Amikor elindultunk a gödöllői művésztelep felfedezésére, elsőre azt gondoltuk, hogy – hasonlóan a Százados útihoz – itt is egy körbekerített telepet fogunk látni, cuki házakkal, szerteszét hagyott kellékekkel és szobrokkal, azonban a valóság egészen más. Itt egy kicsit lazábban értelmezhető a művésztelep fogalma, ami egyébként az itt alkotó művészekre is jellemző volt, ugyanis teljesen más felfogásuk volt az életről, mint a polgároknak vagy a gödöllői lakosoknak – például meztelenül aludtak a szabad ég alatt, és otthon tanították a gyerekeket. A Múltidéző művésztelep-sétán felfedeztük Nagy Sándor festő műteremházát, megnéztük az egykori szövőműhelyt és Körösfői-Kriesch Aladár házát is, sétánk végén pedig belestünk a Gödöllői Iparművészeti Műhely tereibe.

Az elmúlt időszakban mi is újra felfedeztük magunknak Gödöllőt, ahogy az 1900-as évek elején a pesti nyüzsgésben megfáradt polgárok és a természet közelségére vágyó művészek. Nemrég bejártuk a Királyi Kastélyt és a csodaszép kertjét, sétáltunk egy picit az Erzsébet-parkban, és korábban írtunk egy listát arról, mi mindent érdemes megnézni a városban, most viszont egy kicsit felidézzük a 20. század eleji múltat. Már többször belefutottunk a gödöllői művésztelep fogalmába, úgyhogy elég izgatottak lettünk, amikor szembejött velünk a Facebookon a Gödöllői Iparművészeti Műhely (GIM) által szervezett Múltidéző művésztelep-séta, mert így végre megnézhettük, hol és hogyan alkotott Nagy Sándor és Körösfői-Kriesch Aladár.

Ha úgy döntünk, hogy kihévezünk Gödöllőre és a kastély mellett vagy helyett valami mást is megnéznénk, akkor érdemes a Körösfői-Kriesch Aladár utca felé venni az irányt (ezt legegyszerűbben az Erzsébet-park felől érjük el) és felfedezni a valamikori művésztelep emlékeit. A magyar szecesszió központi iskolájaként számon tartott telepet 1901-ben alapította Körösfői-Kriesch Aladár, akihez később Nagy Sándor is csatlakozott, így ők váltak a művésztelep vezéregyéniségeivé. Annak ellenére, hogy mindketten az Országos Mintarajziskolában tanultak, ráadásul Székely Bertalan volt a mesterük, mégis Rómában találkoztak először. 

Fontos megemlíteni, hogy a szecesszió itt nem a színes majolikákban és a kacskaringós indákban nyilvánult meg, hanem az itt alkotó művészek a művészet több ágával is foglalkoztak, Körösfői-Kriesch festményeket, mozaikképeket, szőnyegmintákat és textil faliképeket egyaránt tervezett, ahogy Nagy Sándor is foglalkozott festészettel, grafikával, faliképekkel – a lipótmezei elmegyógyintézet kápolnájának falfestményét is ő készítette –, bőrdíszművészettel, szőnyegekkel és szövött kárpitokkal, de még bútorkészítéssel is. 

A művésztelep egyfajta szellemi és alkotó közösség volt, a művészek a környező utcákban, egymáshoz közel béreltek házat, lakást vagy szobát, ráadásul nem is mindegyikük költözött végleg Gödöllőre, sokan csak nyaranta jártak ide alkotni. 

A művésztelep egyfajta szellemi és alkotó közösség volt, a művészek a környező utcákban, egymáshoz közel béreltek házat, lakást vagy szobát, ráadásul nem is mindegyikük költözött végleg Gödöllőre, sokan csak nyaranta jártak ide alkotni. 

Az emberléptékű, természetközeli életet, a hétköznapok, a család és a munka harmonikus egységét hirdették, ráadásul egészen újfajta életfelfogással rendelkeztek, amit a gödöllői lakosok furcsállva néztek.

Vegetáriánusok voltak, a gyerekek otthon tanultak, mindenki népi hímzéses ruhákban járt – ahogy a sétán Halászy Márta sétavezetőtől megtudtuk, még akkor sem öltöztek ki, amikor elmentek Pestre az Operába –, és természetesnek tartották a nudizmust is – a Körösfői-Kriesch család nyaranta rendszeresen meztelenül aludt a szabad ég alatt. Mivel fontos volt számukra a természet közelsége, mindegyik házhoz hatalmas kert tartozott gyümölcsfákkal és veteményeskerttel, ráadásul minden élelmiszert igyekeztek ők maguk megtermelni. 

A séta során mi 4 művész, Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Leo Belmonte és Remsey Jenő egykori házát, valamint a művésztelep szövőműhelyét néztük meg – bejutni egyedül Nagy Sándor műtermébe lehetett, a többi épület magántulajdonban van, nem látogatható, de Nagy Sándor valamikori műteremházába is csak a séták, illetve ritkábban a GIM-ház egy-egy kiállítása kapcsán lehet látogatni.

Medgyaszay István nevét leginkább csak a szakma ismeri, holott olyan újításokkal állt elő, mint a vasbeton mennyezet, Nagy Sándor házát pedig már 1907-ben lapos tetősnek tervezte, ami akkor még csodaszámba ment, nem beszélve arról, hogy vezetékes víz és angolvécé is volt benne, a tolóajtóval pedig változtatni lehetett a terek méretét is. A vadregényes kertben álló épületnek kicsivel arrébb volt a testvérháza, ebben a svéd származású iparművész, Leo Belmonte élt, de ezt az épületet ma már szinte a felismerhetetlenségig átépítették.

Miután Remsey Jenő kertjébe is belestünk – sajnos csak a kerítésen kívülről –, és a valamikori szövőműhelyt is felkutattuk, ahonnan még a Fehér Házba is rendeltek szőttest, ellátogattunk a Gödöllői Iparművészeti Műhelybe, ami a 20. század eleji művésztelep szellemiségét viszi tovább. A vadregényes kerttel körülvett műhelyben ugyanúgy a kézművesség és a különféle képzőművészeti ágak egysége kap hangsúlyt. Ráadásul a GIM-ház nem egy elzárt művészeti tér, ahová csak a profik léphetnek be, hanem mindenki számára látogatható, akár úgy, hogy egy művészeti tanfolyamon vesz részt, akár úgy, hogy valamilyen összművészeti programra látogat el. Mi megnéztük a Természetes monokróm című kiállítást is, ahol négy fiatal vizuális művész alkotásai láthatók, melyek mindegyike egy-egy természeti jelenségre vagy képződményre reflektál. 

Múltidéző művésztelep-sétát általában havonta rendezik meg, érdemes a Gödöllői Iparművészeti Műhely Facebook-oldalát figyelni az időpontokért. A Természetes monokróm kiállítást pedig december 14-ig, szombatonként látogathatjátok.

Címkék