Utcanéveredettel foglalkozó cikksorozatunk harmadik részében szó lesz növényekről, akácfákról és héricsekről, a magyar textilipar kezdeteiről, a IX. kerület mesterembereiről és a magyar abszurd koronázatlan királyáról, Örkény Istvánról is. Közben Újbudáról átmegyünk Pestre, majd onnan újra Budára, a XII. kerületen keresztül pedig vissza a XI. kerületbe, Kelenföldre. Megannyi utca, megannyi történet.
Az író neve kötelez: a Macskajáték utca
A XI. kerület része Sasad, ami egy középkori településről kapta a nevét, ami pontosan ott volt, ahol most az említett városrész. Sasad zöldövezetes terület, tele olyan remek kirándulóhelyekkel, mint az Ördög-orom vagy a Rupp-hegy. Ezek szomszédságában található a Macskajáték utca, ami pont 10 évvel ezelőtt kapta a nevét, ami nem az olyan játékokra utal, amikkel a macskák szoktak játszani. A Macskajáték utca egy másik utca folytatása, ami a magyar abszurd megteremtőjének és királyának, Örkény Istvánnak a nevét kapta. Logikus is volt, hogy az új utca pedig kapja meg az író egyik leghíresebb művének a címét névként, és bizony a Macskajáték jobb választás volt, mint a Tóték vagy az Egyperces novellák lett volna.
Hol egykor fasor állt, most bulinegyed: az Akácfa utca
Ha a 90-es években, sőt már korábban is és még a 2000-es években is meghallotta az ember a VII. kerületi utca nevét, görcsbe rándult a gyomra, mert oda csak akkor ment, ha be kellett fizetnie egy büntetést a közlekedési vállalat kasszájába. Mára viszont nagyon megváltozott az Akácfa utca helyzete: ma már nem ott fizetjük be a csekket, hanem máshol. Ide pedig akkor térünk be, ha enni, inni, lazulni vagy bulizni akarunk. Az Akácfa utca a bulinegyed egyik fontos utcája. Most szórakozóhelyek sora húzódik végig rajta, egykor – még az 1700-as években – viszont akácfákkal volt betelepítve a környék, de miután az 1760-as években felparcellázták a területet, fokozatosan eltűntek az akácfák. Mára mindössze annyi nyoma maradt ennek az időszaknak, hogy Akácfának hívják az egyik utcát.
Mesterségünk címere: a Mester utca
A Ferencváros jól ismert és jó hosszú utcája 1874-ben kapta a nevét, de már azt megelőzően is volt neve, hogy Mester utca lett belőle. Előbb Temetőkert utcának hívták, majd Temető utca lett belőle, ugyanis a Haller utca és a Mester utca kereszteződésében, ahol most egy nagy park és a Páli Szent Vince-plébániatemplom áll, volt egy temető (többek között Petőfi Sándor szülei is itt nyugodtak). 1871-ben döntött a város a temető megszüntetéséről, de erre végül csak 20 évvel később, 1891-ben került sor, amikor az utcát már Mesternek hívták. Ennek az elnevezésnek pedig elég prózai oka van. A környék a pezsgő iparáról volt híres: a sok kis kézművesmester mellett működött itt árpagyöngygyár, a legfontosabbak pedig az élelmiszeripar bástyái, a malmok és a vágóhidak voltak. Ez előtt tisztelegve adták az utcának a Mester nevet.
Nem az, amire gondolnál: az Adonis utca
Az Adonis utca a XII. kerületben található, az Istenhegy városrészben, a fogaskerekű is megáll ennél az utcánál. Természetesen mindenki arra gondol, amikor meglátja az utca nevét, hogy a görög mitológiából ismert gyönyörű férfiról kapta a nevét, de hát ez nem így van. Vagy nem egészen. Az utca névadója ugyanis egy virág, a boglárkafélék családjába tartozó, sárga virágú hérics, ami ugyan nagyon szép, de amilyen szépséges, annyira mérgező is. A hérics latin neve Adonis, és mivel ezen a környéken egy hatalmas, héricsekkel teli mező húzódott valamikor, ennek a múltbeli ténynek állít emléket az utca és neve.
A megruházott környék: a Rőf utca
Szóviccelünk, mert persze senkit sem vertek meg a XI. kerületi Kelenföld utcájában és a környékén sem. Ellenben itt működött az 1910–1911-ben felépült hadiruhagyár, ami az I. világháborút követően átalakult cipőgyárrá, majd egy francia–magyar közös vállalatban textilüzem lett belőle. A II. világháborút követően nem tudta elkerülni az államosítást, ekkor lett belőle a Pamuttextilművek Központi Gyára, ami a 80-as évek első feléig elég jól muzsikált, ám akkor az állami cég gyors hanyatlásnak indult. A kozmetikai cikkeket gyártó Caola viszont jókor volt jó helyen, így 1985-től fokozatosan vett át üzemrészeket a Pamuttextilművektől, majd 1992-re elfoglalta az egész gyárat, mondhatni, az illatok győzedelmeskedtek a ruhák felett. De csak rövid ideig tartott a dicsőség, mert az évtized végére a Caola is lelépett innen. Pár évig üresen állt a gyár, ekkoriban főleg technóbulikat tartottak az épületben. Végül 2002-ben fordult nagyot a világ a hányatott sorsú üzemmel: Dorottya Udvar néven irodaház-komplexumot alakítottak ki belőle. Így ma már kizárólag a Rőf utca neve őrzi az egykori Pamuttextilgyár emlékét.
Felhasznált irodalom:
Ráday Mihály: Budapesti utcanevek A–Z, Corvina, 2013
