztalgikusan Moszkvának becézik a Széll Kálmán teret, úgy akkor is kapott becenevet a terület, amikor az 50-es években meg Széll Kálmánról Moszkvára keresztelték át. Akkor kezdett terjedni a Kalef becenév – sőt eleinte az, hogy Széllkalef –, ami a Kálmán egyik becéző formája, és így az eredeti névadóra, Széllre utal. A becenév egészen a 70-es évekig maradt a köztudatban, és nem is tűnt el teljesen. A kalefozás a nagyvárosi szlengben ekkorra már a Moszkva téren lógást, meg az óra alatti találkozást jelentette. Mára viszont már ez a kifejezés is teljesen elfelejtődött. A (költői) kérdés így mostanra az lett, hogy vajon a Moszkva becézés meddig marad meg, és hogy amikor elmúlik, lesz-e belőle moszkvázás.
Egy tér alakváltásai
Moszkva ide, Széll Kálmán oda, a területnek már volt egy neve előttük is. Hiába volt sokáig csak egy névtelen közterület, 1929-ig a környéket a köznép Gödörnek hívta, ami nem volt ugyan hivatalos, de mindenki erről ismerte és tudta, hogy hol van. Ezt a nevet arról kapta a környék, hogy az 1600-as évek vége óta egy agyagbánya volt a tér helyén. De mehetünk még messzebb is visszafelé az időben, ugyanis a Széll Kálmán térnek tekintélyes múltra visszatekintő a története.
Már a középkorban, a török uralom előtt is volt itt egy kisebb település, Logod, ami a mai Krisztinaváros területén állt, és a kapuja, ami egy útkereszteződésben állt, pont a mostani Széll Kálmán térre esett. Aztán persze jöttek a törökök, ők pedig a földdel tették egyenlővé a kis falut a kapujával együtt. A hódoltság után a területen agyagbánya nyílt, hogy a Buda újjáépítéséhez szükséges alapanyagokat helyben hozzák a felszínre, ám a bánya később is még sokáig termelt, ami teljesen átalakította a környék arculatát. A területen állt a Csízhalom-domb, ami szinte teljesen eltűnt, helyén a kitermelés miatt pedig egyre méretesebb gödör képződött – innen jött a Gödör elnevezés.
A bánya helyén, a gödörben bányató keletkezett, ami telente befagyott, és népszerű korcsolyapálya vált belőle. Ezzel az addigi ipari területet fokozatosan a sportolók vették a birtokukba, a folyamatot pedig csak gyorsította, hogy a bánya 1880-ban végleg bezárt, miközben a terület bekerült a város közlekedési vérkeringésébe azáltal, hogy a lóvasútpálya is érintette. Az 1890-es évek végére már olyan sokan jártak ide sportolni, hogy a területet a Budapesti-Budai Torna Egylet végül bérbe vette. Gombamód szaporodtak el a sportlétesítmények, a tenisz-, korcsolya- és atlétikai pályák.
Az egyre népszerűbb környék, a Gödör 1910-re villamos csomóponttá alakult, és egyre fontosabb szerepet kezdett játszani a város életében. Ez pedig oda vezetett, ahol már jártunk: a hivatalosan név nélküli közteret 1929-ben Széll Kálmán térnek nevezték el. A mai arculatának alapjait az 1938 és 1941 között zajló átalakítási munkálatok során kapta meg. 1945-ben a háború pusztítása miatt szinte teljesen újjá kellett építeni, majd az újabb nagyobb beavatkozás 1972-ben következett. Ekkor nyílt meg a metró budai szakasza, élén a Moszkva téri megállóval, ami eltüntette a föld színéről a tér addigi jelképét, a közepén álló gombaszerű építményt, és ekkor szervezték át alapjaiban a tér forgalmát is. A 80-as évektől kétes hírnevet kölcsönzött a Moszkvának az, hogy itt csoportosultak a fekete munkások, ez volt a nagy Moszkva téri „emberpiac”, ami sosem volt szép látvány, de mára már csak emlék ez is. Az akkori nagy találkozások viszont szerencsére nem múltak el, a Széll Kálmán tér a mai napig közkedvelt ütköző hely.
A legutóbbi szépészeti ráncfelvarrásra nem olyan régen, 2015-16-ban került sor. Azóta a helyzet és a tér – ki tudja meddig – változatlan. És ahogy a dal is mondja: a miénk. De az meg már nagyon régóta így van.
