A Rozsdatemető ma már nem kifejezetten ismert regény, pedig megjelenésekor, 1962-ben igazi szenzációnak számított. Az ötven éven átívelő családtörténetet nevezték már családregénynek, szociografikus írásnak, sőt oknyomozó szövegnek is – alapvetően azonban egy olyan regénnyel van dolgunk, mely egy egyszerű munkáscsalád, a Hábetlerék életét járja körül az I. világháború idejétől a 60-as évek elejéig. A regény egyik kulcsa, hogy a családdal csak megtörténnek az események, nem cselekvő hősök állnak a középpontban – viszont amíg élik az életüket és átzúg rajtuk a 20. századi magyar történelem majd ötven éve, keresztül-kasul bejárják Budapestet. Bár alapvetően nem trónol a mai sikerlisták csúcsán, a Katona József Színház 2019-ben elővette, leporolta és Rozsdatemető 2.0 címmel színpadra tűzte – megtoldva a családtörténetet még 50 évvel. Az előadás iránt óriási volt az érdeklődés, és valószínűleg többen levették a polcról a rég elfelejtett regényt is. Hétvégi alternatív városnézéshez pedig tökéletes ötlet végigjárni a regény helyszíneit.
A regény elejének fontos helyszíne egy vendéglő a Ligetben, mely ugyan csak kétszer szerepel a könyvben, mégis innen indul el minden – itt találkozik ugyanis Hábetler János szabadnapos katona Pék Mária cselédlánnyal. Fejes Zöld Vadásznak nevezi a helyszínt, az ihletet azonban valószínűleg a Kéményseprő Nagyvendéglőből merítette. A kerthelyiséges vendéglőt a 20-as évek második felében tulajdonosa, Gráf János nagyon felfuttatta, pedig akkoriban a Dózsa György úton (akkori nevén Aréna úton) több hasonló jellegű vendéglátó is működött. A Kéményseprő a Dózsa György út és a Szondi utca sarkán állt, a 70-es években bontották le – helyén ma a Liget Szálló áll.
Hábetler egy váratlan terhesség miatt elveszi Pék Máriát, majd megkezdik életük egy kilátástalan évét, mikor ágyról ágyra járva élnek. A háború utáni évben és az őszirózsás forradalom alatt éltek a Bajza utcában, annál az ügyvédnél, akinél a feleség szolgált, a Fiumei úton, egy sírköves pincéjében, majd ismét egy cselédszobában, a Wesselényi utcában. Az áldatlan állapotnak a kiutalt lakás vet véget, melyet a családfő munkája miatt kapnak a Lenke úti barakklakótelepen. A 20-as évek közepén létrehozott barakklakótelep a mai XI. kerület területén volt, a következő pár év itt játszódik, a mai Bocskai út, Nagyszőlős utca, Daróczi út környékén.
A Lenke úti szükséglakótelepet a 20-as évek közepén kezdték építeni, majd a 360 (deszkafalú, meszelt kátránypapírral borított) szoba-konyhás lakásba eleinte főleg a szegényebb rétegeket, később (Trianon után) a határon túli magyarokat költöztették. A szereplők kedves szórakozása a szomszédos Ringer Szanatórium betegeinek a bámulása vagy a szurkolás a közeli focipályánál – persze ingyen, a kerítésen kívül. Az egykori Ringer Szanatórium épületeinek egy része még ma is áll. A hatalmas területen lévő épület az Ibrahim utcában volt, majd 1933-ban megvásárolta a ciszterci rend. Tőlük az államosítással elvették, majd 2005 októberében ismét visszakapták a korábban a kerületi Szent Imre Gimnázium tanárainak fenntartott lakhelyet. Aki meg szeretné nézni, honnan lesték a regénybeli családtagok a pszichiátriai lakókat, az az Aga utca 3. szám felé vegye az útját.
A másik helyszín, a Linum Tauszig Sámuel és Fiai futballpálya pedig a mai Függetlenségi park helyén állt.
A könyvnek ezen a szakaszán feltűnik még a Váli utcai iskola is (ma József Attila Gimnázium) és a Bartók Béla út is, amit 1920 és 1945 között Horthy Miklós útnak neveztek.
A család következő – immár többé-kevésbé végleges – lakhelye Pesten volt, a Nagy Fuvaros utcában. A II. János Pál pápa és a Mátyás tér között húzódó utca (a Népszínház utca közelében) már akkor is nagyon színes környéknek számított. A Nagy Fuvaros utca a 18. században kezdett kiépülni, és megmaradt a kispolgárság lakhelyének. A környéken sok kispénzű iparos és vállalkozó zsidó élt, sokan fuvarozásból – innen a Nagy Fuvaros és a Bérkocsis utca neve is. A könyv szereplői nagyjából rímelnek a környéken lakó kisiparosokra, proletárokra, sőt a környéken lakó jelentős számú zsidóságot is reprezentálja Reich bácsi, a templomi énekes – a Nagy Fuvaros utcában található Józsefváros legnagyobb zsinagógája – és lánya, Hábetler Jani szerelme, Kató is. Bár a második generáció el-elköltözik Pesterzsébetre, a Nagymező utcába, Budára, de az ostrom idejét leszámítva a bázis végig a Nagy Fuvaros utca marad.
A háború utáni, új világba főleg a két fiatalabb lány barátain és szabadidős tevékenységén keresztül kapunk bepillantást. Hajnalka és Eszter gyakran váltakozó udvarlóikkal általában valamelyik, a korban népszerű pesti cukrászdában vagy szórakozóhelyen randevúznak – így kerül elő az Ifjúság presszó, a Corvin étterem, a Bristol, az EMKE és többször a Hauer cukrászda is. Az 1896-ban nyitott, Rákóczi úti cukrászda a kor egyik kedvelt találkahelye volt, azon kevés regénybeli helyszínek egyike, melyek nagyjából ma is úgy néznek ki, mint alapításuk körül vagy épp a hatvanas években.
