Mocsarak, lápok, patakok mentén és hegyek között kanyargó tanösvények – Egy könyvben Budapest és környékének 130 tanösvénye

Meglepő vagy sem, a világ legelső tanösvénye egyáltalán nem egy európai erdőben vagy mocsárvidéken jött létre, hanem 1925-ben New Jersey-ben – olvasható Hegyes Katalin könyvében. Dr. Frank E. Lutz, az Amerikai Természetrajzi Múzeum igazgatója kézzel írt táblákat függesztett ki a Hariman State Parkban, hogy az arra járók figyelmét felhívja az ott élő növényekre, állatokra és rovarokra – utóbbiakat elég jól ismerte, lévén, hogy rovartannal foglalkozott.

Európában először a németországi Bredowi erdőben alakítottak ki tanösvényt, ahol rögtön 116 tábla mutatta be a terület élővilágát és a hozzákapcsolódó történeteket. 

Ez annyira népszerű lett, hogy egy idő után Németország-, később már Európa-szerte sorra alakultak a különböző tanösvények. Magyarországon 1972-ben a Horotna-völgyben alakították ki az első ilyen útvonalat, ez a Szalajka-völgyi Erdei Múzeumhoz kapcsolódott. Itthon a nemzeti parkok létrejöttével egy időben terjedtek el a tanösvények, de az utóbbi pár évben is viszonylag sok útvonal jött létre.

A Ki a szabadba! 130 izgalmas tanösvény Budapesten és környékén című könyvben nemcsak olyan száraz tényeket tudhatunk meg a tanösvényekről, mint hogy milyen hosszú, milyen nehézségi foka van és hogyan látogatható – szabadon vagy csak szakvezetéssel –, de a környékhez kapcsolódó érdekességeket is. Így azt, hogy a Felsőrákosi-réteknél a patak mentén lévő gödrökben régen orvosi piócákat neveltek, a Soroksári Botanikus Kertben tett séta felér egy Föld körüli utazással vagy hogy a Csúcsos-hegy tanösvénynél lévő egykori kavicsbányában déli mamut csontokat találtak, de azt is, hogy a Pilisi Parkerdő területén összesen 5000 hektár háborítatlan erdő található.

Bármennyire is szeretjük a természetbe belefeledkezős kirándulásokat, néha jól jön és új vagy más élményeket ad, amikor végigjárunk egy tanösvényt, mert rengeteget tanulhatunk közben. Ma már nemcsak a kihelyezett táblák szövegeit olvashatjuk, de a QR-kódok segítségével még archív képeket, videókat vagy zenét is hallgathatunk az adott kirándulóhellyel kapcsolatosan. De tematikus füzetek és letölthető applikációk is segítik a kirándulókat, hogy még többet tudjanak meg az élővilágról vagy arról, hogy mi minden volt egykor az adott területen, például a Tétényi-fennsíkon a 80-as évekig katonai gyakorlóterep volt, az Ördög-orom gyomrában pedig légoltalmi rendszert hoztak létre a II. világháborúban.

A könyvben szereplő tanösvények jól megközelíthetők és elérhető távolságban vannak Budapesttől, maximum 1,5 órás utazással kell számolni, és míg a fővárosi helyszínek 1-3 óra alatt teljesíthetők, a vidéki útvonalak jóval hosszabbak, de az olyanok felfedezése, mint a Nagy-Szénás tanösvény, a Kőpite tanösvény (a hegyet trapéz formája miatt nevezték el a süteményről) vagy a Vidrafű tanösvény annyira izgalmas és szép, hogy fel sem fog tűnni, hogy telik az idő. Utóbbi útvonal csak szakvezetéssel látogatható, ráadásul mielőtt felkeresnénk, érdemes érdeklődni, hogy egyáltalán bejárható-e a Zámolyi-medencében lévő terület, mert április-május között elborítja a víz. A Vidrafű tanösvény a jégkorszak végén lesüllyedt mocsaras területen vezet át, ami annyira átjárhatatlan, hogy a háborúk idején megközelíthetetlenné tette Székesfehérvárat.

Számtalanszor írtunk már tanösvényekről, amelyek közül sok különféle tematikára is épül amellett, hogy bemutatja a flórát és faunát. Volt közöttük olyan, ami 10 percre van a belvárostól, ami kifejezetten gyerekbarát vagy irodalom tematikára épülő, mint a Fekete István Tanösvény a Kis-Hárs-hegyen, de a mese-, környezetvédelemi, geológiai vagy kultúrtörteneti útvonalak mellett ma már kardiotanösvényeket is találunk. Azt gondoltuk, hogy elég sok erdei sétaútvonalat ismerünk már, de Hegyes Katalin könyvét bújva rájöttünk, hogy még rengeteg felfedeznivaló vár ránk.