Azok a „sokszáz hétfőreggelek” sokkal élvezhetőbbek, ha már korán reggel a Gellért-hegy gyomrában kezdünk, és egy olyan térben sétálunk, ahova évente egyszer van lehetőség lejutni: a Gellért-hegyi Gruber József víztároló medencéiben. A nyúlánk oszlopok, betonfalak és a kísértetiesen pislákoló fények között úgy éreztük magunkat, mintha egy világvége után játszódó történet szereplői lennénk, holott Budapest vízellátásának központi helyszínén voltunk – csak épp leeresztették a vizet.
Amikor pár éve olvastam Egressy Zoltán Hold on című regényét, valami hasonlóan hideg, szürke, vizes és betonnal teli világot képzeltem el a disztópikus történet helyszíneként, mint amilyen a Gellért-hegyi víztároló is. A hatalmas, 40 000 köbméteres medencetérbe – amiből kettő van – belépni olyan érzés volt, mintha egy kihalt tájon bolyonganánk. A nyúlánk betonoszlopok akár egy leégett erdő megkövesedett csonkjai is lehetnének, de eszünkbe jutott az atomrobbanás utáni világ is, a sötétséget és derengő fényt kísérő szüntelen moraj pedig csak ráerősített a földöntúli, olykor hátborzongató atmoszférára.
A főváros ivóvizét rejtő víztárolót 1974-ben kezdték építeni, és egyáltalán nemcsak úgy találomra jelölték ki a helyét a hegyen, hanem mert pont az ellátott terület központjában van. Sőt, a jelenlegi víztárolóhoz viszonylag közel, a Kelenhegyi úton már volt egy (1904-ben épült) víztároló, így észszerűnek tűnt a környéken kialakítani az újat. A pesti alapzónát, vagyis egészen a XVIII. kerületig terjedő részeket ellátó tároló tervezése két évet ölelt fel, és a tervezők viszonylag sokat kísérleteztek azzal, hogy a hatalmas tárolókban mégis mi legyen a vízzel, hiszen ahhoz, hogy folyamatosan megfelelő minőségű ivóvízhez jussunk, nem állhat egy helyben.
A víz áramlását a tér oldalán lévő vékony lamellák, illetve kilyuggatott falak segítik, így mindig tiszta és jó minőségű ivóvizet kapunk, ami egyébként nem közvetlenül a Dunából érkezik, hanem a csepeli víztisztítóból – a vízművek tervezésekor pedig mintha kötelező lenne a disztópikus, „csernobili”
környezet megalkotása, ugyanis a csepeli helyszínnek is hasonló a légköre. A hatalmas, ötezer négyzetméter alapterületű fenéklemez elkészítésén 200 ember dolgozott, három műszakban, összesen 41 órán át, megállás nélkül. Az elkészült medencék külön-külön 80 000 köbméter víz tárolására képesek, de általában csak 50 000 köbméterig szokták megtölteni őket.
Az oszloptenger mögötti, elzárt helyiségbe belépve olyan volt, mintha egy horrorfilmbe csöppentünk volna: a sötét, rozsdafoltokkal teli és nyirkos szoba akaratlanul is előhívta a kínzókamrák világát, de minimum a pszichiátriai intézetek zárt osztályát. Még abba a hatalmas csőbe is bemásztunk, ahonnan a víz érkezik, a sötétségbe vezető lyukról én, mondjuk, erősen asszociáltam a Kontroll egyik ikonikus jelenetére, ahol Csányi Sándor karaktere felfedezi a lyuk mélyén kuporgó csuklyás alakot.
A Gellért-hegyi Gruber József víztárolót a Fővárosi Vízművek által szervezett nyílt napokon lehet csak meglátogatni, ám a helyek mindig gyorsan betelnek, ezért érdemes követni Facebook-oldalukat, ahol a leghamarabb értesülhetünk az új időpontokról.
