Szerintünk nincs olyan (józan ésszel megáldott) budapesti, aki még sosem gondolkozott el azon, hogy mi rejtőzik a patinás pesti paloták elegáns homlokzata mögött. A Falk Miksa utca – régiségboltjaival és csodás egykori luxusbérházaival – olyan csemegét jelent, amely minden kíváncsi épületbarát fantáziáját feltüzeli. A Mesélő Házak túrájának segítségével bejutottunk az utca néhány csodás lépcsőházába, és annyi új információval gazdagodtunk, hogy nem bírtunk megállni, a séta után még hosszú órákra ott ragadtunk fotózni a környéken. A helyi lakók pedig – látva a lelkesedésünket – beengedtek minket még egy-két lépcsőházba, így nemcsak várositúráztunk, de egy kedves közösség vasárnap délutánjába is bepillantást nyerhettünk.

A Mesélő Házakról


A Mesélő Házak programjai mögött Szuhai Barbara idegenvezető áll, munkájának köszönhetően már hétféle séta közül válogathatunk, és a blogján is követhetjük várostörténeti érdekességekről szóló írásait. A különböző túrákon elsősorban épületek, lakóházak történetét ismerhetjük meg. A Falk Miksa utcai túra azért is különleges, mert itt viszonylag sok ház lépcsőházába bekukucskálhatunk.

Ha megnézzük Lipótváros még ma is rendkívül elegáns bérpalotáit, nehéz elképzelni a régi szeméttelepet és azt a sóhivatalokkal, dohányraktárral, távolabbi részein pedig malmokkal tarkított, csúnyácska városrészt, ahonnan történetünk indul. Pedig az eredetileg a Margit-szigeti apácák kezében lévő terület hosszú ideig így szerepelt Budapest életében. A főváros 1752-ben szerzi meg az apácáktól a lipótvárosi részt, a Falk Miksa utca környéke pedig ekkor kezd rohamosan fejlődni. Jóllehet a terület arculatát sokáig a Szabadság tér helyén álló, elnevezésében és külsejében egyaránt fantáziátlan Újépület uralta, ennek lebontásával és a 19. század vége felé, a mostani Agrárminisztérium felépülésével, majd az Országház 1904-es megnyitásával már mutatkoztak jelei annak a pazar eleganciának, amivel most azonosítjuk a városrészt.

A főváros ebben az időszakban vasmarokkal uralta a fejlődő Budapest építkezéseit, így természetes volt, hogy az Országház környéki épületeknek is rengeteg szabályozásnak kell majd megfelelniük. Zsúpfedeles házakat nem lehetett építeni, a különböző beruházóknak szóló adókedvezmények pedig egyértelművé tették, hogy itt bizony elegáns luxuspaloták fognak épülni.

A területet ekkoriban még Külső Nádor utcának hívták, így máris sokkal észszerűbbnek látszik a Falk Miksa utca egyik, körút felőli sarokházának kevésbé közkeletű elnevezése: Nádor-udvar. Helyszínünket csak 1910-ben nevezik el Columbo felügyelő állítólagos felmenőjéről – az akadémikus-politikus-újságíróról, aki egykor Sissit is tanította magyarra – Falk Miksa utcának. Az első névadás azonban nem volt hosszú életű, az utcát ugyanis 1943-ban átkeresztelik Juhász Andor utcára, majd 1953-ban Néphadsereg útja lesz, és csak 1990-ben kapja vissza régi nevét.

Na de menjünk is végig rajta, és ne felejtsük el a rövid leírások alatt (a galériára kattintva) végiglapozni a fotókat. Mi a házszámok szerint haladunk cikkünkben, de a helyszínen a Honvédelmi Minisztérium hatalmas épülettömbje miatt a számozás elcsúszik, az utca vége felé például a 17-es számmal szemben a 30-ast találjuk. 

Kossuth tér 13–15.

Fából vaskarikának hangzik, hogy Falk Miksa utcai túránkat a Kossuth téren indítjuk, de a fotókat látva bízunk benne, hogy megbocsátjátok nekünk ezt a kis vargabetűt. A neobarokk stílusú luxusbérház külseje mértéktartó, szinte szigorú, ennek oka, hogy olyan épületet kellett tervezni, ami méltó háttere lehet a téren álló Kossuth-szobornak. Az építkezés során az ablakok és az emeletek számát is megszabták, és a mészkőborítás sem szertelen művészi szabadság letisztult eredménye, hanem a városatyák komoly előírása volt. Az építész egyébként Málnai Béla, Lechner Ödön és Lajta Béla tanítványa, kiváló, modern szellemű épületek után főleg megélhetési okokból kanyarodik vissza a historizáló irányzatokhoz. A színpadiasság sem véletlen, Málnai ugyanis sokáig díszlettervezőként dolgozott, a hatalmas kandalló és az óriási, jéghideg kőpad sem valós használati tárgy, inkább az előtér eleganciáját emelik. A luxusbérház megrendelője a Magyar Állami Kőszénbánya Rt. (MÁK) volt, az építkezésben pedig olyan sztárkivitelezők működtek közre, mint a kapuzat vasindáit is készítő Jungfer Gyula vagy az üvegezésért felelős Haas & Somogyi cég. Most azonban megpróbáljuk nem ellőni egyetlen gigantikus anyagban az összes patronunkat, és amellett, hogy megígérjük, hogy hamarosan külön cikkben is bemutatjuk ezt a csodás épületet, haladunk tovább a Falk Miksa utca felé.

Falk Miksa utca 3. és 7.

Nem tudtunk sajnos bejutni, és a fényviszonyok sem tették lehetővé a fotózást, de azért szeretnénk megemlíteni, hogy a Falk Miksa utca legelején is ígéretes lépcsőházak lapulnak, a kapun bekukucskálva is szép csempéket pillanthatunk meg, a 3-as számban pedig – a kedves házmesternek hála – néhány képet is készíthettünk. A Falk Miksa utca 7-es szám azonban inkább irodalmi, mint építészeti szempontból jelentős, hiszen édesanyja halála után itt gyerekeskedett Radnóti Miklós.

Falk Miksa utca 10.

Az 1910-ben épült bérház megrendelője Szendeffy Aladár gyermekorvos volt, és ha lehet ilyet mondani, még a luxuskategóriában is a prémiumot képviseli az épület. Szépsége és eleganciája nyilvánvaló, a lakások félkör alakú előterei és a csodálatos kovácsoltvas kapu egyaránt pazar, és a rezidenciák óriási alapterülete is egyedülálló. Eredetileg minden emeleten mindössze két darab, egyenként 8 szobás lakást alakítottak ki. A folyosón át – a luxusérzést kicsit megtörve – benéz egy furcsa gyárkémény, ami a Parlament egykori fűtésrendszeréhez tartozott.

Egy szebb múlt lenyomatai


Habár a környék most is szép, és a házak sincsenek rossz állapotban, a korabeli luxus pedig a burkolatokból, az anyaghasználatból és az épületek eleganciájából lépten-nyomon elénk szökik, vannak a békebeli magas életnek olyan nyomai is, amiket már betemetett az idő. A házak közül sokat a korszakban úttörőnek számító központi fűtéssel és porszívóval szereltek föl, az alagsorban és a padláson pedig legtöbbször kiszolgálóhelyiségeket, vasalószobát, mosókonyhát rendeztek be, ahol a személyzet elvégezhette a munkáját. Nem egy épületben a gyaloglás végét jelentő és ezzel az emeleti lakások árát jelentősen megemelő liftekből kettőt is beszereltek, egyet teherfelvonónak, külön a személyzet számára. Az Édes Anna világát a cselédlépcsők idézik, a felső emeleti műteremlakások után pedig adókedvezményt kaphatott a beruházó.

Honvédelmi Minisztérium

Habár a Honvédelmi Minisztérium címe hivatalosan Balaton utca, a Falk Miksa utca felől is van bejárata. A csodás luxusbérházakhoz képest meglehetősen puritán tömb talán nem a legsikerültebb, azonban, ha jobban megnézzük, bizonyos elemein fölfedezhetők egy jobbfajta építészeti gondolkodásmód elemei. Az épületet a háború előtt nagyon ismert és kiváló modernista villákat tervező Lauber–Nyíri építészpáros egyik tagja, a Kertészeti Egyetemet is jegyző Lauber László tervezte.

Falk Miksa utca 13.

Szerény külsejű minisztériumi szomszédjával szemben ez a palota az utca egyik legszebbje, a rézelemekkel is borított, egyiptomi hatású kapun túl pedig tényleg szemünk-szánk eláll a látványtól. Nem különösebben mozgássérültbarát, viszont annál elegánsabb lépcsősor, színes üvegablakok, a lakók névjegyzékét tartalmazó eredeti névtábla fogadnak bennünket. Az 1910-es években épült bérház egy gazdag téglagyárosnak, az építész, Fodor Gyula üzleti partnerének megbízásából készült, a lakások között pedig 5 szoba, hallos luxusingatlanok is voltak, amelyekbe az építész ügyességének köszönhetően a szokásosnál jóval több fény jutott. A pazar összképet még az sem tudja elrontani, hogy az 50-es években egy emeletet ráhúztak az épületre, aminek eredményeképp mérsékelten ízléses hullámpala szegély lóg az oszlopos belső udvar fölé.

Fodor Gyula – A Falk Miksa utca „sztárja”


Fodor Gyula a múlt század egyik legtehetségesebb építésze volt, neve mégsem mond sokat a ma emberének. Ennek oka, hogy állami pályázatok helyett elsősorban gazdag magánmegrendelőknek dolgozott. Ezt viszont hihetetlen munkabírással és energiával tette, 1903 és 1914 között például összesen 50 darab, többségében luxusbérházat tervezett, amelyeknek közös ismertetőjegye a rendelkezésre álló tér egyedülállóan ügyes kihasználása. A Falk Miksa utcának ma is ő az egyik „sztárja”, hiszen a rövidke szakaszon három bérházat is épített (Falk Miksa utca 13., 18–20., 22.). Épületein a hasonló részletek, ablakkeretek, ajtórácsok mögött valószínűleg ugyanazokat a kivitelezőket kell keresnünk. A jó szakemberek már akkor is szerettek bevált csapatukkal dolgozni.

Falk Miksa utca 18–20.

A Weiss Manfrédéktól vásárolt, legyező alakú saroktelken Pollák Ignác építési vállalkozó megbízásából Fodor Gyula tervezett luxusbérházat. A történetbe igen hamar belépett az Atlantica Tengerhajózási Részvénytársaság, amely az első terveket megpillantva tett egy nagyvonalú ajánlatot, és kibérelt három emeletet a cég és a vezető tisztségviselők számára. A Fiumét (Rijeka) a kereskedelmi hajózás főbb vonalaiba bekapcsoló, kereskedelmi flottát üzemeltető cégnek nem mehetett rosszul a palota 1911-es megépülése környékén. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az igazgató, Polnay Jenő egy egész emeletet, egy összesen 8 szobás lakást birtokolt. Az Atlanticának fontos volt, hogy a vállalathoz látogató prémiumügyfelek reprezentatív környezetbe érkezzenek. A fontos urakat rózsaszín Zsolnay csempékkel borított lépcsőház, hajózással kapcsolatos reliefek és színes ablakok nyűgözhették le. Az épület sajnos találatot kapott a II. világháborúban, bal szárnyán javítás nyomai láthatók, az eredeti, Fodor házaira oly jellemző korlátok és ajtók is csak a jobb oldalon láthatók. A palota felső emeletén Ferenczy Noémi kárpitművész műhelye volt.

Rózsaszín, kék, meggyvörös


Érdekes megfigyelni a csodás lépcsőházakban a korabeli gyáripar termékeit és a kiváló mesterek munkáját is. Kovácsoltvas korlátok, csodás reliefek, színes metlachikockák és cementlapok szemkápráztató arzenálja tárul elénk. Különösen szórakoztatóak az egyszínű Zsolnay fali csempék, amelyeket díszsorral vagy mozaikkal kiegészítve vagy ezek nélkül, mélykékben, vörösben vagy halvány rózsaszínben is megcsodálhatunk. A szemkápráztató színek teljesen egyedi hangulatot kölcsönöznek minden lépcsőháznak.

Falk Miksa utca 19.

Bár elsőre kicsit szürkének tűnik az épület, azért álljunk meg előtte néhány percre, és hagyjuk, amíg szemünk kihámozza a por alól a színes Zsolnay csempék látványát. Habár ráférne egy alapos tisztítás, az utca legrégibb, 1897-ben elkészült épülete így is méltó környezetéhez.

Falk Miksa utca 22.

Azon kívül, hogy az építész itt is Fodor Gyula volt, nem sokat tudni erről az épületről, ahova belépve a meggyszín Zsolnay fali csempének és a Victor Vasarelyt idéző padlózatnak hála olyan vizuális orgiában lehet részünk, mint az egész utcában sehol. Az udvaron is különleges látvány fogad, több bérház gangjai érnek itt össze. Ezúton is köszönjük annak a fiatal párnak, amely beengedett minket ide, hogy fotóinkon megoszthatjuk az élményt.

Falk Miksa utca 24–26.

Egy itt lakó középkorú házaspárnak köszönhetően Csipkerózsika Falk Miksa utcai kastélyába is beleshettünk. Be kell vallanunk, hogy ez volt a kedvenc épületünk, mert nemcsak szép, hanem a reliefeken és a korláton lévő, egymáshoz hasonló indás motívumok és a padló stilizált, finom színezésű rózsái felidézték a mesebeli áthatolhatatlan rengeteget, ahova királyfiként kell bejutnunk, ha ki szeretnénk szabadítani az alvó királylányt. A belső tér visszafogottságában nagyon elegáns, a népies szecesszió világát is megidéző elemekkel és furcsa alaprajzával különleges hatást kelt. Az épületnek amúgy olyan híres lakói voltak, mint Horthy István özvegye, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő, de a csinos lépcsőházon járhatott keresztül Málnai Béla építész is, aki a cikkünk elején bemutatott Kossuth téri épületet is tervezte.

Falk Miksa utca 30.

A bejáraton bekukucskálva csodás, mélykék Zsolnay csempére lettünk figyelmesek, majd ismét a lakók segítségét vettük igénybe a bejutáshoz. A hullámzó kék padló, a geometrikus díszítésű korlát és az egész premodern belső tér úgy volt meglepő, hogy közben remekül illeszkedett az épület külsejéhez. Különlegesség, hogy az alagsori kiszolgálóegységeknek szintén természetes világítása volt, ám az ezt biztosító üvegtégláknak mára csak hűlt helyét találni. Az épület tervezője Ágoston Emil, akinek nevéhez az Astoria Szálló vagy a Római fürdő is fűződik.

Címkék