Azóta várom, hogy elkészüljön ez az épület, mióta először megláttam a látványterveket, mert annyi érdekes részlet volt bennük, hogy kíváncsi voltam, vajon akkor is ilyen lesz-e, miután megépül. Félmillió pixelből álló fém rácsháló, ami olyan, mint a csipke? És mi ez a gördeszkapálya forma? Föld alatti bemutatótér és menő tetőkert, amire ráadásul még fel is mehetünk? Megannyi kérdés volt bennünk, de miután bejutottunk a végre tényleg elkészült Néprajzi Múzeum új épületébe, meglepődve láttuk, hogy mindez tényleg lehetséges. Én még a klasszikus múzeumok világában nőttem fel, és sokáig el sem tudtam képzelni, hogy ennyire játékos is lehet egy múzeumi épület, ahogy a mai napig meglepődöm azon, hogy egyre több kiállítási tárgyhoz hozzáérhetünk, holott pont ez a két „elem” az, ami igazán vonzóvá teszi a látogatást.
Annak ellenére, hogy 150 éve alapították meg a Néprajzi Múzeumot, egészen mostanáig nem volt rendes kiállítóhelye, mert bármennyire szerettük is a régi épületét, vagyis az Igazságügyi Palotát a Kossuth téren, az a monumentális historikus palota nem volt ideális egy múzeum számára. Nem teljesen új gondolat, hogy az intézmény új otthona a Városligetben legyen: a gyűjtemény először az 1896-os Millenniumi Kiállításon, a Néprajzi Faluban mutatkozott be a nagyközönség számára, és hosszú évekig itt is maradt, az Iparcsarnokban helyezték el.
A múzeum gyűjteménye mára már eléri a 250 ezer darabot, amiben nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem a világ minden tájáról találunk valami izgalmasat.
A múzeum gyűjteménye mára már eléri a 250 ezer darabot, amiben nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem a világ minden tájáról találunk valami izgalmasat.
Az épület főlépcsőjén lesétálva feltárul előttünk a kerámiák színkavalkádja: a 4000 műtárgyat felvonultató Kerámiatér, ahol nemcsak az itthon jól ismert korondit látjuk, hanem Afrikából és a Távol-Keletről származó műtárgyakat is. Sőt, ez a kiállítótér nyitvatartási időben ingyenesen látogatható. Aki viszont lépcsőzés közben átnéz az üvegfalon, az egy másik kiállítás egy szeletébe is belát, ez a ZOOM, ahol interaktív módon, különböző nézőpontokból ismerjük meg a múzeumi gyűjteményt.
A kivetítőkön azt látjuk, ahogy a kurátorok egyre jobban belenagyítanak, mondjuk, egy maszkba vagy egy borotvatartóba – utóbbiak díszítése annyira részletgazdag, hogy én hosszú percekig tanulmányoztam őket –, de továbbhaladva már a pozitív-negatív fogalmak mentén rendezték a teret, így eredeti sajtkészítő formákat, mézeskalácsformákat és kékfestőmintákat és azok kiöntött verzióját látjuk – ezeket meg is tapinthatjuk. Ebben a térben látható a Néprajzi Múzeum egyik legnagyobb tárgya is, az egyetlen fatörzsből faragott, 7 méteres bödönhajó – a látogatók feje felett.
Megérkeztünk címmel nyílt meg a múzeum első időszaki kiállítása, amelynek érdekessége, hogy 30 kurátor választotta ki az itt bemutatott több mint száz tárgyat, ráadásul ezek között bőven találunk olyanokat, amik eddig még sosem hagyták el a raktárat. Egzotikus kultúrák és a magyar paraszti világ emlékei együttesen jelennek itt meg: sárközi párta – ez a mi személyes kedvencünk volt –, japán szamurájkard, cifraszűr és rutén templommodell is van. A megismerés élményét pedig csak mélyítik a videós tartalmak, az interaktív táblák és a kiállítótérben megszólaló zene.
Az Ötvenhatosok terétől sétálva kissé becsapós a látvány, ugyanis a szürke homlokzat nem tűnik olyan óriásinak, mint amilyen valójában, de ahogy a Felvonulási téren, jobban mondva a Városligeti Promenádon egyre közelebb sétálunk, úgy tárul fel előttünk az épület. A homlokzatán nagyjából félmillió pixelből álló fém rácsháló van, melyen a múzeum magyar és nemzetközi gyűjteményeiből válogatott néprajzi motívumok jelennek meg. A pixeleket egy speciális robot helyezte be a lézervágott alumínium rácsszerkezetekbe, ezt viszont nem kell túlmisztifikálni, ha egészen közel megyünk az épülethez, akkor látjuk, hogy kis kockákról van szó.
A Városliget szélén álló épület egyfajta Liget kapujaként szolgál, visszautal azokra az időkre, amikor még a Városligeti fasor vezetett be a Ligetbe.
A Városliget szélén álló épület egyfajta Liget kapujaként szolgál, visszautal azokra az időkre, amikor még a Városligeti fasor vezetett be a Ligetbe.
A látványos két szárny a virágzó növényekkel és fákkal két, egymásba fonódó domboldalt idéz, bár én továbbra is egy skatepark elemét és a gördeszkával suhanó fiatalokat látom magam előtt. Akinek nincs tériszonya és felmegy az oldalsó fémlépcsőkön az épület legmagasabb pontjára, az nemcsak a városligeti hőlégballont, de a budai hegyeket is látni fogja.
A kiállítótér mellett a 7300 négyzetméternyi parkfelület az épület legjobb eleme, ahol nemcsak padokra, de a fűbe is leülhetünk, olvashatunk és pihenhetünk. És pont ez a gyenge pontja is: hiába a színes virágok, a lombos cserjék és a fű, a tetőkertben állva semmi árnyékot nem találtunk, így pihenésre egyelőre a Városliget többi részét javasoljuk.
A nyitóhéten keddtől vasárnapig hosszabbított nyitvatartással, este 8 óráig látogatható a múzeum.
