Ilyen is lehet egy indusztriál irodaház kertje – kortárs művészet a Dorottya Udvarban

A Déli pályaudvar felé vonatozva jobb kéz felől tűnik fel a robusztus téglafalú irodaház, ami messziről egy szellemjárta, üres ipari komplexumnak tűnik. Jó ideje menő irodaházként működik, és impozáns belső kertje csodaszép látványt nyújt. A kert nyitva áll a nagyközönség előtt is, tegnap óta pedig egy kortárs képzőművészeti kiállításnak is helyet ad.

Ha láttunk már ódon villák hatalmas kertjében szobrokat, kis szökőkutakat és szépen vágott díszbokrokat, akkor csak el kell képzelnünk mindezek modern verzióját, és máris a Dorottya udvarban vagyunk. A „Dorottya Udvar Belső Kert” művészeti projektnek köszönhetően csalafinta szobrok és installációk gazdagítják a teret. .

Az épületnek a története is grandiózus, 1914 és 1918 között épült katonaiegyenruha-gyárnak épült, később volt cipő- és textilgyár, raktár, és a 90-es években diszkó is működött a falai között. A Dorottya Udvar 2002-ben épült újjá irodaházként, és az elmúlt években több környetettudatos fejlesztéseket is végeztek benne. A tulajdonos Al Habtoor Group és vagyonkezelő Lodge & Partners Investment Management úgy döntött, hogy ha már itt van ez a szép udvar, miért ne lehetne több mint egy kert; helyet adhatna akár művészeti projektnek is. Bár az itt található étteremnek köszönhetően eddig is nyitott volt a nagyközönség felé, szerettek volna még több érdeklődőt bevonzani, és az az itt dolgozó közel 1400 embert, köztük számos kreatív vállalat dolgozóit inspirálni.

Így alakult, hogy Sárvári Zita és Fenyvesi Áron kurátorokkortárs magyar szabadtéri alkotásokat telepítettek a kertbe. Különösen örültek annak, hogy egy cég a kortárs művészetet támogatja, amit sikerült kivinni a galériák fehér falai és mesterséges világából. Nem akarták viszont feltűnő és harsány művekkel megbillenteni a kert harmóniáját, sokkal inkább ahhoz alkalmazkodtak, ahogyan az emberek a kertet használják; időt hagyva a sétára, a szemlélődésre.

Ez azt is eredményezte, hogy egyes műtárgyak annyira beleolvadnak a kert szövetébe, hogy elsőre alig lehet észlelni őket. A Budapesten élő brazil Bruno Baptiselli például létrákat épített a medencék szélére, de ha jobban megnézzük, a szobroknak hiányzik a másik fele, voltaképp csak kapaszkodók. Ez érdekes reakció arra a tényre, hogy a medence csak dísznek van, fürdésre nem alkalmas, pedig a kánikulában a legszívesebben mi is megmártóztunk volna benne.

A növényzetbe helyezett kis táblákról is simán elhinnénk, hogy a botanikai infókat jelölnek, de valójában ezek is egyfajta „mintha-művek”, amelyek rácáfolnak arra, amit elsőre gondolunk róluk. Albert Ádám 15 elvont piktogrammot megjelenítő taxon-táblát helyezett el a kertben.

Zita szerint ezek a pszeudo-műtárgyak az itt dolgozókat kibillenthetik a hétköznapi helyzetekből, megtörhetik a monotenitást, ami egy irodai környezetben különösen fontos lehet.

De ügyeltek arra, hogy több művészgenerációt is reprezentálhassanak: Fajó János például a szakma nagy öregje, a 80 éves, Munkácsy-, és Kossuth-díjas művész Kassák Lajos nyomdokain a 60-as évek óta dolgozik az új geometria jegyében. A Dorottya Udvarban látható fémszobrai, a háromszögesített négyzet és a csavart oszlop formai érzékelésünket kihasználó térplasztikák, nem mellesleg felületükön tükröződik a környezet is.

Kiss Adrián műveire jellemző, hogy a hipermodern csúcstechnológiai elemek keverednek organikus részekkel. Beltérbe készült szobrán ezúttal a farönk dominál a természetes környezetben, és nekünk egy szárnyas állat, rovar vagy madár jutott róla eszünkbe. Ő viszont egész egyszerűen így jellemezte az alkotást: „Alien csücsül a farönkön”.

Kútvölgyi Szabó Áron fémstruktúrái a kert hátsó részében kaptak helyet, a geometrikus-absztrakt szobrait hálózatmodelleknek szánta; Komoróczky Tamás mini vasbeton-tárgyakból álló installációja a Jade nyúl kertje nevet viseli. A kínai mitológia nyula a Hold túloldalán él, a kínaiak pedig egy űrprogramot is elneveztek róla.

Mátrai Erik és Benczúr Emese képei csak sötétedés után kelnek életre. Erik munkáiban szinte mindig főszereplő valamilyen formában a fény, a mostanit a medence inspirálta: este a falon egyesül a három szín a vízfelszín segítségével. Benczúr Emese szöveges installációban sok esetben használ emberi erővel, dinamóval működtetett biciklit, napelemet, apró szélerőművet, ezúttal napelemes kerti lámpákból rakta ki a Get Far feliratot.

Az udvarban hétköznap 11 és 3 között étkezde is működik, viszont a kertbe közvetlen bejárat nincsen, az irodaházon keresztül lehet megközelíteni, de a biztonságiak útba igazítják az arra járókat.