Megnéztük a pálosok csodás barokk könyvtárát, és még harmóniumot is hallgattunk

Különleges sétán vettünk részt az Imagine szervezésében, ugyanis két tematikus séta, a Randevú a hangszerek királynőjével és az Egyházi dokumentumok, melyek megváltoztatták a világot program egy-egy helyszínét néztük meg. A két séta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyével közösen jött létre, melynek célja, hogy olyan egyedülálló helyszínekre is bejuthasson és olyan kincseket is megismerjen a nagyközönség, melyek a hétköznapok során rejtve vannak előlünk. 

A Belvárosi Plébániatemplom harmóniumát egy egyszerű látogatás alkalmával valószínűleg nem halljuk, és ha épp nem turistáskodunk, akkor lehet, hogy Pest legkorábbról fennmaradt freskóját sem vesszük észre. A szentélyt körüljáró folyosón, a főoltár mögött látható a Trónoló Madonna freskó, ami a 14. század elején készült, és teljesen véletlenül, a templom felújítása során találták meg. A gótikus fali fülkék legtöbbje ma üresnek tűnik, de a középkorban mindegyikben egy-egy bibliai jelenetet vagy szentet ábrázoló freskó volt, hogy az írni-olvasni nem tudók is megismerjék és értsék ezeket a történeteket.

Miután időutaztunk egyet a római kortól a középkori emlékeken át egészen a reneszánszig, sétavezetőnk – Lendvai Gyula kántor – egy mini-orgonakoncertet is adott nekünk. Sőt azt is megtudtuk, hogy már a rómaiak is használtak orgonát, akkor, amikor a keresztények kivégzésére került sor az arénákban.

A várva várt „attrakció” csak ezután jött, amikor átsétáltunk a Központi Papnevelő Intézethez, hogy belépjünk a város legelzártabb könyvtárába: a Pálos Könyvtárba. Könyvrajongóként eleve van egy vonzódásunk a könyvtárak iránt, ami csak növekszik, ha ott ősnyomtatványokat – a 13. századból származó, még szedésnyomással készült nyomtatványok – és réges-régi könyvkülönlegességeket találunk. De hogy az ámulat még nagyobb legyen, a Pálos Könyvtár gyönyörűen faragott berendezése egyáltalán nem utólag visszaállított, mint a Szent István-terem a várban, hanem minden része a barokk korból való. 

Amikor a török kor után megkezdődött a város újjáépítése, a pálosok a mai Egyetem tér környékén kaptak telkeket, így felépült a templom és a rendház épülete – ez ma a Papnevelő Intézet –, benne a könyvtárral. A pálosok egyébként a templom és a könyvtár faragását is saját maguk készítették – kb. tíz év alatt –, mert elég hamar rájöttek, hogy olcsóbb, ha kitanulják a szakmát és saját faragóműhelyt nyitnak. 

A tölgyfából készült bútorzaton és a hatalmas ajtón – ennek a fele csak álajtó – csodaszép faragások láthatók: virágok, levelek, kanyargó indák, a polcrendszerben pedig „titkos” asztalkák, toll- és tintatartó fiókok kaptak helyet. 

Ma a könyvtárban 7000 kötet van, ami valójában 14-15 ezer művet jelent, mert esetenként 3-5 művet is egybekötöttek, ezek között van 15 ősnyomtatvány és egy 1657-ből származó poliglott biblia – melyben nyolc nyelven olvashatjuk a Szentírás szövegét. Ez egy zárt, védett, muzeális gyűjtemény, ahová leginkább csak kutatók léphetnek be, és ők is csak a tavaszi–nyári időszakban, mert a könyvtárban nincs se fűtés, se páraelszívás, ezért a téli időszak párakicsapódása erősen rongálná a könyveket és a bútort.

A könyvtár 1770-re készült el, de nem használhatták sokáig, mert 1780-ban II. József rendeletben megtiltotta a nem tanító és nem betegápoló rendek utánpótlását, sőt, a kolostorokat és a tulajdonukban lévő ingóságokat is elvette tőlük – így a pálosoktól is. 1786-ban egy délután rajtaütésszerűen jelentek meg a katonák a kolostornál, a szerzeteseket elűzték, az értékeket pedig szétszórták – a műkincseket a királyi kincstárba vitték, a könyvtár állományát pedig beolvasztották az Egyetemi Könyvtáréba. Az épület innentől kezdve különféle hivatalok otthona volt. 1802-ben gróf Széchényi Ferenc tulajdonába került, aki itt hozta létre a Nemzeti Múzeumot, és itt volt az Országos Széchényi Könyvtár első otthona is.