Mázli, hogy a Várkert Bazárból a Várba felvezető lift éppen nem működik, mert így egy titkos csigalépcsőn jutottunk fel a Vár északi oldalához, ahonnan egy majd kétórás séta keretében jártuk be a Várnegyed ismert és kevésbé ismert helyeit. A Budai Várséták tematikus sétáiból kaptunk egy kis ízelítőt, ahol azt is megtudtuk, hogy Erzsébet királynénak egykor alpesi sziklakerttel kedveskedtek, a Mátyás-kút alatt a Habsburgok családi kriptája van, és kiderült, mit ábrázol a Hollós kapu.
Nincs olyan cikk vagy séta a budai Várnegyedről, amelyik ne érintené az olyan ikonikus épületeket, mint a Budavári Palota, a Mátyás-templom, a karmelita kolostor vagy a Várkert Bazár, de pont ezek azok a helyszínek, ahol minden alkalommal a turisták bámészkodó seregébe botlunk. A Várhegy viszont sokkal több mindent, izgalmasabb történeteket és helyszíneket tartogat, mint a már jól ismert épületek, úgyhogy érdemes néha eltérni a „kihagyhatatlan látnivalók” listájától és felfedezni a budai Vár titkosabb részeit.
A Vár 800 éves történelme a különféle tematikák végtelen láncolatát adja, úgyhogy a Budavári Palota és az uralkodók története mellett a polgárváros, a budai zsidóság, a számtalan legenda vagy épp a 60-as évek fiatalságának történetére felfűzve is bebarangolhatjuk a környéket.
Sétánkat a Várkert Bazár neoreneszánsz kertjéből indítottuk, ahonnan még rálátni arra a japánakácra, amit József nádor hozatott Itáliából. A fa nem a kétszáz éves múltjáról ismert, hanem a fa alatt gyülekező Nagyfa galeriről, vagyis azokról a fiatalokról, akik nem voltak elég szalonképesek ahhoz, hogy bejussanak az Ifiparkba. A várhegy nyugati lejtőjén a reformkor idején alakult ki a királyi várkert, és mivel a nádor értett a botanikához, a japánakácon kívül rengeteg más növényt is hozatott ide.
Arra valószínűleg nem gondolunk, hogy a Habsburgok „magyar” ágának tagjai a budai vár alatti kriptában nyugszanak. Az egyik legfotózottabb turistalátványosság, a Mátyás-kút alatt van a nádori kripta, ami eredetileg a Szent Zsigmond-templom altemploma volt, és Mária Terézia idején alakították át kriptává, de ekkor még nem az uralkodócsalád, hanem a palotaszemélyzet temetkezési helye volt. A kripta bejárata a Magyar Nemzeti Galéria egyik kiállítóteréből nyílik, azonban csak vezetett séták alkalmával látogatható.
Mi egy titkos csigalépcsőn értünk fel a keleti várfal kapujához, ami eredetileg nem is itt volt és nem is a falhoz tartozott, hanem a Buda felszabadítása után épült fegyvertár épületéhez. Amikor megindult a királyi palota bővítése és átalakítása, akkor ezt az épületet elbontották, kivéve a barokk kaput, ami annyira megtetszett Hauszmann Alajosnak, hogy beépítette a déli kortinafalba.
A Főőrség és a Lovarda épülete mellett Hauszmann még egy magyaros stílusú parasztházat is tervezett Sissinek a várkertben, ami előtt egy alpesi sziklakertet is kialakítottak. Nem csak nevében volt alpesi, ugyanis a földet és a növényeket is az Alpokból hozatták, és a havasi gyopár kivételével – pamutból készült verziókkal szórták tele a kertet – minden növény élt és virult a déli rondellánál, a korabeli folyóiratok pedig arról cikkeztek, hogy hatalmas jégtömbökkel késleltették a virágzást.
Ma egészen máshogy fest a Várnegyed, és a Budavári Palotanegyeden is sokkal nagyobb területet értünk, mint I. Ferenc József, a reformkor vagy épp a középkor idején, ekkor még a mai Hollós – eredetileg Koldus – kapunál volt a határvonal. A kaput viszonylag ritkán látjuk zárva, de ha egy szerencsés véletlen során mégis a zárt kapuba ütközünk, akkor Budapest térképe rajzolódik ki előttünk.
Buda városát IV. Béla alapította, és ekkor telepedtek le a kapun kívüli területen a magyarok, a németek és a zsidók is. Buda első zsidó negyede a mai Dísz tér és Szent György utca környékén volt, zsinagógájának alapját pedig 2005-ben véletlenül, a távhővezeték javításakor találták meg a Palota út alatt. A közösség temetője is a közelben volt, a mai OTP-lakóház alatt, innen került elő az ország legkorábbi sírköve, 1278-ból.
Amikor Luxemburgi Zsigmond belekezdett a palotaépítkezésekbe, a budai zsidóságot átköltöztette a mai Táncsics Mihály utca területére, ahol egy gótikus zsinagógát is felépítettek, melynek maradványai ma a föld alatt vannak. A zsinagóga mellett egy középkori zsidó imaház is van ebben az utcában: az egykori prefektúra épületében, ráadásul ez a mai napig működik. A ház alapjai még a város alapításakor épültek, az imaház boltíves termét a 14–15. század körül alakították ki, és eredetileg a prefektúra tanácsterme volt, majd a török hódoltság ideje alatt lett a szefárd közösség imaháza.
Ezernyi más dolgot lehetne még kiemelni a budai Várnegyed kevésbé ismert történetei közül, úgyhogy ha még több mindenre kíváncsiak vagytok, akkor érdemes ellátogatnotok a Budai Várséták programjaira.
