Budapest ostromát szakértők a II. világháború egyik legvéresebb csatájaként emlegetik. A december 24-én bezáruló ostromgyűrű miatt közel százezer védő és nyolcvanezer polgári lakos szorult be a városba. A harcok már november elején megkezdődtek Budapest körül, a várost azonban csak karácsony estéjén zárták körül.
Pestnek annyira jó a közlekedése, hogy egy villamosjeggyel a frontig lehet jutni - hangzott el a korabeli vicc.
Pest január 18-án került szovjet kézre, Buda pedig pont 75 éve, február 13-án esett el.
Attila út 35.
Az Attila út 35. a budapesti ostrom egyik jelképévé vált. Az épület 6. emeletébe 1945. január 12-én egy lisztet szállító tehervitorlázó repülő csapódott. Az épület Vágó László építészé volt, saját lakását és irodáját is itt rendezte be. "Minthogy hivatása a nyári hónapokban is a fővároshoz köti, úgy oldotta meg házának legmagasabban fekvő emeletét, hogy ott tágas terasza legyen, melyre közvetlenül léphet dolgozószobájából, illetve irodájából, amely dús növényzetével, pormentes levegőjével, nagy fürdőmedencéjével és messzenyíló szép kilátásával teljesen pótolja a kertet. Megszívlelni való példaként mutatjuk be a háztető egy részének ilyetén való megoldását, mely nemcsak egészségi szempontból figyelemreméltó, hanem esztétikai élvezetet is nyújt” - írta az épületről 1926-ban a Magyar Iparművészet.
Bár az épület erősen megrongálódott, 1949-ben újjáépítették, ekkor azonban minden díszét és zárterkélyét eltávolították.
Bem rakpart
Következő képpárunk az egykori Mónus Illés rakpartot mutatja meg a Pálffy tér felé nézve (ma Bem rakpart a Bem tér felé). Az első fotón az 1945 január 2-án felrobbant Fő utca 59. és Vitéz utca 2. szám láthatók a mai Bem rakpartról, ennek helyére épült a ma Pontházként ismert lakóház. A korábban itt álló két lakóházban élt Gulácsy Irén is.
Az ostrom alatt valaki a villamossínekre húzott egy lőszerekkel teli kocsit. Állítólag a lakók megpróbálták eltolni, ez azonban nem sikerült nekik. A kocsi később telitalálatot kapott, felrobbant, a detonációtól pedig összedőlt a két ház. Az óvóhelyen lévő lakók közül nagyon kevesen kerültek ki élve a pincéből. A Pontházat 1948-49 között húzták fel Németh Pál és Szilágyi Jenő tervei alapján.
Budai Vár
Az ostrom legtovább a Budai Vár környékén tartott, ez volt az pont, amit a védők a legtovább tartottak. Január-február folyamán a magyar és német csapatok ide szorultak vissza, így rengeteg belövést, bombatalálatot, tüzérségi tüzet kapott. A kitörést követő harcok után a Budavári Palota még napokig égett, a legnagyobb károk ekkor keletkeztek benne. A kép a Tabán felől készült.
Duna-korzó
Az egykori Duna-korzó híres szállodasorát szinte porig rombolták az ostrom alatt. Az első képen a mai Belgrád rakpart melletti villamossíneken lévő tanakadályok látszódnak, háttérben a felrobbantott Lánchíddal. A jobb oldali épület ma is áll, felismerhető a második képen. A mögötte lévő Ritz szálló viszont megsemmisült az ostrom alatt, bár korabeli visszaemlékezések szerint a pincérek az utolsó percig kifogástalan modorban, ezüsttálcákon szolgálták ki a vendégeket a megmaradt francia borokkal, pezsgőkkel és a háborús utánpótlásból készült fogásokkal. Az 1891-es épületet 1906-ban vásárolta meg a londoni székhelyű Ritz Hotel Development Hungary. A brit szállodalánc az ott álló épület lebontása mellett döntött, helyére került a XVI. Lajos stílusában épült Ritz. A kor minden luxusával ellátott épületben volt bálterem, télikert, tetőkert, étterem, kávéház és olvasószoba is. Az épületet 1945. január 15-én bombatalálatot kapott, és pár nap alatt teljesen kiégett. Romjait 1947-ben takarították el, ma az InterContinental áll a helyén.
Bécsi kapu
A Bécsi kapu térről induló kitörés nem sok esélyt hagyott a környéknek az utolsó percekben - a képeken a Fortuna utcát látjuk a Bécsi kapu tér felé nézve, szemben pedig az Magyar Nemzeti Levéltárat. Az épület terveire Petz Samu műegyetemi tanár kapott megbízást 1912-ben. A romantikus, historizáló stílusú épület munkálatai 1913-ban kezdődtek, de csak az első világháború után fejeződtek be, a beköltözés pedig 1923-ban történt meg. 1945 telén számos bomba és tüzérségi találat érte az épületet, ráadásul egy német katonai kórházat is betelepítettek a falak közé, amely tovább növelte az épület siralmas állapotát. A nyugati szárny és az olvasóterem egy része romba dőlt, a torony pedig olyan mértékig megrongálódott, hogy nem is tudták helyreállítani. Mellette Buda legrégibb evangélikus temploma, az 1895-ben épült Budavári evangélikus templom áll, mely szintén jelentős károkat szenvedett az ostrom alatt, a homlokzatán kívül szinte az egész megsemmisült. A jobb oldalon látható, Fortuna utca 25. száma alatt álló ház még a középkorban épült, és már Buda 1686-os ostromát sem viselte jól. A helyén álló épület romjait a XVIII. században beépítették a kis barokk házba, amely ma is híven tükrözi a Budai Vár középkori építészetét.
Műcsarnok
A 1896-os millenniumi ünnepségekre elkészült Műcsarnok szintén megszenvedte az ostromot. 1944. július 2-án egy célt vesztett támadás súlyos pusztításokat végzett a Városligetben, ekkor kapott találatot a Műcsarnok is. Aréna úti (ma Dózsa György út) szárnya leomlott, üvegteteje megsemmisült.
József körút-Baross utca
A József körutat január 13. és 15. között foglalták el a szovjet csapatok. A képen a József körút-Baross utca kereszteződése látható. A két saroképület (a bal oldali a mai Stex-ház) ma is hasonlóan néz ki. Látszik, hogy bár a környéken heves harcok dúltak, a szovjet csapatok jóval könnyebben elfoglalták, mint a belvárost vagy a budai belső kerületeket.
Kálvária tér
Az Orczy térhez közeli Kálvária tér már január 13-án a szovjet csapatok kezére került. A gyors továbbvonulás eredményeképpen a Losonci utca sarkán álló háznak még az erkélyei is megmaradtak, a mai napig felismerhető a tér majd összes háza.
Kálvin tér
A Kálvin tér jelentősen átalakult, igaz, ennek a későbbi metróépítés, és nem egyedül az ostrom az oka. A tér ugyanis jelentősen megszenvedte a harcokat, bár a megmaradt épületeket többé-kevésbé sikerült helyreállítani. A Budapest legfontosabb református templomaként ismert Kálvin téri templomtól a Nagycsarnok irányában lefelé haladva még az 1922-ben Fenyves Dezső kereskedő által épített áruház is megmaradt, ebben működik ma a Városkapu üzletház. A szemben lévő házsor is felismerhető, bár a timpanonok és az erkélyek mintha megfogyatkoztak volna.
Lánchíd
A képeken a Lánchíd látható az Alagút tetejéről nézve, háttérben a Duna-korzó lerombolt szállodái és épületei. Az ostrom alatt a főváros összes hídját felrobbantották, utolsóként január 18-án az Erzsébet hidat és a Lánchidat. Bár a robbanóanyagot a híd összes lánckamrájába elrejtették, csak a pesti hídfő körüliek robbantak fel. Először a pesti oldal, majd a híd közepe szakadt be, a budai rész "csak" kettétört és a vízbe csúszott. Az újjáépített hidat 1949 novemberében adták át a forgalomnak.
Műegyetem
Mivel Újbudának a Gellért tér környéki része csak február 10-én, három nappal az ostrom vége előtt esett el, a környék szörnyű állapotban volt a harcok után. A Műegyetemen még decemberben bomba robbant, és mivel a stratégiailag fontos Gellérthegy pont a háta mögött található, így a szemközti pesti oldal állásaiból folyamatosan lőtték a szovjet csapatok.
Nyugati tér
A Nyugati tér (akkoriban Berlini tér) a Váci út felé, a mostani felüljáró alól. A pályaudvarok kiemelt célpontnak számítottak az ostrom alatt, a Nyugati január 15. és 17. között cserélt gazdát. Valószínű, hogy a kép vagy egy korábbi légitámadás, vagy a front átvonulása után készült, hiszen a harcok alatt a civil lakosság nem nagyon ment az utcára - hacsak nem vízért vagy egy-egy friss lótetemért. A képen a Váci út-Kádár utca sarok látható, és ha alaposan megfigyeljük a két képet, feltűnik, hogy a Váci út 2.-nek az ostrom viszontagságai és a lángok ellenére is megmaradt az eredeti homlokzata, akárcsak a szomszédos Váci út 4.-nek. Meglepő módon ezeknek az épületeknek valószínűleg többet ártott az 1980-ban átadott Nyugati téri felüljáró.
Szervita tér
A Szervita tér a Bárczy István utca felé nézve. Jobbról a Városház utca torkolata a Városházával - ami két képen viszonylag keveset változott, még az ereszcsatora is ugyanott található. A belvárosi Szervita tér a Belvárosi Szent Anna templomot és rendházat alapító szerzetesrendről kapta jelenlegi nevét, egy időben Martinelli térnek is hívták. Az ostrom utáni képen jobb oldalt a Városháza áll, balra pedig a Teleki-palota erősen megrongálódott épülete. Az egykori Teleki-palotában a kor elitje élt, olyan lakókkal, mint gróf Teleki László, gróf Bethlen András, gróf Bethlen István és gróf dr. Khuen-Héderváry Károly. Az épület olyan súlyosan megrongálódott a harcokban, hogy 1949-ben lebontották. Helyén évekig játszótér volt, majd 1972-ben ide építették az OMFB irodaházakat és az INTERAG parkolóházat. Az épületet 2017-ben lebontották, a második képen a most épülő, hét emeletes, mélygarázst és luxuslakásokat is magába foglaló Szervita Square Building építése látható.
Táncsics Mihály utca 1.
A Táncsics Mihály utca 1. (akkor Verbőczy utca) és a Boldog XI Ince pápa utca (akkor Ibolya utca) sarkán álló épület két, török harcok után összeomlott ház helyén emelték a XVIII. században díszes, késő barokk formában. Az épület 1922-től a II. világháborúig az angol követség épületeként szolgált. 1942-től az embermentő svájci diplomata, Carl Lutz rezidenciája volt, aki szenvedélyes fényképészként dokumentálta a korabeli hétköznapokat és az ostrom utáni állapotokat is. A képek közül pár éve a Fortepan közölt néhányat, így meglehetősen jól dokumentált az ostrom pusztítása. Az épületet 1970-ben állították újra, jelenleg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal használja.
Üllői út- Máron utca sarka
Az Üllői út és a Máron utca sarka. Az Üllői út ezen szakaszán ( az Orczy-kert és a Klinikák között) húzódott a frontvonal január 13-án. Az Üllői úton felfelé haladó szovjet katonák és az őket viszonylag nyugodtan szemlélő civilek azt feltételezik, hogy a kép még az ostrom alatt, de már a környék szovjet kézre kerülése után készült. A házak homlokzata és díszei nem sokat változtak a két képen, az elsőn pedig azt vehetjük észre, hogy a látható károk mellett az ablaküvegek például épen maradtak, ami a belsőbb kerületekben és a budai oldal központi részén szinte elképzelhetetlen volt.
