Ki kicsoda: épp 100 évvel ezelőtt kapta a nevét a Blaha Lujza tér, na de ki volt EMKE?

Az EMKE nevet ma már egyre kevesebben használják, és még közöttük is alig találni olyat, aki pontosan tudja a név eredetét. Nem az Emília becézett alakjáról van szó, amiből ráadásul még egy i betű is kimaradt, hanem az EMKE egy betűszó, ami egy egykori civil szervezetre utal. De ne rohanjunk ennyire előre.

A Blaha a XX. század elejéig egyáltalán nem festett térként. A városnak ez a része akkoriban még nem volt belváros, hanem inkább a külváros része. A komolyabb épületeket is csak a XIX. század második felében kezdték el ide sorra felhúzni. A fejlesztés része volt, hogy ide álmodták meg a nemzet színházát is, a Népszínház pedig 1875-re lett kész (1908-ban nevezték át Nemzeti Színházra). Ez a tény a környék fejlődésére is óriási hatást gyakorolt: a terület nem számított többé külvárosnak, és a folyamatos beruházások miatt egyre inkább kezdett egy térre, sőt egy központi helyen lévő térre hasonlítani. De neve még ekkor sem volt. Legalábbis hivatalos nem. 

Wassermann Jónás kereskedő nagyon jól érzett rá arra, hogy a környék lendületes fejlődése idővel kifizetődik majd, ezért 1894-ben kávéházat nyitott, és amikor annak nevén töprengett, arra jutott, összeköti a kellemest a hasznossal. 1885-ben Erdélyben alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) nevű civil szervezet, amelynek célja és feladata az volt, hogy gazdasági és kulturális szempontból megerősítse a magyarságot. Abban az időszakban, amikor Wassermann Jónás megnyitni készült a kávéházát, az egyesület már jelentős presztízzsel bírt, sőt olyannyira jól csengő névvel rendelkezett, hogy létezett például EMKE márkanévvel ellátott gyufa és gyertya (meg még egy csomó minden más) is a piacon. Az élelmes vendéglős, aki tagja és egyben lelkes támogatója is volt az egyesületnek, ezért részben tiszteletből, részben pedig előnyös üzleti számításból, súlyos pénzekért megvásárolta a kávéháza számára a névhasználat jogát. A terve bejött, az EMKE híre gyorsan terjedni kezdett a városban, ő pedig hálából minden egyes kávé után 2 fillért fizetett az egyesületnek. 

A civil szervezet fénykora a 20-as évek közepétől kezdett leáldozni. A királyi Románia 1924-ben törvényt alkotott az egyesületekről és alapítványokról, mely leszögezte, hogy minden addig működő szervezet folytathatja tevékenységét, ám a királyság megszűnését követően, 1948-ban a kommunista Petru Groza-kormány betiltotta minden civil szervezet, köztük az EMKE működését is.

Az EMKE kávéház gyors felfutásában, rövid időn belül támadt népszerűségében az is szerepet játszott, hogy a Népszínház színészei is rendszeresen ide jártak, ha éppen nem léptek fel. És ki ne akarta volna bohém művészek társaságában múlatni az időt? Az EMKE évtizedekre meghatározó szereplőjévé vált a főváros kulturális és társasági életének. Még a kor egyik nagy slágere, Békeffi István és Lajtai Lajos Hétre ma várom a Nemzetinél című, 1928-ban írt örökbecsűje is megemlékezik az EMKE-ről. 

1918-ban aztán nagyot fordult a világ, és ez alól a tér meg a környéke sem volt kivétel. Az utcák el- és átnevezéseinek kérdése ekkoriban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) hatáskörébe tartozott. Ebben az időszakban az elnök, Polónyi Géza javaslatára számos közterület nevének megváltoztatásáról döntöttek. 1920 elején jelent meg a már említett Fővárosi Közlöny hasábjain, hogy az addig névtelen tér is végre nevet kap. A nemzet nagy színésznője, az akkoriban épp 70. életévét betöltő, és a környéken lakó Blaha Lujza lett a névadó, akit teljesen meghatott a döntés. Pláne, hogy az utcatáblákat a művésznő névnapján, márciusban helyezték ki. 

Mindezek ellenére az EMKE elnevezés nem kopott ki a köztudatból, sőt csak erősödött, vagy minimum párhuzamosan futott a Blahával. A kávéházat közben 1949-ben államosították, a színház épületét pedig 1965-ben lebontották. A 60-as években zajlott a metróépítés, melynek részeként kialakításra került az aluljáró, amit, a megállóval egyetemben, csak EMKE-nek nevezett a dolgozó nép. Aztán az alternatív elnevezés lassú, ám biztos fokozatossággal kikopott a köztudatból. Bár még manapság is találkozhatunk olyan, jó részt idősebb budapestivel, akinek a Blaha Lujza tér inkább EMKE, azért a rendszerváltásra – de lehetünk megengedőbbek is –, az ezredfordulóra már elsősorban csak a várostörténeti emlékezet őrizte meg az egykori nem hivatalos nevet. 

A témához tartozik, hogy az EMKE civil szervezet1991-ben újraszervezte önmagát, és nem, hogy a mai napig működik, de Erdély egyik legjelentősebb és legtekintélyesebb közművelődési szervezete. Többek között újjászervezte a teljes erdélyi magyar civil szférát és életre hívta a Magyar Házak láncolatát is a szórványban. Jelenleg közel 70 fiók- és társszervezettel rendelkezik. De az EMKE kávéház emlékezete is megmaradt: a legutolsó tulajdonosok leszármazottja a neten egy emlékoldalt üzemeltet, ami nem csak a legendás helyről szól, hanem a hajdanvolt budapesti kávéházi életről is. És az sem titok, hogy a Blaha Lujza téri Burger Kinget is EMKE-nek hívják.