A hátrahúzott homlokzatok világa – Még több franciaudvaros bérház Budapesten

A franciaudvaros, vagyis a cour d'honneurös bérházak a kiegyezés után, Budapest létrehozásakor jelentek meg, az egyik legkorábbi (1876) a Szentkirályi utcában található, és egészen a II. világháborúig találunk rá példákat. Ezeknél a bérházaknál a „homlokzat egy része (a közepe) az utcavonaltól visszahúzódik (vagyis egy kifelé fordított U alakú beépítést hoz létre), ezzel kis teret alkotva az utca felé” – olvasható Mártonffy Melinda könyvében. Mindig érdekes megnézni a dualizmus vagy a százéves épületek archív terveit és egykori fotóit, főleg összehasonlítani őket a mostani állapotokkal, de ennél egyel izgalmasabb, ha a házak vagy a lakók történeteit is megismerjük. 

A városegyesítés után beindult a főváros fejlődése, és az úthálózatok kiépítése mellett megjelentek a beépítés és a területfelhasználás szabályozására tett kísérletek is. Ennek egyik első példája a Sugár út – a mai Andrássy út – nyomvonalának kiépítése, ami mellett egységesen felépültek Budapest legszebb palotái, és ez most azért is érdekes számunkra, mert vannak köztük franciaudvaros bérházak is. Ha megállunk a Kodály köröndön, akkor nem is egy, hanem négy ilyen típusú épületet fogunk látni, amik noha stílusukban eltérnek, mégis illeszkednek a teret megalkotó Petschacher Gusztáv koncepciójába. Elképzelése az volt, hogy „a tér építészeti arculatát négy, nagyságban és tömegkialakításban hasonlóan megtervezett, monumentális lakóépület határozza meg, amelyek mindegyike előudvaros”.

Az építész francia mintára nemcsak az épületeket, de a teret is megtervezte, ráadásul úgy, hogy bevonta az épületekbe, így az egész szerves egészet alkotott. Elsőként a MÁV Nyugdíjintézet toszkán reneszánszot idéző bérházai épültek fel, ami a bécsi származású Petschacher első nagyszabású munkája volt, amik belül valójában három udvart rejtenek. Majd ezt követte a Kauser József által tervezett vörös téglás, tornyos neoreneszánsz palotaegyüttes a tér páratlan oldalán.

Az egyik kedvenc bérházunk a rózsadombi Bimbó úton található, ez az egyik első modern kori franciaudvaros bérház, ami mindennel fel volt szerelve, amire egy nagypolgári városi lakónak szüksége volt. A központi fűtés és a meleg víz nem hiányozhatott belőle, ráadásul a lakások tervezésekor arra is figyeltek az építészek, hogy minden társadalmi réteg igényét kielégítsék. Nemcsak a funkcionalitás miatt imádjuk, hanem a homlokzat ívesen kiugró üveg és fém zárterkélyeiért is, amik igazán különlegessé teszik az épületet.

Ha a budai oldalon maradunk, akkor a Margit körúton is érdemes körbenézni, mert itt is felfedezhetjük ezt a típust: egyrészt a Bauhaus stílusú dugattyús ház is ilyen, csak az üveghengerekben ingázó liftek elviszik a show-t, másrészt a Margit körút 31–33. és a Mechwart tér tömbjében álló pasztellház is franciaudvaros – sőt, az építészek annyira jól használták ki a telekadottságokat, hogy az épület mindkét oldalán ezt a kiképzést látjuk.

A Falk Miksa utca titokzatos luxuspalotáiról már írtunk korábban, de a szecessziós díszek, a Zsolnay majolikák és a hatalmas kovácsoltvas kapuk mellett a franciaudvaros bérházak is kifejezetten változatossá teszik az utcaképet. A 28–30. szám alatti hatalmas bérházegyüttest az ilyen típusú házairól már jól ismert Kollár József és Révész Sámuel tervezte, de míg az egyik épület tetőterében műteremlakásokat alakítottak ki, addig a másik legfelső szintje beépítetlen maradt. Az épületet Engelmann Zsigmond özvegye építtette, a házaspár egyébként rengeteget jótékonykodott, ráadásul elég sok Rippl-Rónai József-, Ferenczy Károly- és Vaszary János-képet gyűjtöttek össze.

A Reáltanoda utcában több épület előtt is érdemes megállni, amíg levágjuk az utat az Unger-ház és a Ferenciek tere között. Biztos, hogy mindenki nézte már szomorkodva a Szép utca és a Reáltanoda utca sarkán álló, omladozó Almásy-palotát, ahogy a kettővel arrébb lévő Kincsem-palotát is, és az is biztos, hogy legalább egyszer már mindenki felfigyelt a Reáltanoda utca 16. hátrahúzott homlokzatára. A Budapesti Férfiszabók Ipartestülete egykori székházának érdekessége, hogy annak ellenére, hogy építésére tervpályázatot írtak ki, nem a díjazott tervek valósultak meg. 

A Keleti pályaudvarhoz közeli Szinva utcában található kedves szecessziós épületekről elsőre nem mondanánk meg, hogy franciaudvarosak, de ha az Alpár utca felől belesünk a kerítésen, akkor észrevesszük a belső udvarra néző hátrahúzott részeket. Sőt, a tömbátvágással valójában ezek már a típus továbbfejlesztett verziói. A Dózsa György úton az egykori lőporraktárak helyén épültek fel ilyen típusú bérházak, amik elkerített kertjükkel kicsit olyanok, mint a kastélyparkok. A tömb 1913-ra készült el, Bárczy István főpolgármester bérházépítési programjának keretében. 

A Jászai Mari tértől induló Pozsonyi úti 2–18. tömbje Palatinus-házakként ismert, ami nem a margitszigeti strandról kapta a nevét, hanem építtetőjéről, a Monarchia legnagyobb építési vállalatáról, a Palatinus Építő és Ingatlanforgalmi Rt.-ről, de ha még mélyebbre ásunk a Palatinus név eredetében (ami 'főherceg'-et jelent), akkor még József nádor is eszünkbe juthat. A nádor úgy jön be a képbe, hogy a telkeknek eredetileg ő volt a tulajdonosa, amikre végül a beruházók pillanatok alatt felépítették a Vidor Emil tervezte épületeket. Az öt épületből álló tömb Jászai Mari térhez közel eső háza a Duna felé franciaudvaros, a többi épület között pedig egy magánutca vezet át, a korban pedig rendkívül komfortosnak számítottak a központi porszívó és a margitszigeti termálvíz bevezetésével.